Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
46. táblázat a kikötő helye építés éve folyó neve Pozsony 1898-1904 Duna Győr 1886-1907 Komáromi 1897-1904- Újpest 1858-1863 Óbuda 1835, 1881 1883- Lágymányos 1897-1902- Dunapentele 1904 Baja 1870, 1912- Mohács 1852- Baracska 1853- Palánka 1853- Újvidék 1894-1901 — Óbecse 1875 Tisza- Szeged (rakpart) 1884 Barcs 1907-1908 Dráva- Eszék 1898- Cigány-sziget 1894 Száva- Fiume 1878 Tengerpart Trieszt 1870 41/ A felsoroltakon kívül Pesten a Hengermalom, a Weisz Manfréd-gyár létesített rakodókat, és volt ilyen lehetőség Dorogon, Lábatlanban, Almásfüzitőn, Gemencen is. A megépült kikötők azonban nem voltak elegendők a nemzetközi hajó- forgalom lebonyolításához. A Budapesttől délre építendő nemzeti és szabad- kikötő ügye — mint jeleztük — már korábban is foglalkoztatta az érdekelteket, és a Soroksári-Dunaág szabályozásával ki is alakultak azok a feltételek, amelyek a kikötő építését lehetővé tették. A munka megindítását a Kereskedelemügyi Minisztérium kezdeményezte. A főváros kereskedelmi forgalma és a dunai hajózás szempontjából egyaránt jelentős kikötő első tervét GONDA BÉLA 1896-ban készítette el. 1906-ban e minisztériumon belül Kikötő Tervező Iroda működött, a csepeli kikötő előmunkálatainak kidolgozása és a fiumei kikötő bővítése végett. Az iroda vezetője GONDA BÉLA volt, beosztott mérnökei HAJDÚ GYULA, BACZÁK ISTVÁN, FRANK ADOLF. 1907-ben 263
