Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

I. Zsigmondy Vilmos

2. kép. Zsigmondy Vilmos a fővárosba érkezése idejében bányászatban elsajátított gyakorlati ismeretek birtokában a bécsi főbányahivatalba kerül, ahol az egész Habsburg-birodalomra tágítja szakmai látókörét. 1846-tól az akkori Magyarország vasiparának egyik fellegvárában, Resicabányán találjuk, mint bányagondnokot. Itt érte a szabadságharc, melynek ideje alatt ágyukat és lőszert gyártott a honvédség részére. Világos után ezért hat évi, vasban töltendő várbörtönre ítélték, amíg Resicza polgárainak folyamodványára 1850-ben ki nem szabadult az olmützi várfogságból, de állását elveszítette... Egy magánbányában, Sándor Móric Esztergom melletti annavölgyi szénbányájának gondnokaként sikerült elhelyezkednie, és az itt töltött csaknem tíz év alatt gyakorlati ismeretei alapján az ország szénbányászatának keresett szakértőjévé vált. Markáns bányamérnöki alakja — Berend Iván néven — a technikai és gazdasági haladás harcosaként vonult be az irodalomba.* * Jókai Mór: „Fekete gyémántok" c. regényének közismert főhőseként. Jókai egyébként gyermekkorától ismerte Zsigmondy Vilmost. A kor szokása szerint ugyanis a Jókai-gyerekek német szóra Pozsonyba mentek tanulni a Zsigmondy-családhoz, míg a Zsigmondy-gyerekek a komáromi Jókai-házban tanultak magyarul, kivéve Vilmost, aki a Nigrini-családnál volt „cseregyerek".