Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

I. Zsigmondy Vilmos

Zsigmondy Vilmosnak a korai bányamérnöki tevékenység évei alatt mélyültek el azok a földtani és őslénytani ismeretei, amelyeknek gyakorlati alkalmazásával később szilárd alapokra kerültek elképzelései és születtek meg eredményei. Már annavölgyi működésének ideje alatt a kutatófúrások mélyítése kapcsán ismerkedik meg behatóan a mélyfúrással és a legcélszerűbb fúróeszközökkel is. A fúrási munka során felszínre került kőzetmintákat, kövületeket is megvizsgálta. Erről így nyilatkozott később a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863-i nagygyűlésén Hantken Miksa bányamérnök, a dorogi üzem vezetője: „sajnálatra méltó az a bánásmód, melyet rendesen egy fúrás alkalmával a fúróporral elkövetni szoknak... kivéve Zsigmondy Vilmos jeles mérnökünk által létesített fúrásokat, a hol példaszerűen járnak el e tekintetben"[4]. Zsigmondy, miután a hosszú ideig folytatott bányászati tevékenysége alapján önálló bányaügynökségi iroda felállítására irányuló kérelme eredménnyel járt, 1860-ban Pestre költözött (2. kép). Remélte, hogy újrakezdett életének ezen az állomásán szakértői véleményadással, üzemi korlátozás nélkül, helyes irányba terelheti a hazai bányászati kutatást. Bányaügynökségi munkája mellett Zsigmondy nagyon jelentős vállalkozásba, egy négy kötetre tervezett bányaműveléstan megírásába fogott. Az első kötet „Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra" címmel és „A kutatás, fúrászat, s az artézi kutak" alcímmel 1865-ben jelent meg [2] (3. kép). A könyvről a Pester Lloyd így írt: ,,a mű a magyar műszaki irodalomban eddig fennállott hézag kitöltésére hivatott... tudományos tekintetben úgy készült, hogy egy maga is kerek egészet alkot" [5]. Zsigmondyt minden bizonnyal Ch. Comber 1844-ben megjelent háromkötetes „Traité de l'exploitation des mines" [6J című bányaműveléstana, illetőleg ennek német nyelvű fordítása ihlette meg, amelyet még bécsi szolgálata idején ismert meg. A mű 180 oldalt szentel a mélyfúrásnak és ezen belül 20 oldalt az artézi kutaknak. Nagy hatással volt Zsigmondyra Hamilcar Paulucci artézi kutakról 1838-ban írt műve is [7]. Zsigmondy „Bányatana" az első magyar nyelvű bányászati szakmunka. Sajnos a négy kötetre tervezett mű folytatása — a magyar bányászat nagy kárára — elmaradt. A szerző a szénkutatással és a bányaműveléssel kapcsolatos problémák tárgyalása mellett nagy teret szentel a fúráshoz használatos eszközöknek, majd megemlékezik az artézi kutak elméletéről és vizük felhozataláról. Az előszóban maga írja, hogy műve „helyesebben talán fúrástannak volna címzendő", majd így folytatja: „a fúrást tárgyaló fejezetre nézve leginkább Beer [8], Bruckmann [9] és Kind [10] kitűnő munkái után indultam. Nem hinném, hogy a fúrászat jelenlegi álláspontját tekintve találtatnék valami fontosabb idevágó készülék, eszköz vagy műtét, mely figyelmemet elkerülte volna, habár elismerem, hogy igen sok régibb készüléket s eszközt, mely az újabbkori találmányok következtében nélkülözhetővé vált, annak tekintetbevételével mellőzendőnek véltem". A könyv alkalmazhatóságáról így írt: az artézi kutakról szóló rész nemcsak az artézi kutakra vonatkozó elméleti kérdések megfejtését segítendi elő némileg, hanem egyszersmind ezeknek gyakorlati kivitelénél is útmutatóul szolgáland". Kiemeli a rétegvizek kizárásának fontosságát, a víz eredeti tisztaságának és hőfokának megőrzését, rámutat a földtani ismeretek és a fúrási minták gyűjtésének fontos szerepére. A bányászati szaknyelv művelése terén úttörő, és a hiányzó magyar szakmai szavakat részben műszavakkal igyekszik pótolni [11]. Nem csoda, hogy a föld mélyének mélyfúrással történő feltárása és geológiai meg-