Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
6. Kaján Imre: Árvizek és törvények
6. ÁRVIZEK ÉS TÖRVÉNYEK 24. ábra Az üllői út víz alatt az 1638 évi árvízkor Március 15-én déltájban ismét emelkedni kezdett a Duna vízállása. A helyzetet nehezítette, hogy reggel a Terézvárosban egyesült a Pestet felülről és alulról elöntő ár, így már csak a belvárosi, egyre szűkülő szárazulatokra tudták a hajléktalanokat kimenteni. A riadalmat fokozta, hogy az Újpiac egyik szárazon álló épülete, az ún. Derra-ház előbb megrepedezett, majd beomlott Sokan az árvíz mellett földrengést is sejtettek, de nem az volt a váratlan összedölés oka. hanem a csatornákon (amelyeknek bedeszkázott torkolatán már régen betört az ár) keresztül a pincékbe tódult viz, amely az alapokat is kimosta, és a város altalajának homokos-süppedős volta. Március 15-én estére olyan magasra emelkedett a víz, hogy a csepel-szigetcsúcsi jégtorlasz két oldalán már kb. 3 méteres vízszintkülönbség volt. Az éjjel 11-kor 29 láb 4 hüvelyk 9 vonással (929 cm) a "0" fölött tetőző árvíz az addig észlelt legnagyobb vizet (1775) 165 centiméterrel haladta túl. A roppant víznyomás végre kimozdította helyéből a csepel-szigeti hatalmas jégtorlaszt, s így 16-án már megkezdődött az apadás, majd március 18-án a fővárosban visszatért medrébe a Duna. A gyors pest-budai apadásnak azonban nagy ára volt: a hatalmas jégtömeg a Budafoki-Dunaágban újra meg újra elakadt, a víz pedig oldalirányban tört utat magának, elöntve Albertfalvát. Tétényi Érdet, a teljes Csepel-szigetet és a Duna bal parti síkság mélyfekvésű területeit.(A Dunától 20 km távolságra eső Szabadszállás és Fülöpszállás lakóit március 18-án éjjel érte az árvíz; védekezni se igen tudtak, mert távol a folyótól csónakjaik sem voltak...). A legelsőként beállt borrévi-kanyari jégtorlasz csak március 24-én mozdult el. Az itt visszatartott Pestről érkező rengeteg víz a Sárközt pusztította. Az árvíz a Duna-völgyben roppant károkat okozott. Volt olyan falu (pl. Albertfalva), ahol egy ház sem maradt, az anyagi és életbeni károk legnagyobb részét mégis a virágzásnak indult főváros, Pest szenvedte el: az árvíz által közvetlenül kioltott 153 emberéletből 151 (későbbi hivatalos források szerint: 122) itt veszett el (Budán egy sem!) és az anyagi kár több mint 70 %-a is Pest városáé volt: Pesten 2281, Buda külvárosaiban 204, Óbudán 397 ház dőlt össze (összesen 2882), és nagyon megrongálódott további 1363. A legnagyobb házkárokat Pest három külvárosa szenvedte el: a Terézvárosban az épületek 59 %-a, a Józsefvárosban 71 %- a, a Ferencvárosban pedig 83 %-a pusztult el. A józsefvárosi Stáció (ma Baross) utcában egy ház sem maradt lábon, máshol pedig a romoktól azt sem lehetett tudni, merre vezet az út. A pesti hajléktalanokat az épen maradt palotákban, bérházakban, kórházakban és középületekben: az invalidusok palotájában, a pesti megyeházán, a ferencesek kolostorában, az Újépületben és a Ludoviceumban helyezték el. Budán a királyi palota termeit nyittatta meg a nádor a szerencsétleneknek. Több mint 50 ezer embernek kellett rövid idő alatt szállást és élelmet adni... . A víz levonulta után nagy sietséggel kezdődött meg az utcák tisztítása és a károk felmérése. A városrészenként megalakult bizottságokhoz ki-ki bejelenthette elveszett értékeit. A házkárokat az ezekhez a bizottságokhoz kiküldött egy-egy ács- és építőmester segítségével mérték fel. A tragédia után, amely a korabeli - meglehetősen "nagyvonalúan" felmért - adatok szerint több, mint 28,5 millió pengő Ft kárt okozott csak a fővárosokban, nem lehetett a mérnökök véleményét figyelmen kívül hagyni. Helytartótanácsi rendeletre kezdődött meg a pesti és közvetlenül a főváros alatti Duna-rész szabályozási terveinek elkészítése. 60
