Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VIII. Az első világháború előtt épült vízművek
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig A Soproni Vízmű első víztermelő telepe a somfalvi medencében. Az előtérben a fokút, a háttérben a vízgyűjtő galériák tó-malom és a soproni puszta térségében készültek próbafúrások, a Csalánkertnél, pedig artézi kutat fúrtak. Időközben a főtelep elektromos energia ellátása is kiépült. A vízmű történetében lényeges változás történt 1906-ban, a város ugyanis megvette a Vízvezetéki Rt.-től a vízmüvet. A Soproni Vízmű 20. század eleji története a vízhiányok jelentkezésének és azok elhárításának sorozata. Ez a verseny- futás még több évtizeden keresztül folytatódott. A város sokszor küszködött vízhiánnyal, mivel a csapadékra nagyon érzékeny Somfalvi galéria vízhozama szélsőséges volt. Esős időszakban vízminőségi problémák jelentkeztek, ezért be kellett vezetni a klórozást. 1928-ban a rendkívüli szárazság miatt szükségessé vált egy újabb kút fúrása a Csalánkerti vízműnél. A bővítés ellenére a 30-as években rendszeressé vált a vízhiány. Ezt a Speyer-kölcsönből végrehajtott hálózatbővítések, a Lövérek nyomásfokozón keresztüli ellátásának kiépítése is elősegítette. 1936-ban megtörtént a Somfalvi galéria, majd az 1940-es évek elején a bánfalvi ág rekonstrukciója, így a vízszolgáltatás lényegesen javult. Pécs A közműves vízellátás kiépítése előtt - ahogy a történelmi áttekintés fejezet röviden bemutatta - Pécs vízellátási helyzete az országban egyedülálló volt. A várost a hegyoldal forrásai: a Petrezselyem-, a Kaposvári utcai-, a Tettye-, a Kniffer-, a Bálicsi-, a Rókus-, az Istenkúti-, a Szamárkúti-, és a Balokány-források látták el vízzel. Több kilométer hosszú kőagyag csövekből épített vezetékeken keresztül juttatták el a vizet a városba, az ellátást csörgő kutak szolgálták. A vezetékes ellátás a lakosság számára előnyös volt, ugyanakkor azonban a rossz közegészségügyi állapotok - a források környékének szennyezettsége, az elhanyagolt állapotú, szennyezett talajban fektetett vezetékek - miatt súlyos járványok terjesztőjévé vált. Ezen az állapoton kívánt változtatni a város vezetősége a védett forrásokból, zárt, nyomás alatti vezetékrendszeren keresztüli vízellátás kialakításával. Első lépésként 1875-ben a város dr. Böckh Jánost, az ország legnagyobb tekintélyű geológusát bízta meg a "Mecsek hegységben lévő vízkivételezés megkutatásával, hogy az legalább egy évszázadra biztosítsa a város vízellátását." A szakvélemény 1878-ban elkészült, azt a Városi Tanács elfogadta, de a kivitelezéshez szükséges tervek elkészíttetésével megbízott műszaki főtanácsos - a történelem tanúsága szerint - nem siette el a dolgot, mert a város ugyanis csak 1886-ban írt ki először pályázatot Pécs vízellátására. Ennek eredménytelensége után a megismételt kiírásra érkezett és 1890-ben elbírált pályázatok közül Zellerin Mátyás budapesti vállalkozó kapott megbízást a kivitelezésre. A terveket Salbach műegyetemi tanár készítette. 90 liter/fő/nap fejadag és 35 ezer fő figyelmébe vételével, biztonsággal 3750 m3/nap teljesítőképességre. A Tettye forrás hasznosítására alapozott vízművet 1892. szeptember 13-án az uralkodó, I. Ferencz József jelenlétében ünnepélyes külsőségek között avatták fel. A nyomóvezetékes vízmű kiépítése a Tettye patakra települt malmok kisajátítására kifizetett összeggel együtt 500 ezer forintjába került a városnak. A korábbi vízhasználati jogok általában megszűntek, de néhány gravitációs vezeték még tovább üzemelt. Pécs vízellátását két zónában valósították meg. A felső (II.) zóna 1000 m3-es medencéje a Tettye téren épült, a 160-165 m tengerszintnél mélyebb városrészt magában foglaló alsó (I.) zóna ellennyomó 1250 m3-es medencéje a Damjanich utcában volt. A 39,3 km hosszú öv. csőből épült vezeték rendszerből 9,3 km jutott a II. zónára, míg 30 km-t tett ki az I. zóna hálózata. A vízmű üzembe helyezése után néhány évig a Tettye vízhozama fedezni tudta az igényeket. A vízfogyasztás azonban a bekötések számának növekedésével arányosan emel56
