Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VIII. Az első világháború előtt épült vízművek
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig kedett és elérte a napi 2200 m3-t, melyet a forrás nem tudott minden időszakban biztosítani. További problémát jelentett a forrás csapadékérzékenysége. Nagy esőzések után a víz zavarossá vált és ilyenkor egészségügyi okból nem volt kívánatos a víznek hálózatba való beengedése. Az időszakos vízhiányok, és a Szigeti városrészben,52 1898- ban kitört tífuszjárvány arra késztette a város vezetőit, hogy újabb vízbázisok feltárásával javítsák Pécs egészséges vízzel való ellátását. A városközponttól 10,5 km távolságban lévő Tortyogó-forrás környezetében 1899-ben indult a feltárás, melynek eredménye alapján 1902-ben üzembe helyezték a 3 mélyfúrású (150-160 m) kútból és galériás forrásfoglalásból kialakított 2200 m3/nap kapacitású vízmüvet. A gőzüzemű differenciál-szivattyúk 10,6 km NA 250 mm-es vezetéken keresztül a Damjanich utcai víztárolóba nyomták a tortyogói rétegvizet. A vízhálózat hossza 1910-ben meghaladta az 50 km-t. Ebben az időszakban kezdődött a vízmérők felszerelése a fogyasztóknál, mellyel a vízpazarlást kívánták mérsékelni. A fokozatosan emelkedő vízfogyasztás és a Tettye vízhozamát befolyásoló száraz időszakok miatt tartós gondok jelentkeztek. Ezek orvoslása azonban az I. világháború idején elmaradt. Az 1920-as évek elején, a szerb csapatok kivonulása után, a város északi irányban kezdett terjeszkedni, ez többlet igényt jelentett. 1925-ben a Speyer-kölcsön felhasználásával megindult a vízmű fejlesztése. A fejlesztési tervek készítésében meghatározó szerep jutott Zarka Elemérnek. A tortyogói vízbázist 8 újabb fúrt kúttal bővítették, mely 5-6000 nú/nap többletet eredményezett. Megtörtént a vízmű telep energiaellátásának megoldása az elektromos távvezeték kiépítésével, a városi hálózatot fejlesztették, új fővezeték és 1250 m’-es tároló épült. 1928-ban megalakult a Pécsi Vízvezeték és Csatornaművek. A Damjanich utcai tároló mellett 1929-ben épített átemelővel a tortyogói vízzel lehetett segíteni a II. zóna ellátását. További fejlesztések történtek az 1930-as években is. Kiépült a Mecsek oldalában terjeszkedő új városrészek ellátására a III. és IV. zóna átemelőkkel és medencékkel. A többlet vízmennyiség biztosítására a Tettye környékén karsztvíz feltárást folytattak. Hosszadalmas munkákkal elérték, hogy 1939-ben a lemélyített karsztakna vizet tudott szolgáltatni és ez nem volt hatással a Tettye-forrás vízhozamára. 1936-ban kötelezővé vált a vízmérők használata. A bővítések és a pazarlást gátló intézkedések ellenére a 40-es évek elején többször ismétlődött a súlyos vízhiány. Veszprém Veszprém vízellátásnak ősi formája az 1776-ban létesített Turnier György molnár által tervezett vízfelhajtó szerkezet, mely a vár alatti úrkúti forrás vizét juttatta fel a 43 m-rel magasabban lévő püspöki palotába, illetve a mellette épült márványmedencébe, melyből egy csővezeték a kispiaci csorgókúthoz vezetett. A város nagyobb részét források és kutak látták el, melyek vízhozama a 19. század végén jelentősen csökkent. Ekkor Bolgár Mihály piarista tanár javaslatot készített a város vízszükségletének biztosítására, melyet három-négy forrásokból táplált vízvezetékkel kívánt megoldani. A közműves vízellátás megépítése az 1893. évi hatalmas tűzvész után vált sürgőssé. A tragédiát követően a belügyminiszter felszólítására a földművelésügyi tárcához tartozó magyar királyi Országos Vízépítési Igazgatóság (akkor még) főmérnöke Farkass Kálmán 1894-ben elő-tervet dolgozott ki Veszprém közműves vízellátására. A város képviselő testületé a tervet elfogadta, és annak alapján készítette el 1895-ben a Közegészségügyi Mérnöki Hivatal a részletes tervet és költségvetést. A tervezés költségét a Földművelés- ügyi Minisztérium viselte. A város közgyűlése olyan határozatot hozott, hogy a vízvezetéket vállalkozóval építteti ki, de elkészülte után házilag kezeli, az építési költségek fedezetére 150.000 Ft hosszú lejáratú kölcsönt vesz fel a Pesti Első Takarékpénztártól 50 éves futamidőre. A beérkezett pályázatokból kiválasztott Rumpel és Niklas cég 1895. november elején kezdte meg a kivitelezést. A munkákat a közegészségügyi mérnöki szol57 A veszprémi Piac-tér csorgókúttal az 1890-es években
