Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIV. Fejlesztések az 1990-es években a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása érdekében
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően ba foglaló kistérségi vízmű épült meg az 1980-as években. A községek különálló, egyedi kutakra tervezett ellátását nem lehetett magvalósítani megfelelő vízadó réteg hiányában, illetve a kitermelhető víz minősége sem volt elfogadható, így a legcélszerűbb megoldás a kistérségi rendszer kialakítása volt. Heves megyében a koncentráltan telepíthető, gazdaságosan kiépíthető és üzemeltethető víztermelő telepek indokolták a kistérségi vízművek kialakítását. Eger vízmüvéhez az 1970-1980-as években végrehajtott vízmű fejlesztésekhez kapcsolódva épültek meg a város környezetében lévő települések vízmüvei. így alakult ki Eger várost és a környező 10 települést ellátó kistérségi rendszer. Hasonló módon valósították meg a Gyöngyös környéki térségi vízmüvet a városi vízmű és a környező települési vízművek távvezetékes összekapcsolásával. Az 1990-es évek végétől 10 település és Gyöngyös vízműve alkotja a kistérségi vízellátó rendszert. Évtizedeken keresztül okozott gondot részben mennyiségi, részben minőségi problémákkal a Hatvantól északra lévő Zagyva völgyi települések megfelelő vízellátása. Hatvan városi vízmű és a Lőrinci térség távvezetékes összekapcsolása, újabb vízbázis kiépítése, a kistérségi vízellátás megvalósítása 1989-re megoldotta a települések gondját. Az előbbieken kívül még több, 2-4 község vízmüveinek összekapcsolásával kialakított kistérségi vízmű működik Heves megyében. A vízkezelés, vas-mangántalanítás is előnyösebben, gazdaságosabban valósítható meg a kistérségi rendszerek víztermelő telepein. Pest megye északi részén a DMRV regionális rendszerei valósultak meg. Nógrád megyében az 54 települést ellátó Nyugatnógrádi Regionális Rendszer épült ki. Az egyedi települési vízellátás Pest megye déli részén jellemző. Ezen a területen azonban Érd vízműve kistérséginek tekinthető, mivel Érd városán kívül Törökbálint, Diósd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor és részben Budaörs ivóvízellátását is szolgálja. Ugyancsak kistérségi rendszerként üzemel Aszód város vízmüvéhez és a túrái vízbázishoz kapcsolódva 12 településen a Galgamenti Rendszer. Borsod-Abauj-Zemplén megyében a regionális vízellátás a jellemző. A megye keleti részén, a szlovák határ és a Tisza közötti területen épült meg a Ricsei Kistérségi Vízmű, mely a ricsei vízbázisból 11 települést lát el ivóvízzel. Szabolcs-Szatmár megyében a városi vízművekhez kapcsolódva, vagy azoktól függetlenül is több kistérségi vízmű épült meg elsősorban a megye északi és keleti részén, ahol a települések sűrűbben helyezkednek el egymás szomszédságában. Záhony-Tuzsér körzetében épült meg az ún. Észak-szabolcsi Regionális Vízmű, mely tulajdonképpen csak néhány településre kiterjedő kistérségi ellátó rendszer. Kisvárda vízmüvéhez kapcsolt kistérségi rendszer öt települést, a dombrádi kistérségi vízmű ugyancsak öt települést lát el. Vásárosnamény, Fehérgyarmat és Mátészalka városok vízműve a környező települések összekapcsolásával kistérségi rendszerként üzemel. Szabolcs és Hajdú megye határán épült meg all települést ellátó Geszterédi Kistérségi Vízmű. Hajdú megyében nem alakult ki a kistérségi ellátás, mivel a városok, nagyobb községek egymástól viszonylag távolabb épültek, ezért az egyedi ellátás a jellemző. Békés megyében elsősorban vízminőségi problémák indították meg a térségi, méretét tekintve regionális vízellátás kialakítását. Korábban a mélységi vizek magas metángáz tartalma és az ennek következtében történt gázrobbanások okoztak nehézségeket, a gáz eltávolítása viszont vízminőségi problémák forrása lett. A nehézségeket fokozta a víz magas arzéntartalmának kimutatása is. A költséges tisztítási technológia megvalósítása helyett a megfelelő vízminőségi paraméterekkel rendelkező vízbázisokból, a Maros hordalékkúpján létesített víztermelő telepekből táplált regionális vízellátás épült meg. így készült el a 80-90-es években a Közép-békési Regionális Rendszer, mely 35 település, köztük Békéscsaba, Békés, Vésztő, Mezőberény, Gyomendrőd, Körösladány, Dévaványa számára szolgáltat vizet. Ugyancsak a Maros hordalékkúpjára telepítették az Orosházi Kistérségi Vízellátó Rendszert, mely Orosháza és Szarvas városokon kívül még további 5 településnek ad vizet. A Szeghalmi Kistérségi Rendszert tápláló víz komplex víz- tisztítási technológiával való kezelést követően kerül a hálózatba. A néhány egyedi vízmüvet kivéve Békés megyében regionális és kistérségi rendszereken keresztül jut az ivóvíz a fogyasztókhoz. Fejlesztések az 1990-es években a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása érdekében Az 1990-es évek elején már valamennyi városban közműves vízellátó rendszer működött. Az évtized közepére, néhány kisebb település kivételével a falvakban is megvalósult a vízművek kiépítése. A vízdíjak tetemes mértékű emelkedése, az ipari igények átrendeződése, valamint a takarékos vízhasználat következtében a fogyasztás jelentősen csökkent, helyenként a korábban kiépített vízművek kihasználatlan kapacitással rendelkeznek. Jelentős, új beruházások a vízminőség javításának érdekében és a biztonságos ellátás színvonalának növelésére valósultak meg. Az 1990-es évtized legnagyobb volumenű vízminőséget javító építménye a Fővárosi Vízművek Részvénytársaság Csepeli vízkezelő műve volt, mely 1994-1996 között valósult meg. A Csepel sziget északi részén, Halásztelek, Tököl, Csepel térségébe telepített cső-kutak, csápos- kutak és akna-kutak vizének vas, mangán és ammonium tartalmának eltávolítását, és a biológiai eredetű szennyező227
