Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIV. Fejlesztések az 1990-es években a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása érdekében
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően dések kizárását szolgálja a 150 ezer m3/nap maximális kapacitásra kiépített víztisztító mű. A modern technológiát megvalósító telep a víz tisztítását több lépcsőben végzi. A fogadó medencébe érkező nyersvizet szivattyúk emelik a három lépcsős kaszkádos levegőz- tetőre, melynek szerepe a vas oxidálása, a következő lépcső a mangán oxidálását szolgáló ózonkezelés, mely fertőtlenítést is biztosít. Az ózongenerátorok folyékony oxigénből állítják elő az ózont. A mangán eltávolítás elősegítésére káli- um-permanganát, a pH érték beállítására kénsav, a szűrés hatékonyságát növelő pelyhesítés érdekében polimer adagolására is van lehetőség. A pelyhesítést követően, nyílt kvarchomok szűrők (10 db) távolítják el a vas és mangán csapadékot. A technológia utolsó lépcsője a 9 db aktívszén- szűrő, melyek az ammonium és bizonyos szerves vegyüle- tek eltávolítását, a kellemetlen íz és szaghatások megszüntetését végzik. Klórgázzal való utófertőtlenítés után jut a víz a tisztavíz medencékbe, onnan a korábban épített szivattyúház gépei nyomják azt a fővárosi hálózatba. Környezetvédelmi és víztakarékossági meggondolások miatt a szűrők öblítéséből származó zagyvizek kezelésére az épületen belül elhelyezett technológiai berendezések szolgálnak. Szolnokon, a város ellátását biztosító felszíni vízmű 1995-99 között végrehajtott fejlesztése ugyancsak a vízminőség további javítása, az üzembiztonság fokozása érdekében történt meg. Az 1970-es években épült víztisztító telep technológiai berendezéseit ózonozóval és aktív-szén szűrőkkel bővítették. A generátor levegőből állítja elő az ózont, melyet két db ózonbekeverő és elnyelető medencében kevernek a vízbe. A granulált aktív-szén töltetű 5 db szűrő az ózon által megfelelően roncsolt molekula töredékeket, a maradék lebegőanyagot hatékonyan távolítja el a vízből. A fejlesztés során új hálózati gépház is épült, melyben az öt gépegység közül kettő frekvenciaváltóval szabályozható. A biztonságos ellátást szolgálja az új 5000 m3-es vízmű telepi tiszta víz medence és a II. számú technológiai fővonal kiépítése. Kaposvár vízigényét az 1990-es évek közepén a rendelkezésre álló vízbázisok biztonsággal kielégítették. A szolgáltatott víz minősége azonban évtizedeken keresztül lakossági panaszokra adott okot és a hálózatban is problémát jelentett a vas és mangániszap lerakódás, valamint a mikroorganizmusok miatti másodlagos szennyeződés. A minőségi gondokon rendszeres hálózatmosatással igyekeztek javítani. A megoldást azonban a víztermelő telepeken létesített vas-mangántalanító szűrők jelentették. A vas és mangántalanító berendezések megvalósítására 1996-98 között került sor 6 vízmű telepen, ahol különböző teljesítményű vízkezelők épültek. A vas és mangántalanítás zárt rendszerben, újszerű technológia alkalmazásával, vegyszeres oxidációval (kálium-permanganát adagolással) és katalitikus szűrőközeg alkalmazásával történik. A külső levegőbevitel elmaradása miatt megmarad a vízrendszer zártsága, a vas és mangán eltávolítás nagyobb szűrési sebesség mellett hatékony és a kútvizek ammónia tartalma ellenére nem léphet fel hálózati nitrát képződés. A vízkezelőkből távozó víz minősége a magyar szabványnál szigorúbb EU ajánlásokat is kielégíti. A víz fertőtlenítése, a kellemetlen íz és szagképződés elkerülése klórdioxid adagolással történik. Az 1990-es években több kisebb alföldi vízműben épült hagyományos vas és mangántalanító olyan helyeken, ahol korábban ere nem került sor, bár a szabványnak megfelelő minőségű víz szolgáltatása ezt megkívánta volna. Ilyen jellegű fejlesztésekre még több vízműnél lesz szükség a közel jövőben, azoknál a településeknél, ahol az anyagi források ezt eddig nem tették lehetővé. Az arzénmentes víz szolgáltatásának programja ugyan a korábbi évtizedekben indult meg Békés megyében, a végrehajtás, új víztermelő telepek, távvezetékek kiépítése, arzénmentesítő technológia üzembe helyezése jórészt az 1990-es évek során történt. A kiépített műveket, rendszereket a Délkelet Magyarország vízellátásával foglalkozó fejezet ismerteti, itt csupán utalni szükséges az Orosházi Kistérségi Rendszerre, a Közép-békési Regionális Rendszer kiépítésének befejezésére - Gyomaendrőd, Dévaványa, Vésztő bekapcsolására - az Újkígyósi Tisztítómű és a Szeghalom- Érmelléki Vízmű megépítésére, melyek az 1990-es évtizedben valósultak meg. A szolgáltatott víz arzéntartalmának a magyar szabványban előírt határérték alá való csökkentése megtörtént. A minőség javítása érdekében szükséges műszaki, technológiai és pénzügyi erőfeszítések azonban nem fejeződtek be, mivel az Európai Unió határértékre vonatkozó előírásai sokkal szigorúbbak (0,01 mg/1). Ennek elérése céljából nehéz és súlyos anyagi ráfordításokat igénylő munkára lesz szükség. Székesfehérvár vízellátásában a város fő vízbázisát jelentő Kincsesbányáról származó víz minőségének romlása jelentett gondot. A bauxitbányászat megszűnése miatt a bánya- művelés érdekében alacsony szinten tartott víz 1998. decemberében kezdődött "felengedése" következtében növekedett a DRV által termelt és a városnak átadott víz vas, mangán és szulfáttartalma, keménysége. Az 1980-as évek elején, Kincsesbányán ipari víz tisztítására épült mű technológiájának átalakítása, bővítése után Székesfehérvár részére tud a tisztító telep 20 ezer m3/nap ivóvizet biztosítani. A módosított technológiával és új szűrőkkel bővített telepről a város Hármashidi Vízmüvébe érkező víz vas és mangántartalma jóval a határérték alatt, de szulfáttartalma és az összes keménysége a határérték felett volt, amelyekre az 228
