Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
alvó töltések választják el. A kiskunság—sóit—sárközi ártér és a margitta- szigeti vízválasztót Bajánál a Duna—Tisza közi hátság Sugovicáig nyúló magaslata képezi. 1.141 Budapest—bajai és Baja városi öblözetek ármentesítésének fejlődése A Csepel-szigeti ármentesítés fejlődése. A Duna és Soroksári Duna-ág közé eső, a 102—96,5 m. A.f. szinten elhelyezkedő, jórészt feliszapolt medrekkel szabdalt sziget árvízjárta északi területeinek védelmére az érdekelt községek már a múlt század 50-es éveiben építettek kezdetleges töltéseket, a 70-es évek végén a Budafoki Duna-ág mederrendezési munkáihoz kapcsolódóan a sziget mélyebben fekvő területei védelmére Tököl—Szigetújfalu közötti útvonalon, a megye épített 8 km hosszúságú töltést. A sziget védműveinek rendszeres kiépítése azonban csak a századfordulón kezdődött. A főváros árvízvédelme érdekében végzett mederrendezési és ármentesítési munkákkal Pest alatt a Duna addig két ágban folyó árvizeinek medre a Budafoki-ág lett. Részben az itt várható vízszintemelkedések és a Ráckevei Duna-ágba való átömlések iszapolásának megakadályozása, de a korábbi, főleg az 1838-as és 1876-os árvizek pusztításaihoz hasonló károk elkerülése időszerűvé tette a sziget védműveinek kiépítését, melyet a múlt század utolsó éveiben alakult Csepelszigeti Ármentesítő Társulat századunk első évtizedében hajtott végre. A társulat a Budafoki Duna-ág bal partján Csepel akkori belsőségétől indulva a sziget déli részéig 50,5 km hosszúságú, majd ahhoz csatlakozva a Soroksári Duna-ág jobb partján Szigetmonostorig 24 km töltést épített. (A Duna-balparti töltés felső 4,6 km szakasza ma a fővárosi védművek tartozéka, a Soroksári Duna-ág jobb parti töltése pedig alvó töltés.) A'töltéseket az 1838-as és az 1876-os árvízszintekből kombinált szinthez 1 m-es magassági biztonsággal a Duna bal partján a Lórév feletti szakaszon 5 nies, alatta 4 m-es, a Soroksári Duna-ág mentén 3 m-es szélességű koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, NV alatt 1 m-re 2 m-es koronájú padkával építették. A sziget árvízvédelmi rendszerében lényeges változást hozott a Ráckevei Duna-ág felső torkolati zsilipjének, a Kvassay-hajózózsilipnek megépítése és az alsó torkolatának a Tassi-hajózózsilippel és vízerőművel, valamint ez utóbbiakhoz csatlakozó tassi és makádi bekötőtöltésekkel való lezárása. A Kvassay-zsilipnek századunk első harmadában történt megépítésével a Ráckevei Duna-ág Gubacsi-híd feletti 3,1 km-es szakasza mentesült a Duna árvizeitől. A 20-as években megépült tassi zsilip és erőmű, a 40-es években pedig az ezekhez bal partról csatlakozó tassi bekötőtöltés, jobb partról csatlakozó makádi bekötőtöltés és a zsilip és erőmű között 0,6 km árvízvédelmi fal épült. A tassi bekötőtöltés-zsilip—árvízvédelmi fal— erőmű és makádi bekötőtöltés alkotta védvonal megépítésével a Ráckevei Duna-ág alsó szakasza mentesült az oda bejátszó dunai árvizektől. A Csepel-szigeti töltésből a Soroksári Duna-ág jobb partján levő tass—szigetmonostori 24 km-es, és a Kiskunság—Solt—Pest megyei sárközi árteret védő töltésből a Duna-ág bal partjára eső tass—kiskunlacházai 16,9 km-es sza85
