Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

- Ritka az olyan pedagógus, aki meg tudja szerettetni diákjaival az olvasást.- Velem mindenképpen sikerült, hiszen faltam May Károly, Verne Gyula műveit, később pedig Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Márai Sándor könyveiért rajongtam.

A földrajzot és a történelmet egy joviális, jó humorú tanár, Oslay Ferenc tanította. Két zsidó tanárunk is volt, akiket mi, katolikusok rendkívül szerettünk, s a szélsőjobboldal soha nem tudott gyökeret verni az iskolában. Egyikük, Szemere Samu kedvel- tette meg velünk a francia nyelvet és a filozófiát. Rendkívül sokoldalú és szellemes embernek ismertük meg, a logikus gondolkodásról tartott előadásait élvezettel hallgattuk. Szerény, választékos beszédű humanista volt, arca mindig halvány mosolyt tükrözött. A háború alatt elvesztettem a szemem elől, de 1945 után találkoztam vele a Magyar Tudományos Akadémia egyik ülésén. Megtudtam tőle, hogy családjának több tagját - köztük a fiát, Szemere Tamást, aki iskolatársam volt, és a menyét - a nyilasok kivégezték. Ez borzasztó hír volt számomra, mert nagyon kedveltem Tamást. Szemere Samu emberi nagyságára jellemző, hogy a történtek után sem lépett be a kommunista pártba, azt mondta, továbbra is középen akar maradni.

Nem tudok ellenállni annak, hogy egy kis történetet vele kapcsolatban el ne mondjak, ami később a budapesti anekdota gyűjtemény közismert vicce lett. Egy hideg téli reggelen, amikor Szemere tanár úr pontban nyolckor a katedrán ült, egy eléggé nyegle diáktársam elkésve rontott a tanterembe, s lihegve szólt: „Tanár Úr kérem, elkéstem!" Mire Szemere mosolyogva mondta: „Édes fiam, ez a tény, de mivel mented magad?" A nyegle fiú így felelt: „Nagyon csúszós, jeges volt az utca, egyet léptem előre, de kettőt csúsztam vissza." Samu bácsi kissé gúnyosan mosolyogva: „Ne lódíts fiam, így sose értél volna ide!" A diák erre diadalmasan megjegyezte: „De útközben megfordultam, Tanár Úr!" A tanár úr nem bosszankodott, hanem még mindig mosolyogva azt mondta: „Fiam, te nyertél."

27