Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

- Az előbb említette Mező Ferenc nevét, ő volt az, aki 1928-ban, Amszterdamban Az olimpiai játékok története című munkájával szellemi olimpiai aranyérmet nyert?- Igen, ő volt a másik zsidó tanárom, akire hálával gondolok. Mező kezelte azt a tankönyvállományt, amit részben állami támogatásból, részben jómódú szülők adakozásából gyűjtött a gimnázium, a szegény és jeles diákok számára. Például a szüleimnek a nyolc tanév alatt egyetlen tankönyvet sem kellett vásárolniuk, mert Mező tanár úrtól mindegyiket megkaptam a jeles vizsgáimra tekintettel.

Kérdésére visszatérve, gimnáziumunk híre és tekintélye országszerte növekedett, miután híre ment, hogy latin és görög szakos tanárunk, Mező Ferenc aranyérmet nyert a Szellemi Olimpián. Abban az évben hetedikes gimnazista voltam, és a diákok önképző körének elnöke. Tevely igazgató úgy döntött, én köszöntsem Mező Ferencet. A Széna tér mellett, a Csalogány utca elején álló budai Apolló moziban tartották az ünnepséget. A hatalmas nézőtér zsúfolásig megtelt, a színpadon Mező tanár úr mellett álltam, úgy mondtam a köszöntőt. A szövegét édesapámmal együtt fogalmaztuk, aki azt mondta, ezt nem illő felolvasni, tanuljam meg kívülről. Megtanultam és erős szívdobogás mellett papír nélkül hibátlanul elmondtam. Ez az esemény szinte baráti viszonyt teremtett köztem és Mező Ferenc között. Megjegyzem, Mező Ferenc olyan lelkes hazafi volt, hogy az első világháborúban számos kitüntetést kapott, s mint tartalékos százados szerelt le. Ismert politikai okokból ez egészen ritka esetnek számított.

A középiskolai évekre emlékezve el kell még mondanom, hogy szüleim olyan rendkívüli áldozatokat hoztak értem, amelyek egész életemre kihatottak. Minden költséget vállaltak, hogy örömet szerezzenek nekem: többféle sportot űztem, tőrvívásra jártam, a cserkészmozgalom tagja voltam, sőt még tánciskolába is beírattak. Tizenhat éves koromban édesanyám szorgalmazására édesapám vett egy nagyon drága zongorát. Ettől kezdve egy idős zongoratanárnőhöz jártam, hogy megtanuljak játszani. Nagyon szorgalmas voltam, de hamar rájöttem, soha nem leszek kitűnő pianista. Csak annyira jutottam, hogy baráti társaságban könnyűzenével szórakoztattam olyanokat, akik nem voltak zeneértők.

28