Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

Sajnos már fiatalon súlyos szívbajban szenvedett - ahogy nagy- szüleim mondták - egy vétkes kórházi kezelés következtében. Fiatalon, 53 éves korában halt meg. Édesanyám egy Vas megyei családból származott, ahol most is élnek rokonaink. A család tagjai kézművesek, iparosok voltak, mint abban az időben Magyarországon sokan. Őseink között osztrákokat is számon tartok, én sem Mosonyiként jöttem a világra. Születési családi nevem Mahler volt, ami a Lajtán túl nagyon gyakori név. A magyar polgári középosztály és a városi kézművesek tagjai közül sokan származtak Ausztriából. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején számosán cseréltek hazát mindkét oldalon. Az Ausztriába települt és emigrált magyarok utódai jó osztrák hazafiak, a Magyarországra telepedett osztrákok és a hozzánk menekült svábok, cipszerek és szászok utódai pedig hűséges magyar hazafiak lettek. Már a nagy- szüleim is magyarnak vallották magukat, és magyar volt az anyanyelvűk. Amikor gimnazista koromban édesapámmal erről beszélgettem, kezembe adta Jókai Mór Az új földesúr című regényét. Elolvastam és megértettem, hogy az anyaföld és az anyanyelv dönti el, hová tartozik az ember.- Egyetértek professzor úrral, s így nyilvánvaló, hogy a névnek nincs jelentősége a hovatartozás tekintetében. A legtöbb idegenből származó magyar ezért nem is változtatta meg a nevét. Ön mikor és miért magyarosított?- A két kérdés összefügg. A német nacionalisták hatására már az 1930-as évek elején érezhetően terjedt a pángermán elmélet, miszerint a német nevű családok - éljenek bárhol és bármióta - a germán népközösséghez tartoznak. A magyarországi szélsőjobboldal Hitler nyomására igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy az itteni lakosság nagy része német, mivel rengeteg a német nevű. Adolf Hitler Mein Kampf című förmedvénye - amely emlékezetem szerint 1934-ben már nálunk is kapható volt - ezt a felfogást tükrözte. Erre nagyapám, az édesapám és az egész rokonság dacból elhatározták, magyarosítják a nevüket, hogy senki ne nézze őket németnek. Ezért 1934 tavaszán édesapám az én magyarosítási kérelmemet is benyújtotta a belügyminiszterhez és szorgalmazta az elbírálását, hogy magyar vezetéknévvel kaphassam meg az okle19