Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Első beszélgetés
velemet. így is történt, az 1934. június 16-án kiadott mérnöki oklevelemet már Mosonyi névre állították ki.- A felvett névnek köze van a Mosoni-Duna-ág menti helységek valamelyikéhez ?- Lehet, édesapám egyszer mondott nekem valamit a Moson megyei kapcsolatairól, de hogy mit, arra már nem emlékszem.- Németországba emigrálása után nem gondolt arra, hogy visszatérjen eredeti nevéhez? Tudok olyan Ausztriába és Németországba távozott magyarokról, akik - különféle kedvezmények eléréséért - visszanéme- tesítették a nevüket. Professzor úr nem gondolt erre?- Sohasem. A Karlsruhei Egyetem professzorai vagy nem tudták vagy tapintatból úgy tettek, mintha nem tudnák, hogy korábbi vezetéknevem német volt. Ez a kérdés ott soha nem került szóba. Viszont egy másik német város egyetemén volt egy igen szimpatikus német professzor, aki magyarországi kapcsolatai révén sokat tudott az életemről. Felhívott és egy beszélgetést kezdeményezett. Megkérdezte, miért nem térek vissza a német családi nevemhez? Az ilyen névváltoztatást itt szívesen veszik, az eljárás is roppant egyszerű. Megcsillantotta, a német név használata számos erkölcsi és anyagi előnnyel járna. Többek között így fogalmazott: „Az ön nemzetközi híre és szakmai elismerése a német vízimérnökök tekintélyét emelné". Erre azt feleltem: „Kedves kolléga úr, én a szakmai tekintélyemet, könyveim nemzetközi elismerését a magyar Műegyetem tanárainak és magyar főnökeimnek köszönhetem. Magyar építkezéseknél szereztem meg azt a gyakorlatot, amit Németországban most különösképpen megbecsülnek, mivel itt számos elméletileg nagyon képzett, de semmilyen gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező oktató van. Ezért hű maradok ahhoz a névhez, amelyen tanultam, s amelyen könyveim megjelentek." Nem örült a válaszomnak, amihez hozzátettem még: „Az oktatói és mérnöki munkámból akarok Németországban megélni, és ha lehet, itt is elismerést kapni, de nincs szándékom tőkét kovácsolni egy kétes ízű névváltoztatásból." Végül megértette döntésemet, barátságosan váltunk el. 20
