Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

A két Zsigmondy

Az elkövetkezendő tíz esztendő Zsigmondy Vilmost a honi bányászat elsőrendű szakértőjévé avatta. Gyakorlati tevékenységet elősegítő és baleset-megelőző kísérleteket folytat.

Munkásságára Jókai Mór is felfigyel, annál is inkább, mert személyesen ismeri őt. Nem véletlenül, hiszen a Zsigmondy gyerekek Komáromban voltak magyar szóra a Jókai családnál. - Vilmos nem, ő a Nigrini családnál volt cseregyerek - míg a Jókai gyerekek Zsigmondyéknál tanulták Pozsonyban a német nyelvet. Abban az időben Komáromban és Pozsonyban a polgári szalonokban azt beszélték, hogy Jókai, Zsigmondy Vilmosról mintázta Berend Iván alakját a Fekete gyémántok című művében.

Zsigmondy Vilmos 1860-ban önálló bányaügynökségi irodát nyit Pesten, s reméli, hogy új, helyes irányba terelheti a hazai bányászati kutatást. A szakmailag elismert emberről a következőket mondja Hantken Miksa bányamérnök, a pesti kereskedelmi iskola tanára, a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863-as nagygyűlésén: „.. .sajnálatra méltó az a bánásmód, melyet rendesen egy fúrás alkalmával a fúróporral elkövetni szoknak... kivéve Zsigmondy Vilmos jeles mérnökünk által létesített fúrásokat, ahol példaszerűen járnak el e tekintetben".

Zsigmondy a szakírás területén sem tétlenkedik, 1865-ben kiadja „Bányatan kiváló tekintettel a kőszénbányászatra" c. munkáját, minek alcíme „A kutatás, fúrászat, s az artézi kutak".

Művének megírása közben tanulmányozza az európai fúrási irodalmat, s felfigyel Ch. Comber, valamint Hamilcar Paulucci munkásságára. Az előzmények ismeretében nem csoda, hogy a föld mélyének mélyfúrással történő feltárása és geológiai megismerése mellett a vízkincs kitermelésének feladata annyira magával ragadja, hogy 1865-ben - 44 évesen - megalapítva cégét, fúró vállalkozó lesz.

Igaz „Bányatan"-ának megírásával elsősorban bányamérnöki tevékenységet kívánt folytatni, de az élet közbeszólt, s első megbízatása - a harkányi források helyének és víznyerésének állandósítása - életét egyszer, s mindenkorra a hidrogeológia irányába terelte.

1866. július 12-én kezdték el és szeptember 28-án fejezték be (42 nap alatt) a történelmi Magyarország első hévízkútjának mélyítését, ami 37,77 méter mélységből napi 24 900 1, 62,5 °C hőmérsékletű hévizet adott a megrendelő gr. Batthyány Ödön számára.

Ezután gyorsan következtek további megbízatásai:

Margitsziget 1866-67 119,5 m

Lipik 1868-70 234,5 m

Alcsút 1870 183,0 m

Bp. Városliget 1868-78 970,0 m

Az 1870-es évek közepén kísérletezés közben elveszíti bal szeme világát. Ez idő tájt lesz országgyűlési képviselő is. 1875-től 1888-ig - haláláig - Selmec és Bélabánya népét képviseli az alsóházban. Parlamenti tevékenységének legfőbb célja, hogy az elöregedett bányászok és azok özvegyeinek, árváinak ellátására hozott szabályok mielőbb megszülessenek és életbelépjenek.

1873-ban részt vesz a bécsi, majd a párizsi világkiállításon is. A hazai kiállításokon (pl. Székesfehérvár, Budapest 1885) pedig már mint zsűritag működött közre.

Zsigmondy Vilmos kezdeményezésére jött létre az 1885-ös bányászati kongresszus is, melynek levezető elnöke lett. 1875-től nemcsak a parlamentben, hanem a közmunkák tanácsában is tevékenykedett. A Magyar Tudományos Akadémia már korábban (1868) tagjai sorába iktatta. Székfoglalóját 1871. április 17-én tartotta „Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül" címmel, megemlékezve a korábban felsorolt négy kútról is.

Ugyanez évben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1878-ban pedig a francia becsületrend lovagkeresztjével tüntették ki a párizsi világkiállításon bemutatott hidrogeológiai kutatásaiért.