Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
A két Zsigmondy
1872-től királyi tanácsos, 1884-ben, az általa a parlamentben képviselt Selmec és Bélabánya díszpolgára lesz. Nem véletlen, hogy Zsigmondy ezen címek birtokába jut, hiszen tudományos akadémiai beszédében kimondta, hogy „...az Alföld bármelyik pontján a negyedkori lerakódmányok alatt kétségtelen meglevő congéria tályog áttörése után artézi szökőkút előállítható". Ezen mondatával az artézi vizek kinyerésére adott programot. Hogy állítását bizonyítsa, 1872. június 27-én emlékiratot adott át Szlávy József miniszterelnöknek (egykori olmützi rabtársának) az „Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában". Javaslata az 500 m-nél mélyebb kutak fúrására vonatkozik, amelyeknek kettős rendeltetést szán, az artézi kutak fő céljául a víznyerést és a káros vizek elnyeletését jelöli meg. E munkáját a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésén is bemutatja 1873. január 8-án. Megemlítendő, hogy 1870. június 15-én Zsigmondy egy olyan fúrásba kezdett, ami egyedülálló volt a korabeli viszonyok között. Ugyanis 1869 tavaszán a Pénzügyminisztérium felszólította Zsigmondyt, vizsgálja meg, lehetséges-e a Kassa melletti Ránk és Herlány faluk közötti savanyúvíz-források vízhozamát fúrás útján növelni. Zsigmondy szakvéleményében kifejtette, hogy a vulkános andezitköves területen „az artézi kút előállítását biztosító kellékek mind megvannak: beszivárgás magasabb helyen, gyűjtőmedence és a medencét fedő vízhatlan réteg" - a kút tehát megfúrható. A munkát 1870 kora nyarán kezdte el Zsigmondy, de csak öt év múlva, 1875. májusán tudta 404 m-es mélységnél befejezni. Azért ebben a mélységben, mert a földtani viszonyok többet nem tettek lehetővé. A mélyítés érdekessége, hogy csak 351 m-ig volt csövezésre szükség, ugyanis ennél lejjebb szilárd rétegek (fehér és szürke trachit tufa) sora volt található. A víz és gáz a nyitott szakaszból került ki, s a kút csak 18-20 óránként termelt, mintegy 2 óra 15 percen keresztül. Ez azt jelentette, hogy naponta 172 660 liter 23 °C-os vizet használhattak fel. A kitörés magassága 55 m volt, s ez messze meghaladta az addig Európában ismert legnagyobb kitöréses artézi kút kilövellt vízmagasságát (Párizs melletti Crenelle: 15,8 m). A fúrással kapcsolatos helyi tapasztalatokat, s elméleteket Zsigmondy Vilmos unokaöccse, a fúrás kiviteli munkáit vezető Zsigmondy Béla tette közzé a „Ránkherlány-i artézi szökőkút" c. cikkében. Zsigmondy Vilmos úttörő tevékenysége nemcsak a vízfeltárás tekintetében érhető tetten. Feltáró fúrásokat végzett a szénbányászat területén is. Petrozsényben például 1871. november 12.-1879. november 28. között 729,58 m mélységig jutottak, és 13,45 m vastagságú széntelepet találtak a 618 m-es szinten. Ezzel egy időben (1874 körül) egy másik csapatával Schwechatnál a Dréher sörgyárnak mélyít kutakat. Ezenkívül Gácsországban (Galícia) olajkutató fúrást mélyített 1868-1871 között, az Orow melletti Mraznica és Borislav térségében. A fúrás 215 m talpmélységű volt, s biztató eredményei alapján tanulmányban foglalta össze munkásságát. Művének címe: „Előrajz egy társulat alakítására petróleumnak Gácsországban mélyfúrás útján való nyerésre". 1876-ot követően, miután cégét unokaöcs-csére hagyta, a gyakorlati munkában szinte alig vesz részt, - félszeműsége is akadályozta; de a tudományos munkálatok mindvégig kitöltötték napjait. 1888. szeptember 3-7-ike között a bécsi bányászati kongresszus keretében tartották meg a harmadik fúrótechnikai vándorgyűlést, amin tisztelői - a már erősen gyengélkedő Zsigmondy Vilmost - alelnöknek választották. A gyűlésről betegen tért haza, egy ideig péceli nyaralójában pihent, majd az idő rosszabbodásával beköltözött pesti lakásába, ahol teljesen ágynak esett. Unokaöccsét az utolsó percig ellátta használható, jó tanácsokkal. Egyre gyengébb lett, s decemberben már az ágyból sem kelt fel, s december 21-én hajnalban csöndesen elaludt...
