Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám
1. rész 1774. június 4. SIGRAY Károly gróf, királyi biztos megbízza KRIEGER Sámuelt, Sopron vármegye mérnökét a Sió-Balaton-Kapos szabályozási terveinek elkészítésével. 1774. A Közép-Tisza vidékén a Mirhó-fok gátja átszakadt és a kizúduló tiszai árvíz elöntötte a Nagykunság területének jókora részét. A gátat a szakadás után helyreállították, majd 1776- ban elbontották, s csak kilenc esztendő múltán építették immár véglegesen meg a fok elzárásában érdekelt kunsági települések. 1774. Gr. KÁROLYI Antal főispánt Szabolcs- Szatmár megyék területére a Szamos szabályozására, dr. ORCZY Lőrincet pedig a Felső-Tísza jobboldali mellékfolyóinak szabályozására, mint királyi biztosokat kinevezték. Az előbbi 1785-ig, az utóbbi 1782-ig látta el tisztét. 1774. A Helytartótanács rendszeresítette a megyei mérnöki állásokat. 1774. Sopronban megszületett az egyik első „környezet- ill. vízvédelmi” szabályrendelet, mely szerint: tilos az Ikvába szemetet hordani. Arra, aki a szabályt megszegte, a polgármester 35 forint büntetést szabhatott ki. 1799. január-március Pest városának déli részét jeges árvíz pusztította, s a Ferencvárost csaknem egészen víz alá vette. A későbbi árvizek elhárítására ekkor építették meg a soroksári védtöltéseket. Az árvíz a Duna jobbpartján - tehát Óbudán, Újlakon, a Vízivárosban és a Rácvárosban - is jelentős elöntéseket okozott. Ugyancsak a dunai árvíz okozott jelentős károkat a Felső-Duna szakaszon, Pozsonynál, a Csallóköz vidékén és Győrnél, valamint a Solti síkságon Kalocsánál, ahol közel 300 ház víz alá került és négyen meghaltak. 1799. október 20. t HORVÁTH Nép. János (Buda), az Institutum Geometriáim mechanika és fizika tanára, akinek 1783-ban Budán megjelentetett Praelectionum mechanicarum című munkája az első hidraulikai tankönyv volt hazánkban. (* 1732. Kőszeg) 1799. HAINITS Frigyes, Buda városának mérnöke elkészítette a budai keserűvíz-források környékének térképét. 1824. április 26. * MOGYORÓDY Adolf (Zágráb). A szabadságharcban százados, TÜRR tábornok benső barátja, az olasz függetlenségi háború hőse. A Ferenc-csatorna Társulat igazgatója volt. (t 1908. febr. 19. Bp.) 1824. május 11. t id. VAY Miklós báró (Pest) hadmérnök. П. JÓZSEF császár tábornoka volt, akit tudományos tevékenysége elismeréseként a londoni Royal Society is tagjai közé választott. 1804- től haláláig a Tisza- és a Körös-vidék szabályozásának királyi biztosa volt. Az ő nevéhez fűződik a Körösök és a Tisza mappációs munkáinak megindítása. (* 1756. szept. 6. Zsolca) 1824. * BOROS Frigyes (Arad), mérnök. A Tisza-szabályozás munkatársa, majd országos középítési felügyelő. Fő műve egy tiszántúli öntözőcsatoma terve volt. (t 1892. febr. 17. Szeged) 1824. Az előző esztendőben felfedezett harkányi hévízforrások rekesztésével hatszobás fürdőházat alakítottak ki, amelyben kádakba vezették a meleg vizet. Az első esztendőben 1400- nál is többen keresték fel a fürdőt. 1849. március 24. * GALLACZ János (Ollmütz) mérnök. A gyulai folyammérnöki hivatal vezetőjeként úttörő munkát végzett a vízszabályozások történeti, statisztikai és műszaki adatainak feldolgozásában. A Körös-vidékről, valamint a Körösök és a Berettyó-völgy ármentesítő társulatainak munkálatairól írt monográfiája máig alapmű a kérdéssel foglalkozó kutatók számára. 1889-től az FM Országos Vízépítészeti Igazgatóságon a Körös-menti társulatok felügyelőjeként dolgozott, (t 1901. jún. 11. Gyula) 1849. április 11. Megalakult a BATTHYÁNY-kormány, amelyben a közmunka és közlekedésügyi tárcát SZÉCHENYI István gróf kapta, aki így az állami vízügyi igazgatás legfőbb irányítója is lett. 1849. július 12. * BUTTYKAY Ferenc (Kökényesd - Ugocsa vm.). A műszaki végzettségű gazdálkodó nagybirtokos évtizedeken keresztül vezetőségi tagja, valamint 1908-1916 között elnöke volt a Beregvármegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatnak. 1913-ban Bereg vármegye főispánjává nevezték ki. Hivatali működése alatt jelentős vízimunkákat végeztek a társulat érdekeltségi területén, (f 1919. Beregszász ?) 1849. november 21. A budapesti Lánchidat átadták a forgalomnak. 1874. január 24. * BECKER Ádám (Pölöske), mérnök. Úttörő munkát végzett a mezőgazdasági vízrendezéseknél és az alagcsövezéseknél. A Vág szabályozásánál azóta általánosan elterjedt újításokat vezetett be. Munkájáról több cikkben számolt be szaklapokban, (f 1956. jan. 1. Bp.) 1874. január 31. WEIN János főmérnök beadta a Pest város törvényhatóságának az ideiglenes vízvezeték kibővítésére készített tervét, amelyet a város vezetői el is fogadtak. WEIN János később a Fővárosi Vízművek első igazgatója lett. 1874. június 15. * BÖCKH Hugó (Budapest), geológus, az MTA tagja. A Selmecbányái Bányászati Akadémia tanára, főbányatanácsos, majd a Földtani Intézet igazgatója. Neki sikerült először az Eötvös-inga segítségével föld alatti kőolajszerkezetet kimutatni. Az erdélyi földgázkutatások az ő nevéhez fűződnek, kőzettani és őslénytani publikációi is jelentősek, (t 1931. dec. 6. Bp.) 1874. október 4. * ZUBER Ferenc (Adony) mérnök. Folyam- és kultúrmérnöki hivataloknál, majd az FM Vízrajzi Intézetének vezetőjeként dolgozott. A vízrajzi állomásoknál rendszeresítették vízállásmérő műszerét. Évtizedeken át a magyar sport egyik legjellegzetesebb alakja (Magyar Olimpiai Bizottság, Országos Testnevelési Tanács), (t 1937. március 8. Bp.) 1874. december 9. t REITTER Ferenc (Budapest) mérnök, az MTA tagja. Nagy szerepe volt Budapest városrendezésében (rakpartok, Andrássy út és Nagykörút), valamint a főváros közműveinek kifejlesztésében. Érdekes javaslataként ismert az a terv, amely a mai Nagykörút helyén egy körcsatomát alakított volna ki. (* 1813. márc. 1. Temesvár) 15
