Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám
1874. Az országgyűlés által „A belvizek levezetése körüli eljárásról” megalkotott XI. törvény kimondta azt az alapelvet, hogy senki nem végezhet önhatalmúlag olyan műszaki beavatkozást, amellyel a természetes belvízi lefolyást (vagy lefolyástalanságot) szomszédja kárára megváltoztatja. Ugyanakkor, hatósági engedély esetén a belvizeknek más birtokon való levezetését az illető birtokos - teljes kártalanítás mellett - tűrni volt köteles. 1874. A Bodrog átvágások útján történő mederrendezésével, valamint Viss község közelében a Törökéri zsilip megépítésével megkezdődött a Bodrogköz ár- és belvízmentesítése. 1899. január 14. t MICSKEY Imre (Cece) mérnök. 1859-től a Nádor-csatorna Társulat igazgató főmérnökeként jelentős szerepet játszott a Sió-Balaton szabályozása koncepciójának kidolgozásában, valamint a Sárrét-öntözés terveinek elkészítésében. A kiegyezés után, 1871-ben a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium elnöki osztályának vezetőjeként lépett állami szolgálatba, ahol fő feladatát a vízjogi kérdések rendezése és a társulatok működésével kapcsolatos állami irányítás jelentették. Szakirodalmi munkássága elsősorban az árvízmentesítés, tagosítás és a vízjogi kérdések témakörét érintették. (* 1820. aug. 1. Mezőszentgyörgy) 1899. február 16. A vízügyi igazgatás szervezetének korszerűsítése érdekében az Országos Vízépítészeti Hivatalt hat szakterületi osztállyal Országos Vízépítési Igazgatósággá szervezték át. 1899. február Az 1897. évi árvízi károkhoz hasonló pusztítások megelőzése érdekében a földmívelésügyi miniszter hivatalból elrendelte a Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat megalakítását. A mohácsi székhelyű társulat élére NÉMET Lipót személyében miniszteri biztost küldtek ki, aki a tervek elkészíttetése után megindította az ármentesítő munkálatokat. Az előbbiekhez hasonló céllal és módon jött létre az ugyancsak mohácsi székhelyű Mohács-kölkedi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat is. 1899. március 19. * IHRIG Dénes (Moszlanács) mérnök. A Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat igazgató főmérnöke volt a társulatok államosításáig, majd 1952-től nyugalomba meneteléig a VITUKI igazgatója ill. főosztályvezetője volt. 1958-1980 között a Vízügyi Közleményeket szerkesztette. Jelentős szerepe volt az egységes állami árvízvédelem és az intézményes vízgazdálkodási tudományos kutatás megszervezésében. (f 1991. dec. 13. Gödöllő) 1899. június 24. * PICHLER János (Arad) mérnök. A társulatok államosításáig a Tisza-Dunavölgyi Társulat országos titkára, majd nyugdíjazásáig az OVH (ill. az OVF) főmérnöke volt. Jelentős szerepe volt a tógazdaságok tervezésében, az ár- és belvízvédekezés intézményrendszerének megszervezésében, valamint az Országos Láphasznosító Bizottság létrehozásában. A Fertő-tó és környékének vízgazdálkodási fejlesztése körüli érdemei is említésre méltóak, (f 1984. aug. 19. Bp.) 1899. július 1. t RADÓ Kálmán (Karlsbad) Vas vármegye egykori főispánja, a Rábaszabályozó Társulat 1881-ben megválasztott elnöke, majd kormánybiztosa, akinek irányításával sikerült a régóta húzódó Rába-szabályozást eredményesen befejezni. (* 1844. dec. 17. Répcelak) 1899. december 31. t PAKSY József (?) mérnök. A Felső-Duna szabályozásánál főmérnökként tevékenykedett, majd minisztériumi szolgálatba lépve, mint műszaki tanácsos, vízépítészeti kerületi felügyelő volt. (* 1854. aug. 16. Bp.) 1899. szeptember Árvíz pusztított a Felső-Duna vízvidékén, a Szigetközi Ármentesítő Társulat, valamint a Vágbalparti Ármentesítő Társulat működési területén. Győr városa komoly árvízi veszedelemtől szabadult meg. 1899. Megjelent KOLOSSVÁRY Ödön: Alföldünk öntözése c. munkája. 1899. Megkezdték a Csepel-szigeti Duna-védgátak építését. A munka 1908-ban fejeződött be. 1899. A Pest-megyei belvizek és egyéb mocsarak levezetésére ill. lecsapolására a VIII. kultúrmérnöki kerület szakemberei elkészítették a terveket, amellyel egy közel félévszázada időszerű elképzelés megvalósítására megtették az első lépést. A tervek alapján szükséges vízimunkákat 1912-ben kezdte meg a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat. 1899. LANDGRAF János országos halászati felügyelő szerkesztésében, a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával megjelent a „Halászat” című országos szaklap. Ezzel kezdetét vette a rendszeres felvilágosító, ismeretterjesztő munka, a hazai és külföldi halászati szakismeretek közkinccsé tétele. 1899. Budapesten megalakult az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság. 1899. Befejeződött a Ferenc-csatorna áthelyezett tiszai torkolatának - az ország addigi legnagyobb vízi műtárgyának - építése. 1924. április 5. f KAJLINGER Mihály (Budapest) gépészmérnök. A Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, alkotásai: a központi csatoma-szivattyútelep, a káposztásmegyeri vízműtelep és a budai vízátemelő telepek. (* 1860. febr. 27. Pest) 1924. április 14. Bukarestben aláírták a trianoni békeszerződés nyomán felmerült vízügyi kérdéseket rendező magyar-román vízügyi egyezményt. A dokumentum szerint mindkét ország tartózkodik minden olyan eljárástól, amelynek káros hatása lehet a másik ország vízgazdálkodására, s új művek létesítése esetén előzetes megállapodást kötnek. 1924. április 27. Megtartotta alakuló közgyűlését a Tisza-Dunavölgyi Társulat, amelyet az 1923:XL.tc alapján az ármentesített területek termőképességének fenntartása és továbbfejlesztése érdekében a Tiszavölgyi Társulat és a Dunavölgyi Vízitársulatok Szövetsége egyesülésével hoztak létre, felduzzasztó, 1 millió köbméteres Csórréti-tározót. (Folytatjuk) Összeállította: Fejér László 16
