Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám
A szabadságban vízi mérnökei (2. rész) ŰMlíh, 6tiJy iiz4-1soo 1848 márciusában a nemzet egyesült ereje évszázados béklyókat tört össze, a kivívott áprilisi törvények pedig elindították a nemzetet a függetlenség és a haladás útján. A szép reményekre jogosító tavaszt azonban zivataros nyár követte. Hamarosan kiderült, hogy az uralkodó és környezete csak a kényszernek engedve egyezett bele az ország függetlenségébe, s miután egyelőre nem akarta az általa szentesített törvényeket nyíltan megszegni, a nemzetiségieket uszította a magyar népre. A haza veszélyben van! - hangzott el, s a nép fegyvert fogott. A hadba szállt nép fiai között ott voltak a vízi mérnökök is, mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Előbb a harcok első soraiban, csapataik élén, amikor pedig nagyobb szükség volt tudásukra a táborkarokban, mérnökkarokban, erődítményekben, akkor ott szolgálták a hazát, ott dolgoztak a szabadságharc sikeréért, a nemzet függetlenségéért. Most négy vízi mérnök életútját, életművét kívánom bemutatni, akiknek sorsa ugyan eltérő volt, de közös volt hazaszeretetük, az emberiség szabadságáért, a nemzet és a tudomány szolgálatáért folytatott küzdelmük. HOLLÁN ERNŐ a magyar műszaki élet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, szabadsághős, a Magyar Mérnök Egylet megalapítója. 1824. január 13-án született Szombathelyen, ahol édesapja orvos volt. A gimnáziumot szülővárosában végezte, ezt követően 1839- ben a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója lett. 1844-ben végzett, s hadnagyi rangban kezdte katonai szolgálatát Komáromban. 1846-tól mérnökkari főhadnagy Lembergben. 1848. június 1-én az elsők között jelentkezik a honvédség 9. zászlóaljába, s mint százados híres „vörös sapkás” honvédéivel együtt indul a délvidéki harctérre. Fehértemplomnál visszaveri a szerbek támadását, Szent-Tamás ostrománál pedig annyira kitűnik vitézségével, hogy Kossuth őrnaggyá és Pétervárad erődítési parancsnokává nevezi ki. 1849. február 12- én alezredes, majd ezredes. Nagyrészt neki is köszönhető, hogy Pétervárad hű maradt a nemzeti kormányhoz, s nem került árulás folytán oly sok más várhoz hasonlóan az osztrákok kezére. 1849. március 29-én sikeres kirohanást intéz az osztrák ostromló sereg ellen, ezzel segíti Perczel tábornokot Szent-Tamás elfoglalásában. Április 28-án megkapja a 3. osztályú vitézségi érdemrendet. Ezt követően is olyan sikeresen irányítja a vár védelmét, hogy az osztrákok meg sem kísérlik az erőd ostromát, mely a világosi fegyverletétel után közel egy hónappal kerül csak az osztrákok kezére. A vár átadásával kapcsolatos tárgyalásokat Hollán olyan ügyesen vezeti, hogy Pétervárad őrségére is kiterjesztik a komáromi várőrségre vonatkozó kapitulációs feltételeket, s az őrség menlevelet (Geleitschein) kap. Hollán nem kíván külföldre távozni, ezért szülővárosába, Szombathelyre internálják és szigorú felügyelet alatt tartják. Nem tétlenkedik, s megírja első művét, a Taglalati (analitikus) mértani. 1851 végén Hainburgból érkezik ellene feljelentés, letartóztatják, megjárja Bécs börtöneit, s mivel ártatlannak találják, 1852 májusában szabadon engedik. Szabadulása után magánmérnöki gyakorlatot kezd, s dunántúli birtokokon alagcsövezési (drénezési) munkálatokat végez. Ezzel kapcsolatban jelenik meg cikke a Kelet Népében 1856-ban: Földcsövezés, drainage Magyarországon címmel. Hollánt tekinthetjük a hazai alagcsövezés egyik úttörőjének. 1856-ban lett az Akadémia levelező tagja, ekkor kapcsolódott be a vasútépítésbe is, s ettől kezdve tevékenysége döntő lett a magyarországi vasúthálózat végső kialakításában. A vasútépítés feladatával már 1848-49-ben megismerkedett, amikor gróf Széchenyi István - mint a Közlekedési Bizottság elnöke, majd mint közlekedési miniszter - az országgyűlés elé terjesztette a Budapestről az ország határszélei felé sugárirányba haladó vasúthálózat tervét, a tengerrel való összeköttetést pedig Fiuménél kereste. Ezt a javaslatot az országgyűlés el is fogadta, a király 1848. április 22- én szentesítette, s mint 1848 XXX. te. vonult be közlekedésünk történetébe. A szabadságharc leverése után az önkényuralmi kormányzat azt a tervet megváltoztatva Bécset kívánta a vasúthálózat központjává tenni, a tengerrel való kapcsolatot Triesztbe helyezte, Budapestet teljesen ki akarta kapcsolni a Nyugat-Európa - Délkelet-Európa közötti összeköttetésből, s a kapcsolatot Budapest elkerülésével, Székesfehérváron, Pécsen és Eszéken át akarta Belgráddal megteremteni. Pétervárad 1848-ban 10
