Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 6. szám

Д száz éves Vízügyi Közlöny

/386/87. évi számaiban szereplő események, vízügyi- műszaki fejlődésünk jelentősebb eseményei

Az új folyóirat — első gazdaság-műszaki folyóiratunk: „Gazdasági Mérnök” (alcíme: Műszaki Hetilap) társlapja, mely szinte kezdettől a Tiszavölgyi Társukat hivatalos közlönye volt.

Az alapító laptulajdonos szerkesztő Gonda Béla műegyetemi magántanár (a mezőgazdasági vízgépészet első tanára) gazdasági-műszaki felsőoktatásunk legkiválóbbjainak bevonásával tudatosan törekedett arra, hogy lapja a felvilágosodás-kori gazdaságfejlesztő kultúrpolitikai információs szaklapokhoz hasonlóan tudományos-műszaki fejlődésünk hű krónikájával — a haladás aktív befolyásoló tényezője, a műszaki fejlődés előmozdítója legyen:

Köztudomású, hogy a múlt századvég vízügyi-hidrológiai fejlődése kapcsolatos az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófával, mely ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a kor magyar vízi munkálataival „valami baj van”: a rendszeres szabályozások addigi módja, színvonala megújításra szorul: éppen a szabályozások gyors előrehaladása, a befolyási viszonyok nagyarányú megváltozása miatt a munka tudományos alapjául szolgáló egykori Huszár—Lányi—Vásárhelyi-féle Tiszavölgyi felmérés eredményei az elmúlt negyedszázad során elavultak s ezek alapján a munka nem folytatható tovább a korábbi szinten.

Új tudományos alapok teremtése, új vízrajzi, felmérés, adatgyűjtés vált szüksé-1 Péch József (1829—1902) nem hiába volt nagymúltú mérnök-hidrológus és tapasztalt szervező: gyakorlati mérnöki munkáját a Tisza-szabályozás szolnoki folyammérnöki osztályán a tiszai átvágások létesítésénél kzdte; az 1870-es években a Temesvidéki Magyar Mérnök-Egylet alapító elnöke lett, amelynek célja délvidéki magyar vízimérnökök továbbképzése volt. Közben a Ferencz Csatorna Társulat úttörő öntözéseit létesítette . . . így érthető, hogy a Vízrajzi Intézet évkönyvét, egyéb kiadványait és minden munkáját is nemzetközi szinten tudta megvalósítani . . .

2 Hieronymi Károly (1836—1911). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium műszaki karának kiépítése nem volt előzmények nélkül: ez a 48-as hagyomáyokat őző francia-orientációjú mérnök-államtitkár (a későbbi — első — mérnök-miniszter) párizsi tanulmányútjának köszönhető és annak, hogy centralista minisztere Ordódy Lajos elfogadta és életbeléptette a franciaországi tapasztalatokon alapuló és az európai szint elérését célzó reformjavaslatát (1874).

3 „Valahol utat vesztettünk” (Szekfű Gyula, 1943). Egyaránt jellemző a feledésbe süllyedt kor: a gyakran történelmi vákuummá devalvált 1867—1896 közti korszak ismeretlenségére és nagy alakjainak sokoldalúságára, amit elsőként talán Berzeviczy Albert, a Trefort-utód szép emlékbeszédének mítosz-teremtő törekvése értett meg: hőseiben a reneszánsz sokoldalúság és jellemóriások utódait keresve, akikhez nálunk addig csak a reformkor legkiválóbbjai váltak méltókká ... A vízjogi törvény megszületése is ezt a sokoldalúságot és ennek szükségességét példázza. Létrehozói között találjuk a hidrológia korabeli magyar kiválóságát Kvassay Jenőt, aki a Magyar Kultúrmérnöki Intézmény létrehozásával és eredményeivel a hasonló francia szolgálat gyakorlatának méltó követője lett . . .

gessé, egy olyan korszerű Vízrajzi Intézet (vagy hidrológiai szolgálat) segítségével, mint amilyen a szerencsécsebb és így hidrológiailag is fejlettebbé váló országokban: Franciaországban, Svájcban, Észak-Olaszországban, sőt a szomszédos Csehországban is éppen ekkor kezdett kialakulni, miközben a hazai vízrajzi munka színvonala az önkényuralom mostohaviszonyai közepette egyre jobban lemaradt a kor színvonalától...

A kor legkiválóbb vízügyi szakemberei, mind a hazaiak, mind a külhoni szakértők már 1879-ben egyetértettek ebben . . . Különösen határozottan és ismételten sürgette ezt a nemzetközi színvonalhoz való felzárkózást a Tiszavölgyi Társulat hazai szakértői értekezletének egyik szervezője Gonda Béla mérnökegyleti másodtitkár, aki követendő példaként magyarra fordította, majd közre is adta az új olasz vízrajzi szolgálat ismertetését (1885).

(Magyarországon azonban, a bürokrácia és a jogalkotás huzavonája — egy sajátos „késleltetett fejlődés" viszonyai között — a javaslattételtől a megvalósításig oly sok idő telt el (1879—1886), hogy időközben a két esemény közötti egyértelmű kapcsolat tudata is elhalványult. És talán várni kellett egy rátermett gazdaságpolitikusra, gazdasági-műszaki vezetőre is, aki megértette a kor feladatait: Baross Gáborra, a későbbi keménykezű „vas-miniszterre", aki államtitkárként 1883-ban került a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumba, majd 1886-ban miniszterként Széchenyi egykori minisztériuma élére, ahol a magyar infrastruktúra megteremtésére irányuló elgondolások és törekvések megvalósítója lehetett. így mindezen belül éppen ő vált az ekkor napirendre kerülő új Vízrajzi Intézet megalapítójává is, miközben a szervezés gyakorlati-műszaki feladatait a legrátermettebb mérnökökre (Pl. Péch József volt Tisza-szabályozási mérnökre) bízta . . ,1'2

A kor szemlélete a valóságos történelmi folyamat helyett más mozzanatokkal hozta összefüggésbe az alapítás tényét: nevezetesen — nem hiába emlegették, hogy „jogász nemzet" vagyunk — az

1885. jún. 14-én kodifikált 1885:XXI11 tc.vel, első rendszerbe foglalt vízjogi törvényünkkel (Szem elől tévesztve, hogy a Vízrajzi Intézet keletkezése még ezen keresztül vizsgálva is: 1879-re vezethető vissza, hiszen a vízjogi törvény sem más, mint a szegedi katasztrófa után hozott tiszai törvények továbbfejlesztése . . .)3

E nagy jelentőségű vízjogi törvény

1886. jan 1-én lépett hatályba, így az év első jelentős vízügyi évfordulója és eredménye már az év első napjához fűződik, így történhetett, hogy a hatálybalépést biztosító rendeleteket és végrehajtási utasításokat már az 1886. márc. 7-én induló „Vízügyi Közlöny hasábjain tették közzé: ( = VK, 1886. 7—9. sz.)

1886. márc. 12-én és márc. 13-án a

Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium egyaránt hivatalos közlönyévé nyilvánította és félhivatalos lapjának ismerte el a Vízügyi Közlönyt. Miután minden társulati közleményt közzé tett és minden miniszteri rendeletet közölt — a legfőbb összekötő kapoccsá vált a társulatok és a vízügyi igazgatás szervei között... (= VK, 1886. 15. sz.)

1886 tavaszán —• közelebbről meg nem határozható időben: ti. a Felső-Duna tavaszi árhullámainak levonulását követően és vállalkozói kezelésben indult meg — az 1885. Vili. te. értelmében — és Bodoky Lajos tervei alapján a magyar Felső-Duna Pozsony—győri szakaszának szabályozása. (A munkát 1896-ban Sólyom-Fekete Zsigmond vezetésével fejezték be .. .) A vállalkozó két osztrák építő vállalat volt, amely számos kotrót és vontatógőzöst rendelt az újpesti Hermann—Schőnichen hajógyárban. Az utóbbiakból kettőt a magyar vizek szabályozásának úttörőiről: a tervező Bodokyról és a reformkor nagy vízimérnökéről, Beszédesről nevezték el . .,

1886. ápr. 7-én kelt jelentésében a Fővárosi Végleges Vízmű ügyében kiküldött szakértői bizottság az azóta kimerült tatai medence forrásvizeinek felhasználása (Eszterházy—Feszi javaslata) helyett a másik javaslat alapján: a partiszűrésű vizek felhasználása mellett döntött. (A javaslattevők: Balló Mátyás, Fodor István, Kajlinger Mihály és Zsigmondy Vilmos voltak .. .).

Az 1886. ápr. 12-i próbaüzemmel a Ganz és Tsa Villamossági Gyára megkezdte az Állami Tiszai Kotrási Kirendeltség (Szeged—Algyő) kotróhajóinak villamos üzemre való átállítását. Az első villanyvilágításra berendezett kotró a „Maros" volt, amely az Alsó-Tisza 96. sz. „borjasi átvágásában” dolgozott a Tiszaszabályozás befejezésén. A kotrón 2 db 1200 gyertyafényű ívlámpát állítottak fel, amelynek áramfejlesztőjét („Zyp.”-jelű dinamóját) egy 5 LE-s gőzgép hajtotta (= GM, 1886. 19. sz.). A világítás, a tudósítás szerint, hajón és vízen egyaránt zavartalan munkát biztosított...)

1886. máj. 1-én kezdte meg működését Baross Gábor rendeletére a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium keretében a régóta sürgetett „Vízrajzi Osztály" (ill. Intézet) Péch József volt Tisza-szabályozási és Ferenc-csatorna társulati mérnök vezetésével ... Az Intézet munkáját a vízmérce-állomások felújításával és a meteorológiai állomások szervezésével kezdte meg — az árvíz-előrejelzés előkészítése érdekében . . .

(A munka megkezdésére és annak jelentőségére a későbbiekben még visszatérünk . . .)

1886. jún. 15-től tartották meg Bécsben a II. Nemzetközi Belhajózási (Folyamhajózási) Kongresszust... 2. szakosztálya Lechner Lajos és Wallandt Ernő vezeté-23