Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Idegen nyelvekkel: A MAGYAR VÍZÜGYÉRT Dr. Konkoly Thege Balázs szakmai nyelvi cenzor Kiváló Munkáéit kitüntetést kapott — Igaz a mondás: ahány nyelvet tudunk, annyi embert érünk? — Még ha közhely is, cáfolhatatlan! De hát várhatnék-e más választ dr. Konkoly Thege Balázstól, aki egy egész életet tett föl rá, hogy bizonyítsa a fenti igazságot? A nyelvtudás, különösen a kis népek fiának, értéket, kincset jelent — ezért dolgozott Konkoly Thege, hogy ennek érvényt szerezzen. De a nyelvtudás nemcsak kincs és hatalom, hanem egyre inkább parancsoló szükségszerűség is. Mint mindenütt az életünkben, a magyar vízügy területén is. dr. Konkoly Thege Balázs a magyar vízügyesek garmadát indította el a nyelvtanulás útján, s adta kezükbe a kulcsot, amellyel megnyithatták a nagyvilág kapuját. Elsősorban az ország hasznára-javára. JOG ÉS NYELV — Hogyan került a nyelvek vonzásába? — pesti, Izabella utcai szerény, belső udvari lakásában teszem föl a kérdést a nyugdíjas, immár hetvenhárom esztendős Konkoly Thege Balázsnak. — A mi családunkban — feleli — hagyománya volt a nyelvek ismeretének. (Kis kitérővel: ez a komáromi, ógyallai család — amely távoli atyafiságban állt Jókai Mórék famíliájával —, a múlt században nem akármilyen jeles embert adott a hazának. 1880-ban dr. Konkoly Thege Miklós alapította meg, állította fel Ógyallán az első magyar s egyben közép-európai csillagvizsgálót. Ennek az obszervatóriumnak szinte minden műszerét, berendezését saját maga tervezte és készítette.) — Tehát afféle szülői késztetés vitte a nyelvekhez? — Nem, nem késztetés. Nálunk a levegővel együtt szívtuk magunkba: nyelvet kell tanulni. A német például szinte észrevétlenül ragadt rám. Pozsonyban is löktünk egy időben, több nyelvű város volt, miként az közismert; hallottam elég német szót, hogy bővítsem, ébren tartsam a német tudásomat. De valójában az angol nyelvet vettem a legkomolyabban. Tízesztendős korom óta tanultam. Anyám a franciára bíztatott, apám viszont kijelentette: a jövő nyelve az angol. (A sors később megadta, hogy többször járhattam Angliában, s ezzel csiszolhattam, elmélyíthettem nyelvtudásomat.) Pápán, ahol a gimnáziumot végeztem, már tudatosan törekedtem az idegen nyelvek megismerésére, befogadására. Ügy is mondhatnám, soha sem iskolás kényszerből tanultam az idegen nyelveket. — A nyelvek elkötelezettjét vajon mi vitte a vízügy területére? Hiszen nyelveket kitünően ismerő ember esetében annyi más pálya elképzelhető... — A diploma megszerzése után — jogon végeztem —, jogászi pályán indultam el. ügyvédi és bírói vizsgám is volt. Dolgoztam aztán a Kereskedelmi Minisztériumban is. A jog iránti vonzalom sokáig elkísért. Mindamellett a nyelvekkel való baráti kapcsolatom is megmaradt. A vízüggyel 1953-ban kerültem kapcsolatba, pontosabban ekkor álltam vízügyi szolgálatba, amely csak 1976-ban, a nyugdíjjal ért véget. A Vízügyi Tervező Iroda indulásakor Mosonyi Emil igazgató, egyetemi tanár hívott magukhoz. Éppen nyelvismeretem miatt. Mosonyi tanár úr felismerte a nyelvtanulás jelentőségét, tudta, milyen fontos ez a vízügyi szakemberek számára is. Nevezetes könyve a Vízerőhasznosítás angol és német nyelven jelent meg. A VILÁGPIACON ... A házigazda leveszi a könyvespolcról az angol nyelvű kiadást. Ő lektorálta, korrigálta ezt a kötetet. Mosonyi Emil más könyvének műszaki fordítását is ő végezte. A VIZDOK 1973-ban kiadott magyar—angol—francia—német—orosz nyelvű vízgazdálkodási szógyűjteményének angol részét — Szilvási Zoltánnal közösen — szintén Konkoly Thege Balász fordította és lektorálta. — Valakinek, aki jogot tanult, hogyan sikerült a vízügyi műszaki nyelvet elsajátítania? Mert voltaképp ez is egy újabb külön nyelv. —• Meg kellett tanulni! Bejártam a Műegyetemre, hallgattam Mosonyi Emil előadásait. Jegyzeteltem. Szakmailag kellett felvérteznem magamat. Aztán elvégeztem egy kétesztendős vízügyi technikusi tanfolyamot. így már nyugodtan vállalkozhattam a műszaki fordító feladatára. És így tehettem meg azt is, hogy különböző konferenciákon, kongresszusokon szinkrontolmácsként működjem. — A tanításról nem is beszélve . . . — Természetesen a nyelvtanítás területén éreztem legotthonosabban magamat. Nagyon örültem, amikor annak idején a szakszervezet megbízott, hogy német—angol—orosz nyelvű tanfolyamot szervezzek a VIZITERV tervezői számára. Kezdő, középfokú és haladó tanfolyamokat indítottunk. Én az angol nyelvet tanítottam. Rendkívül fontosnak tartottam ezt a munkát! Egyszerűen arról volt szó: ha mozogni akarunk a nagyvilágban, nem létezhetünk nyelvtudás nélkül. Ha mi a szellemi exportunkkal be akarunk törni a külföldi piacra, annak első feltétele legalább az angol nyelv ismerete. A mi betörésünk vízügyi vonalon a fejlődő országokba igen nagyban köszönhető az angol nyelvet ismerő szakembereinknek. Akkoriban, amikor hozzákezdtünk a munkához, kicsit megdöbbentem, hogy egyik-másik ország mennyire megelőzött bennünket a szakemberek nyelvtudásában. Gondolok például szomszédainkra, a csehszlovákokra, akik ilyen tekintetben jóval előttünk jártak. Azóta mi is előbbre léptünk, még akkor is, ha nem találkoztunk mindig megértéssel. Például azért, mert a nyelvtanfolyamra járóknak egy óra munkaidő-kedvezményt biztosítottunk. De a vízügyi vezetés mindenkor szorgalmazta ezeket a tanfolyamokat. Én jómagam pedig éppen az OVH elnökségének jelölése alapján lettem angol és német nyelvből az Állami Nyelvvizsgabizottság cenzora. SZÉP MAGYARSÁGGAL — A vízügynél több munkahelye is volt. . . — 1963-ban helyeztek át a VITUKI- ba. Ide már kifejezetten azért vittek, hogy angol nyelvű kiadványokat szerkesszek. 1968-ban következett a VIZDOK. Akkoriban fogant meg a gondolat: az egész szolgálatból kell kiválogatni a nyelvtanulásra alkalmas embereket. A VIZDOK égisze alatt, az Idegennyelvű Továbbképző Központtal karöltve rendeztük meg a nyelvi tanfolyamokat. A Továbbképző Központ megfelelő, modern felszereléssel segített nekünk. A szervezésen kívül ekkor is tanítottam az angolt. A VIZDOK fordítási osztályának vezetőjeként azonban alapvető feladatom az volt, hogy a vízügyi szolgálat dolgozói részére szervezzem meg a szakmai anyaggal bővített nyelvoktatást, dolgozzam ki a szakmai tanmenetet, irányítsam, felügyeljem a tanfolyamokat. Az első kétéves tanfolyam 1970-ben indult. Ezt követte egy hároméves majd egy újabb kétéves tanfolyam angol, német és orosz nyelven. A beiratkozott hallgatók — kevés kivétellel — általában megszerezték a felső vagy a középfokú állami nyelvvizsga-bizonyítványt. A lemorzsolódás jelentéktelen volt. — Negyedszázados vízügyi tevékenysége alatt vajon hány vízügyest tanított meg angolra? — Pontos számadattal nem szolgálhatok. Készítettem azonban egy kis kimutatást. Eszerint vizsgáztató működésem során angol vizsgára 211-en, német vizsgára 103-an jelentkeztek. Előbbiből felsőfokú vizsgát tettek negyvenhetén, középfokút száznégyen. Németből felsőfok 27, középfok: 55. — Nyugdíjas napjai miként telnek? — Továbbra is cenzora vagyok az Állami Nyelvvizsgabizottságnak, így a vízügyesek hozzám kerülnek vizsgára. Az angol nyelvű lektorálást sem hagytam abba, de csak vízügyi szakmai anyagot vállalok. — Végezetül hadd kérdezzem meg: mi a gyors és könnyű nyelvtanulás titka? — A szorgalom. Akad sok segédeszköz. Én például mindig hasznát vettem latin tudásomnak is. Az audiovizuális módszer kiváló, de tanulás nélkül itt sem várhatók csodák. És ami a legfontosabb: idegen nyelv tanulása előtt sajátítsuk el pontosan és szépen anyai nyelvünket! Kása Csaba 19
