Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
43 VÍZGAZDÁLKODÁS Több ezer éve csillog a Balaton tava a Pannon medencében és az eltelt évezredek alatt formájában és környezetében történtek ugyan változások, azonban hosszú lapos medre és kellemes meleg vize megmaradt. A tó életében az első döntő fordulat a XVII. században következett be, amikor az akkori birtokosok a tó részleges lecsapolásával nagykiterjedésű mezőgazdasági területekre igyekeztek szert tenni. Űjabb fordulat következett be a tó életében a múlt század közepén, amikor a gőzhajózás megindulása (1846), a déli vasút megépítése (1858) és 1863-ban a vízszabályozó Sió-zsilip elkészülte a felfedezett üdülési lehetőségek nélkülözhetetlen alapjait teremtették meg. A most már folyamatosnak tekinthető vízimunkák lépésről lépésre közelítik meg azt a célt, hogy a Magyar Tenger Közép-Európa legszebb üdülőhelyévé, kellemes melegvízű nyári fürdőjévé váljék. A Magyar Földrajzi Társaság keretén belül 1891-ben megalakult Balatoni Bizottság munkásságával megindult a Balaton tudományos kutatása és feldolgozása is. Az elkészült Cholnoky—Lóczy kiadvány-sorozat, — amely külföldön is visszhangot keltett — a Balaton tudományos irodalmának ma is értékes dokumentuma. A második világháború után a fejlesztés kérdése csak a háborús károk helyreállítási munkáinak befejezése után kerülhetett szóba. Az 1957-ben életrehívott Balatoni Intéző Bizottság munkája a fejlődés ütemét jelentősen megyorsította. A fejlesztés tervei szerint indult meg a partvédőművek, strandok építése, a települések közművesítése, vendéglátóipari, sport- és kulturális létesítmények építése. A Balaton tudományos kutatásának eredményei mind a szakembereket, mind a nagyközönséget élénken foglalkoztatják. E sorok írója a Balaton-kutatás néhány önzetlen, lelkes hívét kis önkéntes munkaközösségbe kívánja tömöríteni. A munkaközösség tevékenységének célja a Balaton fejlesztéséért végzett munkájuk eredményeinek ismertetése, egyes szakkérdések kötetlen megvitatása, szakcikkek közreadása. önzetlenül vállaltak a munkaközösségben munkát: Elek László, a Balatoni Halászati V. főagronómusa, dr. Entz Béla, a Tihanyi Biológiai Intézet igazgatója, Farkas Tibor balatoni főépítész, a BIB tagja, dr. Sági Károly, a Keszthelyi Múzeum igazgatója, dr. Szesztay Károly, a VITUKI tudományos főmunkatársa, Tóth Lajos tudományos munkatárs, dr. Tóth Ernő, a Mezőgazdasági Akadémia kutatója, dr. Zákonyi Ferenc, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Kezdeményezésemet a felkért munkatársak nagy helyesléssel fogadták. Ez azt a reményt kelti bennem, hogy munkánk hasznos segítséget fog nyújtani a Balaton fejlesztése ügyének és példát mutat mindazoknak, akik hasonló lelkesedéssel munkálkodnak azon, hogy a Balaton, e nagy természeti értékünk, mind szebbé, minél több dolgozónak pihenést, üdülést nyújtva, mindnyájunk közös kincsévé váljék. Ligeti László * * * A szerkesztő bizottság örömmel értesül Ligeti László, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség főmérnöke által életre hívott önkéntes munkabizottság munkájáról. A szerkesztő bizottság a „Vízgazdálkodás” mostani és a jövőben megjelenő számaiban szívesen helyet ad a munkabizottság tanulmányainak, de várja és közli más lelkes szakemberek, kutatók cikkeit is, akik a Balaton fejlesztéséért dolgozva, munkásságukról tájékoztatni kívánják a „Vízgazdálkodás” olvasótáborát.
