Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Íemzőivel, rhíg a Csepel-szíget a Duna aluviália öntéstalajából származik nagyobbrészt löszös eredetű alkotóelemekkel. A talaj szénsavas mészben bővelkedik. Főleg az északi területén sok homokdomb található. Az évi csapadékmennyiség 500—550 mm között mozog. A Csepel-szigeti terület nagy hőmérséklet- ingád ozású, szárazságra hajlamos. A nyári félév átlagos csapadékmennyisége 300 mm. A maximális és minimális évi csapadék 800 ill. 350 mm, a hőmérséklet maximum, Ш. minimum +35 és —18 fok között van. Az összes erdőterület 4600 ha, amelyből a gyáli rendszerre 3200 ha esik. Ugyancsak e rendszerben 3 000 ha kopár található, amely elsősorban a rabló- gazdálkodásos legeltetés eredménye. Az uralkodó szélirányok: északnyugat (18%), délkelet (10%), kelet (7%). A területet (nem számítva a Nagy-Budapesthez tartozó részeket) iparban szegény, egy komoly nehézipari létesítménye van a Csepel-szigeten, a Csepel Autógyár. Egyébként csak helyi ipar található (Monori Kefegyár stb.). A Csepel-sziget árvédelmi töltésekkel történő biztonságos bevédése megteremtette a belterjes mezőgazdaság alapjait. A Duna közelsége a mezőgazda- sági vízhasznosítást is lehetővé tette. A soroksári Dunaág vízszintjének rögzítése lehetővé tette olcsó vízkivételi művek és vízerőtelepek építését. Megteremtette továbbá az alapját a dunavölgyi öntözések vízellátásának. Ugyanakkor igen károsan éreztette hatását a komplex vízgazdálkodás hiánya, ameny- nyiben a soroksári Dunaágba bocsájtott szennyvizek igen komoly károkat okoztak és okoznak a népgazdaságnak. A Gyáli vízrendszer is megteremti a mezőgazda- sági vízhasznosítás alapjait. A területen az építőanyagok közül csak a kavics és homok lelhető fel. 2.15 NAGY-BUDAPEST TERÜLETE A budai oldal talaja a Duna-jobbparti vízgy:jtő- terület, a pesti oldal talaja a Duna-balparti vízgyűjtőterület talajával egyezik meg. A város két oldalának domborzati különbözőségéből kifolyólag mind a csapadékok, mind a hőmérsékletek eltérőek. Míg az északnyugati széleken az évi átlagcsapadék 650 mm, addig a délkeleti részeken csak 550 mm. Ugyanúgy a maximális és minimális évi csapadékok (max. 1 000 mm, ill. 850 mm, min. 350 mm, ill. 425 mm) és a maximális és minimális hőmérsékletek is különbözőek + 33 — 35° ill. —16—18°). Az uralkodó szélirány északnyugati (23%), ill. nyugati (7%). A főváros területén főleg a budai oldalon 3700 ha erdő található. Ugyancsak a budai oldalon van az 1200 ha kopár is. Budapest az ország ipari központja, itt található az ipar 32%-a. Budapest területén kereken 890 vállalat van, 3460 iparteleppel. A fővárosnak az iparvállalatok területén elfoglalt különleges helyzete rendkívüli feladatokat jelent a vízigények kielégítése szempontjából is. A lakosság, a fejadag és az ipartelepi vízigény növekedése nehéz helyzetet teremtett. Ezért feltétlenül szükséges a gyárak ipari vízhasználatainak az ivóvíz-hálózatról történő lekapcsolása és az ipari vízhálózat gyorsütemű kifejlesztése. Az elmúlt évszázad során Budapest vízgazdálkodásának fejlődése nagyban elősegítette, sőt bizonyos mértékig irányította is a város fejlődését. A soroksári Dunaág elzárása és így az árvédelmi biztonság megteremtése, a rakodó és partfalak kiépítése, valamint a főváros területén a Dunába torkolló kisvízfolyások rendezése (mederburkolása, ill befedése) igen jótékonyan hatott a városfejlesztésre és megteremtette a továbbfejlesztés alapjait. Úgyszintén elősegítette a fejlődést a hévizek hasznosítása, a gyógyfürdők megépítése, valamint az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítése. Az elmúlt évtizedben azonban az ivóvíz-, de főleg a szennyvízcsatomahálózat és hozzátartozó tisztítóberendezések építése nem tudott a városfejlődéssel lépést tartani, és így annak akadályozójává vált. A soroksári Dunaágba, valamint a fővárosi területen lévő (kisvízfolyásokban bebocsájtott tisztitiat- lan szennyvíz akadályozza, ill. sok helyen teljesen meghiúsítja a mezőgazdasági vízhasznosítást, amelynek pedig a főváros területén igen nagy jelentősége van, elsősorban a friss zöldségellátás terén. Ugyanakkor a felszíni vizek elszennyeződése meghiúsítja a vízisportokat, a vízparti üdülést, fürdést és megnehezíti a felszíni vízművek létesítését, valamint üzemeltetését. Ezeken a fennálló nehézségeken csak a teljes mértékű és csak a szó legszorosabb értelmében vett komplex vízgazdálkodás megtervezésével és megvalósításával segíthetünk. Csak így érhető el, hogy a jövőben a vízgazdálkodás helyzete ne akadályozója, hanem a főváros fejlődésének ösztönzője legyen. A területen lelhető építőanyagok: dolomit, homokkő, mészkő, kavics, homok. 2.2 A Közép-Dunavidék vízgazdálkodásának fejlődése A Közép-Dunavidék területén fontos szerep jut a vízgazdálkodás valamennyi ágazatának. Az alábbiakban a vízgazdálkodás időrendi fejlődését kívánjuk bemutatni a vízi építkezések kezdetétől napjainkig. Az 1800-as évek előtt úgy a Duna völgyében mint a többi mélyfekvésű területen nagy kiterjedésű mocsarak és nádasok voltak. A folyó árvizei szabadon kiléptek árterületeikre és így megakadályozták végleges jellegű települések kialakulását és a biztonságos mezőgazdasági művelést. A többé-kevésbé szervezett ármentesítési munkák megindulását jelentette az 1815-ben újjászervezett Országos Építési Igazgatóság. Ennek feladata a vízfolyások feltérképezése, folyamszabályozási és ármentesítési tervek készítése, valamint az ármentesítő társulatok létrehozása voit. 24
