Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Az árvizek elleni első komolyabb védekezés 1850 táján kezdődött a Csepel-szigeten Csepel bevédésével, 1873-ban Tököl és Szigetújfalu községek védekeztek az árhullámok ellen. A Közép-Duna vidék területén az ármentesítési munkák fontosságára és szükségességére az 1838 és 1876 évi rendkívüli méretű ávizek hívták fel a figyelmet. Az előbbi a főváros területén, az utóbbi pedig főleg a Szentendre- és Csepel-szigeteken végzett nagy pusztításokat. Ennek következtében jöttek létre az 1880-as években az első ármentesítő társulatok, melyeknek feladata az eddig rendszertelenül épített gátak megerősítése és egységesítése volt. Ily módon fokozatosan kialakultak az egyes öblözeteket bevédő ösz- szefüggő védvonalak. Ezen elsőrendű védvonalak kiépítése után, a nyári árvizek kártételei ellen, az egyes érdekelt községek nyárigátakat építettek. Jelenleg a Közép-Dunavidék területén tíz árvízi öblözetet véd fővédvonal. Az így megvédett terület 13 500 ha. Az öblözetek lakossága 197 000 fő. A megvédett területek ipari, mezőgazdasági, ill. belső- ségi jellegűek. Az 1 km védővonallal védett terület átlagban 72 ha. A Közép-Dunavidék területére eső Duna-szakasz szabályozása a budapesti szakaszon az általános szabályozási terv elkészítésével (1847) vette kezdetét. A folyamszabályozás megkezdését az 1838 évi árvízkatasztrófa sürgette. A tervek végrehajtása során 1871 és 1921 között teljes mértékben szabályozták a budapesti Duna-szakaszt. A szabályozás egyik fontos része volt a soroksári Dunaág elzárása a ko- paszi zátony megszüntetése érdekében. Az elzárás eredményeképpen azonban a Dunaág teljesen elmo- csarasodott, ezért az elzáráson először zsilipet létesítettek (1873), majd az 1900-as évek elején megkezdték a Dunaág rendezését. Ennek során megépült a Kvassay és tassi vízbeeresztő és leeresztő zsilip (1910—1929-ig). A tassi zsilip építésével egy- időben épült meg a vízerő-teJep is átlagosan 30 m3/ sec vízhozamra. A kereken 4,5 millió kWó teljesítményű alaperőmű az 1956. évi téli jegesárvíz alkalmával elpusztult. A Kvassay zsihpnél tervezett erőművet anyagi okokból a zsilippel egyidőben nem készítették el. 1956-ban kezdték meg a már 1910- ban megépült alaplemez felhasználásával az erőmű kiépítését 50 m3/sec vízmennyiségre. A dunaági szabályozási munkákkal egyidejűleg 1881-től a Csepel-sziget menti Nagy-Dunaágat is szabályozták. Megállapítható, hogy a Duna-szakasz szabályozása nagy általánosságban sikerült, de a szabáyozást nem a legcélszerűbben végezték el, mert még nem ismerték a Girardon-féle folyószabályozási elveket. Ezért erre a szakaszra 1942 és 1952 években újabb szabályozási tervet készítettek, amelyek végrehajtása részben már megkezdődött. A váci Dunaág szabályozása hajózási okokból vált szükségessé és 1907-ben vette kezdetét. A szabályozás a jelenben is folyik. Az 1947 évi őszi rendkívül alacsony — a hajózást majdnem teljesen megbénító — vízállások sürgették a váci Dunaág kisvízi szabályozásának beindítását. A vád, sződi és gödi gázlók rendezése csak beindult, a teljes befejezés hátra van. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a Duna fent tárgyalt szakaszán kisvízi és egyben középvízi szabályozás történt. Jóvátehetetlen hibaként kell megemlíteni, hogy az árvédelmi töltések megépítése során általában nem biztosítottak megfelelő szélességű hullámtereket. A Dunának a Közép-Dunavidék területére eső 206 km hosszú szakaszából nagyvízi szabályozás 200 km, középvízi szabályozás 98 km és kisvízi szabályozás részlegesen 30 km hosszon történt. Az Ipoly folyó szabályozásának szükségessége már 1850 körül felmerült és azóta az eltelt évszázad során igen sok rendezési terv készült, amelyek közül azonban egy sem került megvalósításra (1885; 1901; 1903). Az első világháború után az Ipoly határfolyóvá vált, így a szabályozás végrehajtása elmaradt. A második világháború előtt ismét felmerült a szabályozás gondolata és 1942-ben elkészültek a tervek, melynek alapján a munka meg is indult, de a második világháború miatt rövidesen abbamaradt. 1956-ban ismét elkészült az Ipoly rendezésének tanulmányterve, majd 1960-ban a nóg- rádszakáli tározó tanulmányterve. A folyó ártéri öblözeteinek bevédése mezőgazdasági szempontból igen jelentős. Ilyen jellegű munka indult Dejtár község határában a Lókos patak torkolata környékén 1960-ban. Hátra van még az Ipoly rendezésére egy átfogó és a két érdekelt állam érdekeit összehangoló alapterv készítése. A folyók szabályozásának kettős célja van, egyrészt az árvizek levonulásának akadálymentes biztosítása, másrészt a hajózás követelményeinek kielégítése. A Dunán a hajózás igen nagy múltra tekint vissza. Az első írásos feljegyzések 1148-ból valók, amikor a Dunán már számos teherhajó közlekedett. A víziközlekedés a gőzhajózás megindulásával lendült fejlődésnek (1818). Egymás után alakultak a hajóstársaságok és a víziforgalom rohamosan növekedett. Ez az élénk fejlődés azonban megnövelte a víziutakkal szemben támasztott igényeket. Rakodók és kikötők építése vált szükségessé. Az első rakodópart kiépítésére 1858-ban került sor a pesti oldalon a Lácnhíd felett és alatt cca 280 m hosszban. A forgalom növekedésére jellemző, hogy 1909-ben a kiépített rakodópartok hossza már 11 km volt. Azonban a rakodópartok építése nem volt elegendő, kikötőre volt szükség. E célból 1913-ban létesült a Kikötő Építő Igazgatóság, amely a csepeli Szabadkikötő építését tervezte és kivitelezte. Ennek a kikötőnek jelentősége igen nagy és a jövőben még nagyobb lesz a Duna—Majna—Rajna víziút kiépítése után, amely az egész Európát behálózó víziútrendszer egy része. E kikötő építését követték a Duna mentén a belhajózás szempontjából fontos további kikötők építése. Jelenleg a 6. sz. TVK területén a Dunán 63 db kikötő, rakodó, ill. hajóállomás található. A hajózás megélénkülésével egyidejűleg szükségessé vált a hajóútban lévő akadályok eltávolítása, ill. a hajóút kijelölése. A szervezett kitűzés az első világháború után vette kezdetét, amikor Í3 ezen kitűzést a hajóstársaságok végezték. Később a kitűzési munkát rövid ideig a Folyamerők, illetve a Folyamrendőrség is végezte, majd a Folyammér4 8 TVK 25
