Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
Az alsó torkolati művek a Duna-ág 0,9 fkm szelvényében, a Csepel-sziget déli csúcsánál 1929-ben készültek el. A balparton épült hajózsilipet osztósziget választotta el, a jobbpartom elhelyezkedő, a vízkieresztő zsilippel egybeépült vízerőteleptől. A hajózsilip felső kapui 5,65 m magas sík tájn- kapuk, az alsók 8,15 m magasságú ívelt támfcapuk. A vízerőtelep 2 db propeller típusú függőleges tengelyű gépegységgel 16,4—17,7 m3/s vízemésztéssel, 1,0—3,9 m hasznos esés mellett 175—450 LE teljesítménnyel működött. Jellemző energetikai adatai a következők voltak: Tmax =670 kW, Tk = = 500 kW, Eévi =24,5 millió kWó. A mű 26 évig üzemelt. A vízkieresztőmű 3 db 3,2 m széles nyílását fatáblák zárták el. A műbe hallétrát építettek be. Az 1956. évi jeges árvíz idején, a dunaföldvári jégtorlasz következtében a tassi zsilipnél visszaduzzadt víz szintje 3,2 m-el, a Soroksári Dunaág rögzített vízszintje fölött volt. A nagy vízszintkülönbség hatására bekövetkezett hidraulikus talajtörés helyén a nagy sebességgel áramló víztömeg rövid időn belül jelentős mélységű medret mosott ki. Az alámosások következtében vízerőtelep monolit vasbtonszerkezete megdőlt és ugyanakkor tönkrement a vízkieresztő zsilip is. A tönkrement művek felett a Soroksári Dunaágat 120 m hosszú ideiglenes kőgáttal elzárták. 1957—1960 között elkészültek a végleges árvízvédelmi művek az alsó torkolat körül és a hajózsilip alsó főjét. 101.5 m Orsz.-ig magasították. A hajózsilip felülvizsgálatának eredményeként szükség volt az alaplemez cementinjektálással történő megerősítésére. A tönkrement alsó torkolati műtárgyak pótlására tervezett, főként a vízleeresztés megoldására készült elgondolásokat a fejlesztés leírásában ismertetjük. A Dunaág 12 m3/s frissítővizének leeresztésére 1960-ban a hajózsilipet használták. Először az alsó főnél, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet javaslatára a felső főnél történt a víz- leeresztés szabályozása úgy, hogy betétgerendákkal redőnynyílásokat képeztek ki. E megoldás előtt kényszerhelyzetben ideiglenes vízleeresztő műtárgyon a belvízcsatornákba, szivárgócsatomákba és a Dunavölgyi-főcsatornába eresztették a Soroksári Dunaágon feltétlenül átbocsátandó frissítővizet. A Soroksári Dunaág rendezésének hatása vízgazdálkodási szakágazatokra: A Dunaág duzzasztott vize maga után vonta a belvízrendezés szükségességét. Négy szivattyútelep épült mintegy 100 km hosszú szivárgó övcsatornához csatlakozóan, melyek biztosítják a talajvíz legkedvezőbb szinten tartását. A Dunaág fontos belvízbefogó is, mert tehermentesíti a csatlakozó bel- vízfőcsatomákat. Öntözési szempontból is nagy a Soroksári Dunaág jelentősége. Közvetlenül az ágból öntözhető több ezer hektár terület. A Dunaághoz csatlakozó kettős működésű csatornákon keresztül, pl. a Duna völgyi belvízrendszerek csatornáin át Pest és Bács megyékben további nagy területek öntözését lehet biztosítani. A Soroksári Dunaág állandó vízszintje a hajózás számára megbízható hajóutat és olcsó rakodó- és kikötőépítési lehetőséget biztosít. A Dunaág lehetővé teszi a környező ipartelepek vízellátását és szennyvizük befogadását. Európának halban leggazdagabb horgászvizei közé tartozik, melyben a szennyeződések kárt okoznak. A Soroksári Dunaágban kedvező lehetőség nyílik korszerű, állóvizű, evezős versenypálya kialakítására. 1.213 A Sió-csatornázás A Sió a Balaton természetes lacsapoló csatornája. A Balaton kultúrájának fejlődésével a vízszintszabályozás egyre nagyobb fontosságúvá vált. A Sió első rendezési munkálatait a XIX. század közepén kezdték el; a Sió torkolatát a Tolnai Holt Dunaágba helyezték át. A felső torkolatnál (Siófoknál) a vízleeresztés szabályozására 1863-ban fazsilip épült, melyet 1891-ben végleges jellegű 50 m3/s vízemésztésű falazott zsilippé építettek át. A Sió-meder azonban nem volt képes levezetni ezt a vízmennyiséget, ezért az 1908—1933. évek közötti időszakban elvégezték a Sió mederrendezési és bővítési munkálatait. A rendezett Sió-meder a Kapos-torok felett 50 m3/s, alatta 90 m3/s vízmennyiséget tud levezetni. A siófoki hajózsilip és az új vízieresztő zsilip megépültével (1941—1947 között) a Balaton közvetlen víziúttal kapcsolódott a Dunához. A Sió jelen körülmények között csak időszakosan hajózható, vagyis, amikor a Balaton vízfeleslegét le kell bocsátani, vagy ha kizárólag hajózási célból vízleeresztés történik. Így tehát az állandó hajóút problémája még megoldásra vár. Különösen a Sió felső szakaszának nagyobb esése, valamint a dunai torkolatnál a Duna alacsony vízállása esetén érvényesülő leszívás akadályozza a hajózás üzembiztonságát. A Sió-csatorna — megépülte után — nemcsak a hajózást szolgálja majd, hanem mint többfeladatú nagycsatoma, számos vízgazdálkodási feladat megoldását is elősegíti. 1.22 A DRÄVA-VlZGYÜJTÖ VÍZGAZDÁLKODÁSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEI A Dráva folyó vízgyűjtőjén létesíthető vízgazdálkodási művekre a múltban több figyelemre méltó elgondolás látott napvilágot. Többek között megemlíthető Beszédes József terve a Gráctól— Nagyváradig terjedő hajózható csatornára, újabb időkben pedig a Balaton vízpótlását és a vízerő- hasznosítást szolgáló Mura—Balaton-csatoma terve. Ismételten felvetődött a Dráva hajózás érdekében történő szabályozása, valamint a Mura—Dráva vízerőművek kiépítése is. A Dráva vízgyűjtőjén azonban 1960-ig többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmény nem épült. 1.23 A TISZA-VÍZGYÜJTÖ TÖBBFELADATÜ VÍZGAZDÁLKODÁSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEI 1.231 A Tisza-csatornázás A Tisza-csatornázás első vízlépcsője, a Tiszalöki Vízlépcső, a hozzátartozó öntözőrendszerrel a ma746
