Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
gyár vízgazdálkodás egyik legjelentősebb alkotása. Megépítésének gondolatát az 1863. évi pusztító aszály és az azt követő súlyos éhínség vetette fel. Mégis közel száz év telt el a megépítéséig. Az 1845. évi rendkívüli tiszai árvíz után, Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál több más társával együtt világviszonylatban is nagyarányú vízrendezési munkát indított meg. mely az ország területéneik egynegyedét védi az árvizek pusztításától. A művelhető területek növelését nem követte nyomon nagyobbarányú vízhasznosítási munka. Az 1863. évi aszály hatására kezdtek csak az illetékesek az öntözéses gazdálkodás szélesebb- körű bevezetésével foglalkozni. Az 1870-es csapadékos esztendő után az öntözés gondolata megint háttérbe szorult és csak az 1863. évihez hasonló 1935. évi súlyos szárazság fordította újra feléje a figyelmet. Az öntözést szolgáló műveik tervezése megindult, elsősorban a Tisza-balpartjára vonatkozóan. így valósult meg a Békésszentandrási Duzzasztómű a hozzákapcsolódó Körös-völgyi öntöző- rendszerrel, és épült meg a tiszaörvényi, valamint a lúdvári szivattyútelep, öntözőrendszereikkel együtt. Megindult a Tiszalöki Vízlépcső építésének előkészítése és a Keleti-főcsatorna építése is. 1952—54-ben elkészült az Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlata, amely a Tisza-völgy vízgazdálkodási feladatait átfogóan tartalmazza és az öntözővíznyerés érdekében előírja a Tisza csatornázását. Az elgondolás szerint a Tiszán öt vízlépcső épül. Vásárosnamény, Dombrád, Tiszalök, Kisköre és Csongrád közelében. 1960-ig a Tiszalöki Vízlépcső épült meg. A Tiszalöki Vízlépcső A vízlépcső létesítését kiterjedt hidrológiai és geológiai munkálatok előzték meg. Ezenkívül mind vízépítési, mind pedig gépészeti vonatkozásban számos kérdést kisminta-kísérletekkel tisztáztak. A hidrológiai mérések és tanulmányok a Tisza vízjárására, valamint a hordalékviszonyokra szolgáltattak adatokat. A Tisza fontosabb, eddig észlelt vízrajzi adatai a vízlépcső szelvényében: LKV 86,80 ni Af 46 m3/s KÖV 90.50 m Af 475 m3/s LNV 97,70 m Af 4 000 m3/s A duzzosztómű lehetővé teszi a Hortobágy-vidék öntözését, sőt még a Körös-völgybe is juttat vizet. A duzzasztással a Tisza Tiszalöktől Dombrádig, a Bodrog pedig az országhatárig összesen 130 km hosszban biztonságosan hajózhatóvá vált. A vízerőtelep jelentős villamosenergiát termel. A vízlépcső építését 1950-ben kezdték meg. a duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958- ban helyezték üzembe. A vízerőtelep gépészeti és villamos berendezésének szerelését 1959-ben fejezték be. A vízlépcső Tiszalöktől mintegy 5 km-re nyugatra, a Tisza torkolatától kereken 524 km-re, a rá- zompusztai kanyarulat 2,4 km hosszú átvágásában létesült. Ezt a helyet az öntöző főcsatorna legmegfelelőbb kiindulási helye határozta meg. A vízlépcső három egybeépített főrészből: a duzzasztóműből, hajózsilipből és a vízerőtelepből áll. A vízlépcső műtárgyai árvízvédelmi körgáttal körülvett és talajvízszint-süllyesztéssel szárazon tartott alapgödörben épültek. A duzzasztómű mellett, a jobbparton, a hajózsilip, a balpartok pedig a vízerőtelep épült. A hajózsilipet a duzzasztómű vízterétől az alsó és felső móló választja el. Ezek mögött a hajók részére várakozóteret alakítottak ki. A vízerőtelep öblözetben épült. A vízlépcső üzemi épületeit és az alállomást a balparton helyezték el. Említésre érdelmes az alapgödör víztelenítésének munkája. A közepesen, mintegy 30 000 m2 alap- területű és átlag 13 m, a legmélyebb részen 17 m mély alapgödröt 3 éven át éjjel-nappal végzett szivattyúzással, 217 db talajvízszint>-süllyesztő kút segítségével tartották szárazon. A vízlépcső egyes részeinek ismertetése: A duzzasztóműnek három nyílása egyenként 37 m széles. Ennél nagyobb nyílású duzzasztómű kevés van Európában. Az elzárószerkezet három- övű, billenőtáblás gát. A 8 m magas elzáró szerkezettel 94.5 m Orsz. — kivételesen 95,2 m Orsz. — duzzasztást lehet előállítani. Az építés síkalapozással történt. Tekintettel arra, hogy az alaplemez homokos altalajon fekszik, a szivárgás csökkentésére a felvízi oldalon 16 m, az alvízi oldalon pedig 10 m mély Larssen acél- szádfalat vertek le. A pillérek önálló alapját is acéLszádfal veszi körül. A jobbparti pillér egyúttal a haj ózsilipkamra oldalfalának része. Ebben helyezték el a hajózsilip üzemének ellátására szolgáló kapcsoló helyiséget is. Az ideiglenes elzárásra Schön-féle bakos-táblás elzáró berendezés szolgál. A duzzasztómű pilléreit gerinclemezes, középpályás, 2.5 m széles acél kezelőhíd köti össze. A hajózsilip a duzzasztómű jobbparti pilléréhez csatlakozik. A felette és alatta kialakított várakozó teret a duzzasztómű vízterétől a felső és alsó móló választja el. A zsilipkamra belső hasznos hossza 85 m, szélessége az ütköző-gerendák között 17 m. A méreteket úgy állapították meg. hogy a hajózsilipen 1200 t-s uszályok egyenként, illetve két 700 t-s uszály egyszerre legyen átzsilipelhető, továbbá a tiszai kerekes hajók is átzsilipelhessenek. A felső főben nyert elhelyezést a 4,78 m szerkezeti magasságú, támkapus elzárás a mozgató berendezéssel. Az alsó főben szintén támkapu van, melynek magassága 11,3 m. A zsilipkamra töltésére és ürítésére oldalcsatornák szolgálnak, melyekből 12—12 nyílás vezet a kamrákba. A teljes átzsilipelés ideje 30 perc. A vízerőtelep a vízlépcső balparti öblözetében épült. Közvetlenül csatlakozik a magasparthoz, íev minden nehézség nélkül árvízkor is megközelíthető. A beépített gépek együttes, névleges teljesítménye 11,4 MW, de ennél már lényegesen nagyobb teljesítményt is elértek (kb. 14 MW). A kiépítési vízhozam 300 m3/s, amelyet 3 db 100 m3/s víz- nyelésű, 4,8 m átmérőjű Kaplan-turbina hasznosít. Az esés 0—7,5 m között változik. A turbinákkal közös tengelyen dolgoznak a 4800 kV A teljesítményű generátorok, melyek átlagosan évente mint747
