Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
során szem előtt kell tartani, hogy a víz a lakosság részére részben élelmiszer, az ipar részére pedig nyersanyag. Ezért a mezőgazdaság, az ipar és a lakossság vízigényét minőségi szempontból feltétlenül össze kell hangolni. Ennek elmulasztása azzal a veszéllyel jár, hogy az ország egyes területein nem áll majd megfelelő mennyiségű és minőségű víz a fogyasztók rendelkezésére. A Duna és vízrendszere A Duna mentén lévő városok házi szennyvizeinek mechanikai tisztítása (ülepítés) a legtöbb esetben elegendő ahhoz,, hogy a folyam terhelése ne növekedjék. A Duna mellé telepített, illetve telepítendő ipari üzemek szennyvizeinek tisztítása azonban már bonyolultabb feladat, amit az egyes üzemek adottságainak megfelelően kell megoldani. Izrontó és toxikus anyagokat aránylag kedvező hi- gítási viszonyok ellenére is teljes mértékben el kell távolítani a szennyvízből. Vonatkozik ez elsősorban a fenoltartalmú szennyvizekre (Dorog, Csepel, Dunaújváros). A Budapest feletti szakaszon az erősen fejlődő Nyergesújfalui Viscosa gyár szennyvize speciális tisztítást igényel. A vizek tisztaságának védelmével kapcsolatos nemzetközi kérdések körébe tartozó feladatok közül külön ki kell emelnünk a Sturovó térségében tervezett cellulózé kombinát problémáját. Ez ugyanis az ipari szennyvizek egyik legkellemetlenebb, nehezen elbomló fajtájával terheli majd a Dunát, ha nem történik gondoskodás megfelelő tisztításról, hatástalanításról és esetleg a legkárosabb szennyvizeknek kisvíz időszakában történő tározásáról. Ez a szennyezés a nagymarosi vízlépcső kisszélességű bögéjébe, innen az üdülőközponttá fejlesztendő Duna-kanyarba, majd a Budapest vízellátását biztosító kútsorokhoz és a felszíni vízkivételi műbe, végül a budapesti szakaszra jutva később alig kiküszöbölhető károkat okozhat. Az említett és megfelelő mértékű szennyvíztisztítás végrehajtása esetén a Duna vízminősége nagyjából változatlan marad. Az ipartelepek (Szőny, Nyergesújfalu, Dorog, Csepel, Dunaújváros), valamint Budapest szennyvizeinek tisztításáról ugyan gondoskodni fognak, a növekvő mennyiségű szennyvízbebocsátás miatt azonban optimálisan is csak arra lehet számítani, hogy a jelenlegi jelentékenyebb szennyező források alatti szakaszok is II. kategórájú vizet szállítanak. A Dunántúl felszíni vizei közül a Zala és a Kapos vízminősége a tisztító berendezések hatására javulni fog és a II. kategóriánál csak igen kedvezőtlen viszonyok közt lesz rosszabb. Előnyösen változik meg néhány kisebb vízfolyás vízminősége is. Ezzel szemben azok a nagyobb ipartelepek, melyek patakok mellé települtek, változatlanul IV. kategóriára szennyezik a befogadókat. Legfeljebb annyi előnye érhető el, hogy a szennyezőhatás a főfolyásokon kevésbé érvényesül. A Balaton melletti üdülőtelepek szennyvíztisztító berendezéseinek kiépítésével biztosítani lehet, hogy a Balaton vize továbbra is I. kategóriájú (tiszta minőségű) maradjon. A Dráva és vízrendszere A Dráván és a mellékfolyásain lényeges, minőségi változás nem várható. Ebben a vízrendszerben néhány kis vízfolyás terhelése olyan erős, hogy ezek tisztítóberendezések létesítése ellenére is szennyezett vizet fognak szállítani a Drávába. Ott azonban a kedvező hígulási viszonyok miatt a vízminőség változatlan marad. A Tisza és vízrendszere A Tisza teljes vízrendszerében lényegesen kedvezőtlenebbek a higítási viszonyok, mint a Dunán. Magának a Tiszának a terhelhetősége is igen korlátozott. Itt tehát mind a házi, mind az ipari szennyvizeket a legtöbb esetben teljes mértékben tisztítani kell, különösen akkor, ha a kibocsátott szennyvíz, számottevő mennyiségű. Az 1980-as években a Tiszát a létesítendő ipartelepek és az öntözés1 vízgazdálkodási szempontból igen erősen igénybeveszik. A folyó kisvízi hozamát, — mely az év nagy részében 40 m3/sec nagyságrendű lesz — az észak-magyarországi szennyezett mellékfolyók és a hazai ipari létesítmények szennyvizei a korszerű tisztító berendezések ellenére is jelentősen terhelni fogják. Remélhető, hogy a vízminőség általában nem lesz a II. kategóriánál rosszabb, azonban kedvezőtlen esetben számolni kell III. kategóriájú (szennyezett) vízminőséggel is. A Tisza jelenleg még tiszta vizű (I. kategória) alsó szakaszán a terhelés következtében II. kategóriájú vizet fog szállítani. A jobboldali mellékfolyók szennyeződése részben külföldi eredetű. Ezeknek a várható állapotát megbízható módon még becsülni sem lehet. A létesítendő tisztító berendezések csak a Zagyván fognak közvetlenül kimutatható minőségjavulást eredményezni. A Sajó szennyezett vízfolyás marad, legfeljebb kevésbé fogja a Tiszát terhelni. Ugyanez vonatkozik, néhány kisebb vízfolyásra is, mint pl. a Szinvára. A baloldali mellékfolyók jelenlegi tisztasági állapota megfelelő vízvédelmi intézkedésekkel tartható lesz. Ezek mentén nagy jelentőségű lesz a szennyvíznek öntözéssel való tisztítása és elhelyezése. Ezzel az eljárással a kisebb befogadók szeny- nyezettsége lényeges mértékben csökkenthető, ami természetesen kedvező hatással lesz a nagyobb vízfolyások, mint pl. a Körös tisztasági állapotára is. 2.3 A települések és az ipartelepek csatornázása továbbá szennyvíztisztítása fejlesztésének ütemezése A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésének tájékoztató jellegű ütemezését az ivó és az ipari vízellátás fejlesztésével összhangban — és az összehasonlíthatóság kedvéért azonos formában — 5 éves tervidőszakokra bontva, táblázatosán közöljük. Az alábbi két táblázat a jellemző ellátott- sági, továbbá a főbb vízgazdálkodási adatokat az egyes tervidőszakokra vonatkozóan folyamatosan össszegezve — tartalmazza. 549
