Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Felszíni vízkészletünk jelentős részben az országhatáron kívülről származik és több-kevesebb szeny- nyezetteóggel jut hazánk területére. A szomszédos államokból érkező szennyeződések figyelemmel kísérése és nemzetközi egyezmények útján való korlátozása vízvédelmünk egyik fontos feladata. Felhasználás szempontjából a bevezetésiben ismertetett vízminőségi kategóriákat a következőképpen értékelhetjük: az I. kategória ivóvízellátásra, a II. kategória fürdési és különleges igényű hal- gazdasági célokra, a III. kategória ipari, esetleg halgazdasági célokra alkalmas, míg a IV. kategória tisztítás nélkül semmire sem használható fel. Függetlenül a minősítéstől, a felszíni vizeket nyersvíznek kell tekinteni, melyek a felhasználás előtt bizonyos mérvű kezelést igényelnek (mechanikai szűrés, lebegőanyag eltávolítása, fertőtlenítés, stb.). A felszíni vizek 1960. évi szennyezettségi állapotát (az 02 fogyasztás alapján) a „Települések és ipartelepek csatornázása. A vizek tisztaságának védelme” című térképmelléklet tartalmazza. A felszíni vizek minőségével kapcsolatos adatokat ábrázol még ezen kívül a „Felszíni vizek sókoncent- rádója, NA%-a és keménysége” és a „Felszíni vizek minősítése általános közegészségügyi szempontokból” c. térképmelléklet is. A Duna és vízrendszere A Duna vízminősége a folyó magyarországi szakaszán túlnyomóan a II. kategóriába tartozik. Öntisztulási képessége — a téli, jéggel fedett állapottól eltekintve — jó. Bár szenyezetten lépi át az országhatárt, szennyezettsége a nagy mennyiségű házi és ipari szennyvíz bevezetése ellenére sem fokozódik. A szennyeződések (pl. Budapest, vagy a Dunaújvárosi Vasmű szennyvizei) a beömlés alatt 20—30 km-re már alig mutathatók ki. Az ország területére Bécs és Pozsony városi szennyvizeivel, továbbá ipari szennyvízzel terhelve érkezik. Aránylag hosszú szakaszon jelentősebb szennyezést nem kap. Vízminősége Komárom előtt I. kategóriára javul fel. Komáromnál Csehszlovákia felől éri erősebb szennyezés, majd a szőnyi, lábatlan!, nyergesújfalui és a dorogi ipartelepek szennyezik. Minősége újra II. kategóriájú. Budapest és a csepeli üzemek szennyvizeinek hatása kb. 40 km-es szakaszon III. kategóriájú vízminőségben nyilvánul meg. Ugyanilyen hatású a Dunaújvárosi Vasmű, ennek a szennyezése azonban 20 km után már nem mutatható ki. A folyam öntisztító képessége közepes vízhozam mellett egyensúlyt tud tartani szennyezettségével. A lökésszerűen érkező ipari szennyezések azonban néha nagy távolságokban is érezhető, káros hatást fejtenek ki. Az almás- füzitői olaj a Dunakanyarig, a dorogi fenol Budapestig, a Sió—Nádor csatornán rendszeresen érkező vegyipari szennyvíz Mohácsig is kimutatható. Ezek a szennyezések főleg az ivóvízkivételi műveknél okoznak nehézségeket. A Dunának hazánk területén egyetlen említésreméltó baloldali mellékfolyója az Ipoly, mely tiszta vízfolyás. Ezzel szemben a jobboldali mellékfolyók csaknem kivétel nélkül szennyezetten ömlenek a Dunába. Egyes kisebb vízfolyások — mint pl. a dorogi Kenyérmezei patak — tömény szennyvizet szállítanak. A Dunántúl számos vízfolyását a mellé települt ipari üzemek erősen szennyezik. Ilyen az Ikva, egyes szakaszain a Rába, a Nádor csatorna, a Zala, a Kapos. Ezek közül csak a Rába rendelkezik olyan mértékű öntisztító képességgel, mely jelenleg még meg tud küzdeni a szennyezésekkel és így a sárvári szakasz III. kategóriájú vize a torkolatig II. kategóriára tisztul. A Balaton vize az I. kategóriába tartozik. A Dráva vízminősége hasonló a Dunáéhoz, sőt kevésbé terhelt annak ellenére, hogy a baloldali mcllékvízf oly ások egy része erősen szennyezett vizet szállít. Ezekkel a szennyezésekkel szemben azonban a folyó vízhozama kellő mértékű hígítást biztosít. A Tisza és vízrendszere A Tisza az ország területére tiszta, vízzel érkezik. Szennyezői elsősorban az észak-magyarországi mellékfolyók, amelyek a borsodi iparvidékről, illetve Csehszlovákiából erősen szennyezett vizet szállítanak. A Tisza öntisztító képessége — az időnként levonuló erősebb szennyvízhullámoktól eltekintve — még egyensúlyt tart az észak-magyarországi folyók szennyezett vizével. Az átlagos vízminőség Szolnokig az I. kategóriának felel meg. A szolnoki ipartelepek és a Zagyva együttes szennyezése nyomán a víz mérsékelten szennyezett lesz, (II. kategória), de kb. 20 km-es szakaszon újra feljavul. Csongrád alatt — ugyancsak kb. 20 km-es szakaszon — ismét II. kategóriájú a víz minősége. A Tisza jelenleg tehát még tiszta vízfolyásnak minősíthető, erősen változó — időnként viszonylag igen csekély — vízhozama miatt azonban terhelhetősége korlátozott. A jobboldali mellékvízfolyások túlnyomórészt többé-kevésbé szennyezettek. Szennyezettségük részben csehszlovákiai eredetű. A Bodrogon és a Sajón időnként olyan erős szennyvízhullámok vonulnak le, hogy 'hatásuk a Tiszán még Szolnokon túl is kimutatható. A Hamád és — időszakos szennyezettségétől eltekintve — a Bodrog még tisz- tavízű vízfolyásnak számít. A Zagyvát a salgótarjáni üzemek, továbbá a hatvani konzerv- és cukorgyár erősen terhelik. A borsodi iparvidék több kisebb vízfolyása (Szinva, Hangony, stb.) teljesen el- s zenny eződött. A baloldali nagyobb mellékfolyók — a Szamos, a Kraszna, a Körösök és a Maros — nagyrészt I. kategóriájú vizet szállítanak. Helyenként több-kevesebb szennyezés ezeket is éri, de a beömlő szennyvizek hígulási viszonyai kedvezőek. A kisebb vízfolyások és csatornák közül több erősen szennyezett. (Pl. a Maroshoz tartozó Szárazér.) Szennyezettségük azonban a befogadókban csak kevéssé érvényesül. 535
