Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-18 / 20. szám

jßa&cL

,4 .' vl

Si; i-*)■<?»' ..*■"•» i«'»*1

VESZPRÉMI ELLENŐR.

bus-poéma hangjának megfelelő érzéssel, korrektül Te hatásosan

*' : rA matiné'' program injának fénypontja köveikéi ett. ezután.. Keller János tanai lépett az emelvényre s szabad előadással elegyes' felolvasást tartott i,Ányos Pál élete és költészeté “ -ről.

Keller tanár beszédének vágata:

A beszéd a korvis^onyok feltüntetésével kezdődik, melyek közt Aiiyos fellépett, azután szól azon körülményekről. * melyek Ányost költővé tették.-Keresi az okokatlmalyek kifejlesztették az ellentétet hivatása és^ lelki világa között. Nagyszombati, budai és felső-elefánti -tartózkodása alatt hogyan' fokozódik és nyilvánul a vigasztalan költészetén. Székesfehérvári tanárkodása, mint alakítja át lelkileg Ányost. Ez-valóságos sorsfordulát 'VOlt életében? fff már nem dalol bus szerelmi énekeket, itt nem bántja többé az élet, a múlandóság, a világ örömei, hiúsága. Itt megszabadul kinos gondolataitól, lelki megnyugvást talál a hitben s nemes hivatásában.- Röviden jellemzi vallásos énekeit, majd a betegségtől megrongált életének utolsó küzdelmeit festi.

A beszéd vége költői egyéniségének s költő szellemének jellemzése kiváló tekintettel hazafias érzelmeire.

Zugó taps és éljenzés hangzott föl a gondos és értékes' irodalomtörténeti tanulmány- számba vehető nngyérdekii előadás után.

Megismétlődik a taps és él jenzés a programra utolsó száma után, mikor Kuntsl Ernő VIII. oszt. tan. verve-vel és érzéssel szavalta el kiváló poétánknak, Bán Aladárnak ez alkalomra irt „Ányos Pálu czimii magas szárnyalásu ódáját, melyet egész terjedelmében itt közlünk:

Ányos Pál.

Az évek futnak, mint sebes folyamnak Rohanva ömlő, gyors hullámai;

Népek születnek és népek kihalnak,

S megtelnek a temetők százai.

Az elmúlásnak zordon éjjelébe Beléhull minden, a mi egykor éle,

És a mohlepte - sirhalmok felett Nem virraszt más csak az emlékezet.

Sírod fölött im lángra gyűlt a lelkünk, Fülünkbe csendült édes éneked,

Midőn porladt szived helyére jöttünk.

Hogy könnyeinkkel áldozzunk neked A „halvány hold“ csüggedt dalnokához Leszáll a lelkünk siri hajiokához S megáldja ott az elomlott szivet.

Ki szenvedett, dalolt és szeretett.

Csalódva minden földi érzeményben. Reményben aggott, vágyban hervatag, ?Szivedfemé8ztöTláz gyötrő füzében "Vergődött a.ha'dokló kín alatt.

Ne.n lelve senkit, aki bánatodban Vigasztaljon: betegen, elhagyottan. Klheryadál, mint dérütött virág;

| Résied* kora vég, gyászos ifjúság * . .1

De bár sötét volt, életed, halálod,

Fénylő a dal, mely .ajkadon/fakadt;

Örökre zengi 4nssU" elmúlásod S a kebledet betöltő álmokat.

Hazát, hitet, kesefvtít énekeltél,:

BorongveJjártál „hús forrás fejeknélJ S szelíd panaszt pengetve lantodon Dallá olvadt äz örök fájdalom f

Nyugodj! békén, korán letört virágszál, Ábrándozó bánatnak lantosa,

S mosolygó fénynyel csöndes álmaidnál Viraszszon a kegyelet ángy áfa.

Legyen derűs sírodnak éjszakája,

Ragyogja be az üdvösség világa,

S nevedet áldja minden nemzedék,

Mely tud tisztán szeretni, hiúi még! ...

Matiné után az egész közönség - újból felvonult az ősi veszprémi várba, a szt. Ferencz- rendiek temploma éléi Itt a babérkoszorúval övezett emléktábla alatt felállított emelvényre Zsigutoud János tanár lépett s lángoló hazafiui érzelmektől duzzadó,' lelkes és gyújtó hatású remek beszéde után lehullt a lepel az emléktábláról.

Az emléktábla szövege ez :

Ezen emléktáblát a kcyyesrendi főgymnasium hazafias kegyelete állította:

Ányos Pálnak (1756—1784.)

a nemzeti irodalmunk lelkes úttörőjének, a bánatos szazai költőnek, a buzgó pálos tanárnak porai fölé 1902. május havában.

Legyen hirdetője nevének !

E pillanatban a főgimnáziumi énekkar Zsasskovszky „Honfidal*-át énekelte olyan pre- cziz és nagyhatású előadásban, amelylyel az énnekkar gondos vezetője és tanítója, Laczko Dezső tanár ur bármely dalegyesülettel fölve- hetilé a versenyt. Igaz, hogy remek szoprán kitűnő bariton és imponáló basszus-hanganyag áll

Először a kihullott iratot nézte meg. A nagyanya levele volt egyik unokájához, Imréhez, László bátyjához. Végig futotta az első oldalt. Csupa érdektelen hízelgés volt a nagyanyái szeretet nyilvánulása dédelgetett unokájához.

Kelletlenül tette félre és tovább tette | csomagot. Jegyzett, olvasott és ismét jegyzett, azután összekötötte az átfogó zsineget és visszavitte az egészet a szekrénybe. Csak midőn visz- Bzatért, vette észre, hogy a levél ott maradt az asztalon. Bosszúsan kapta föl, hogy visszategye a többihez.

Az a levél pedig oly nehéz volt, mintha egy család pusztulása, egy elhibázott élet súlya nyomná.

És végre is, miért őrizték olyan gonddal éppen ezt a levelet?

Gondolkozva ment vissza az asztalhoz, maga elé tette áz elsárgult levelet, halavány, kuszáit írásával és újból elolvasta az első oldalt, melynek sora azzal végződött: „. . . de Lászlót . . .“

Az ügyvéd ébredő izgatottsággal fordított.

»• • • verje meg az Isten, mert gonosz szándékkal reám emelte kezét . . .“

Aztán irtózfcató átok következett, minőt csa az imájában megzavart szombatos mondhat, mi nővel holtáig beteggé teszi ellenségét a hindi brahmin, minőt csak ’egy meggyalázott nagy anya mondhat szentcségtelen unokája fejére. 1 p I • sírját ne szentelje be pap, tetemé hányja ki a föld és lelkének ne irgaimazzon a;

igazságos Isten se a földön, se az égen! Földön futó koldus legyen ősi birtokán, ősatyái sírját gyalázzák meg gyermekei! Legyen oly becstelen, hogy az apagyilkos is megtagadja őt! .

Az ügyvéd kezében reszketett a levél, szemei előtt összefolytak a betűk.

— Nagy Isten. Mi ez?

— A következő pillanatban egy szélroham irtőztató csattanással becsapta a nehéz tölgyfaajtót és eloltotta a pislogó gyertyát . . .

... A benyíló szomszédszoba vaspántos ajtaja nesztelenül felnyílott és azon egy fehérbe öltözött matróna lépett be, kezében gyertyával.

A gondnok egy ideig meredten nézte a némán közeledő alakot, hisz minden vonása oly ösmerős volt előtte I . . igen . . . igen ... ott fügött ő is a falon a többi ősök között ... bal arezán — ütéstől eredt — vörös esik ... a nagyanya!

Mint egy őrült ugrott fel helyéről és ki akart rohanni, de a becsapott ajtó egy pillanatra útját állta.

Még egyszer visszatekintett. Az országút topolyfájába leütő villám vakítóan megvilágította a levéltárt. Az a fehér alak letette a gyertyát az asztalra, leült, a kiterített levél fölé hajolt és sirt . . .

A tulcsigázott erő megfeszítésének engedett az ajtó s mint egy űzött gyáros rohant ki az udvarra és kalap nélkül, esőtől összecsapzott hajjal esett össze otthon — eszméletlenül . .

ity-íl'v ■> . '/•

19Ó2. május 18.

rendelkezésére? de az összevágó. előadás . s e szép hanganyag érvényesülésé " kizárólag aif Ő érdeme.

**$&*&&. ■■ - ■ I-‘ **. 1

A leleplezési ünnepség tartama alatt érkezett Horánszky Lajos orszgy. képviselőnk következő lelkes hangú szép távirata : *

Nagyságos ést főtisstcletidő

Takács József urnák „fi y. .

a kegy«4tanitóreiid t áruházának igazgatója.

fnaön a magyar Kegyestanitórend hagyományos hazafisága meggyujtja nymai napon a nemzeti kegyeiét fáklyáját Ányos. Pál emlékének s nemzeti' újjászületésünk: egyik lánglelkü korán.,si„rba • Holt apostolának rég- porladó1 hamvait emléktáblával jelöli meg, mély gyászom mégakadályoz' abban, hogy . a magasztos ünnepen jelen legyek, de azért hazafias lelkem minden érzelmével önök között vagyok:

Horánszky La jóé, orázgy. képv.r t . ... '

Este a vármegj’eház dísztermében fényes hangverseny zárfa be az ünnepséget.

Walch Vilmos hírneves operaénekes és nagyhírű neje: Bély Herrn in asszony szívességből. működtek közre a, konczerten s olyan műélvezetet szereztek a veszprémi közönségnek, a minőben annak ritkán van része. finden egyes énekszámukat meg kellett toldaniok a fel-felzugó tapsviharra, mely valóságos tetszés orkánná fokozódott, mikor Walch tüneményes hangján ragj'ogó művészetével Káldy „48-as dalaitu énekelte. A művészpár énekét Mátrai László kisérte zongorán elegáns diskréezióval.

Végtelenül tetszett a főghnhásiunii énekkarnak Laczko Dezső tanár éti vezetése alatt igazán imponáló preezizitással előadott darabjai, melyeket szintén megtoldatott a közönség zajos „ujrázás“-ban mégnyilatkozó tetszése.

Igen jó volt az ifjúsági zenekar s a többi szereplők is egytől-egyig olyan tökélylyel adták elő számaikat, hogy a műértó közönség a budapesti redout-baií képzelhette magát művészi hangversenyen^

A lélekemelő Ányos-iinnep a „Koronában“ sziikkörü, de kedélyes hangulatú Iniukett-tel ért véget. .

Harmincz éves jubileum.

— Saját tudósítónktól. ' —

A „ Veszprémi jótékony nőegylet“ múlt vasárnap délelőtt, e hó 11-én ünnepelte fennálásá- na 30 éves jubileumát.

Ezen egylet is ama kevesek közül való, a melyek nem a külső ragyogással szerezték meg a nagy közönség bámuló elismerését, hanem csendes, dicséret és magasztalás után soha nem áhítozó buzgósággal áldoztak mindenkor az em- berszeretetnek. Légió azoknak száma, kik ezen egylet mai ünnepén a mindenhatóhoz felfohászkodva könyörögnek továbbra is áldást az egyesületre, mely az Ínségbe jutottak, a betegségben sinlődő szegények nyomorán enyhíteni tartotta egyedüli törekvésének. Részünkről mi is örömmel vettünk részt a fényes ünnepélyen és szívből óhajtjuk, hogy e derék egylet, virágzó állapotban az idők végéig fennáljon és minél kevesebb legyen az alkalom arra, hogy az emberiség az egyesület jótékonyságra legyen utalva.

Az ünnepély lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be:

Folyó hó 11-én délelőtt fél 9 órakor gyülekeztek a „ Veszprémi jótékony nóegylet“ választmányának tagjai özv. Véghely Dezsőné elnökhő lakásán össze. Innét az elnöknő vezetése alatt testületileg vonultak az angol kisasszonyok templomában tartott hálaadó isteni tiszteletre. A szent misét itt dr. Kránitz Kálmán kanonok celebrálta, mely alatt az angol kisasszonyok nevelő intézetének tagjai, összhangzó szép énekükkel emelték I megjelentek lelkeit Istenhez. A templomban a fogadás és rendezés nehéz felada-