Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-03 / 10. szám
_________________________(VERHQVAY JOURNAL) VOL. XXXIV. 1951. OKTÓBER .3. 51 NO. 10. Az aradi vértanuk mai nemzedékének végtelen serege 102 éve annak, hogy a félvilág népeit felháborította az a hir, hogy a magyar szabadságharc 13 hősét a müveit nemzetek közbenjárása ellenére, minden nemzetközi hagyomány lábbal tiprásával, október 6.-ikának szürke hajnalán Aradon kivégezték. Akkor indult meg — nem először és sajnos nem utoljára — egy uj magyar emigráció, melynek tépett, véráztatta, de dicsőséges lobogóját Kossuth Lajos hordozta végig Amerikán, hirdetve nemcsak azt, hogy a magyar nemzet a függetlenség és szabadság eszméinek ősi örökségéhez hü marad még a rabigában is, hanem azt is, hogy a nemzeti függetlenségben szabadon élő, fejlődő és virágzó nemzeteknek erkölcsi hivatásuk az, hogy védelmére keljenek annak a nemzetnek, mely egy évezrede védi a nemzeti szabadságeszméknek a Kárpátok medencéjében felállított utolsó végvárát. Mily vihart váltott ki egy évszázaddal ezelőtt tizenhárom ember vértanusága! De azóta nagyot fejlődött a világ. A technika fejlődésével nagyranőtt a pusztítás technikája is. Hitler és csatlósai már feltalálták a vértanuk tömegmészárlásának kiséreties technikáját, melyet még tovább fejlesztettek azóta Stalin és csatlósai... Ma már nem tizenhárom emberről van szó. Nem is olyan tizenháromról, aki fegyvert ragadott meggyőződésének megvédésére. Olyanokról van szó, akik nem fogtak fegyvert. Még önvédelemből sem. Olyanokról, akik még csak nem is szóltak, — csak tűrtek, némán, lázongás nélkül, könnyeiket titokban, az éj magányos sötétjében törölve le, panaszos könyörgésüket csak a Mindenhatóhoz küldve .. . Nem titkos szövetkezésekben szervezkedő ellenforradalmárokról, hanem erőtlenül tengődő öregekről, nőkről, gyermekekről... Nem tizenháromról, hanem kétszázezerről, kiket éjnek idején téptek ki otthonaikból és hurcoltak el dübörgő teherautókon az eltűntek, a megtalálhatatlanok fekete világába, ahonnét nincs visszatérés. Tizenhármán voltak a fegyvereiket letett aradi vértanuk... de fegyvertelen, semmi váddal nem illethető, ártatlan utódaik száma ma kétszázezer a mi szerencsétlen szülőföldünkön... És ez a kétszázezer főnyi végtelen sereg reménytelenül, tehetetlenül, a nincstelenség ólomsulyu batyujával indult el a náci tömegmészárlások áldozatai után oda, ahol az a 13 aradi vértanú várja fáradt lelkűket...* Száz évvel ezelőtt Kossuth hordozta végig Amerikán a vérbegázolt magyar szabadság tépett, de dicsőséges zászlaját. Ma miránk, Kossuth utódaira, az amerikai magyarokra, a régi és uj emigránsokra hárul az a feladat, hogy felemeljük ne csak azt a legázolt zászlót, hanem az elnémított magyar nemzet hangját is, egetverő tiltakozásban, szüntelen követelésben, melynek egyetlen célja az, hogy a vértanuk nemzetének adassák szabadság! Ennek a tiltakozásnak és köteles követelésnek adott hangot a Verhovay Segély Egylet XXII. nagygyűlése, amikor egyhangúlag magáévá tette az Igazgatóság egyhangúlag előterjesztett határozati javaslatát és utasította ennek értelmében a vezetőséget, hogy azt azonnal juttassa el az Egyesült Államok Elnökéhez és Külügyminisztériumához. A több mint 60,000 Verhovay tag nevében felszólaló nagygyűlés tiltakozó határozatának szövege a következő: MIVEL Magyarország kommunista kormánya újabban az általa nem kívánatosnak tekintett összes lakósok kipusztitásának egy uj rendszerét léptette életbe, és MIVEL ez a rendszer közel kétszázezer férfinek, nőnek és gyermeknek, korra, és egészségi állapotra való tekintet nélküli, otthonaikból és családi körükből való elhurcoltatását jelenti, és MIVEL e tömeges deportálások következményeiben e szerencsétlen emberek tömeges lemészárlását jelentik, és MIVEL az egész világot megdöbbentette a szívtelen brutalitásnak és embertelen magatartásnak ezen újabb rémtette, A KONVENCIÓ FEJLEMÉNYEI Újraválasztották a Központi Tisztviselőket, valamint Macker s I)r. Kovács alelnököket és a volt Igazgatóság 7 másik tagját. — A fontosabb alapszabály módosítások jóváhagyattak. — Megszűnt a főszervezői állás. — Elfogadtatott a szervezési munkaterv. — 5 nap alatt véget ért a konvenció. A Verhovay Segélyegylet XXII. Nagygyűlése ünnepélyes keretek között nyilt meg szeptember 10-én, hétfőn, d. e. 9 órakor, amikor a Roosevelt Szálló nagytermében a szépséges De Loris Randall elénekelte az amerikai himnuszt: és a közönség szivretett kézzel mondta el a zászló előtt a hüségesküt. Annak ellenére, hogy kevés konvencióra várt több, súlyos feladat, mint erre, valamint annak ellenére, hogy épp emiatt sokan voltak, akik kételkedtek abban, hogy ez nem lesz kéthetes konvenció, mégis szeptember 14-én, pénteken késő estére, tehát ötödnapra, végétért a nagygyűlés, ugyancsak ünnepélyes keretek között, a magyar himnusz eléneklésével és Bencze János központi elnök búcsúszavaival. Ez volt az első öt napos konvenció a Verhovay történelmében és ez volt az első amerikai stilusu konvenció, mert a delegátusok két nap kivételével nem asztalok körül, hanem sorjában felállított széksorokban foglaltak helyet és úgy vettek részt, szüntelen figyelemmel, végtelen elevenséggel törvényhozó testületünk tárgyalásain. íme, meg lehetett csinálni. Pedig mindenki szóhoz jutott, akinek joga volt a szólásra, sőt egyes esetekben még ebből is engedett az udvarias nagygyűlés. Mégis elvégezte a konvenció a munkáját 5 nap alatt, aminek oka persze az volt, hogy a gyűlésvezető szigorúan ragaszkodott az ügyrendhez és a delegátusok fegyelmezetten betartották a tárgysorozatot, csak ahhoz szóltak, ismétlésekbe nem igen bocsátkoztak és egy-két kivétellel a legtöbb esetben röviden szóltak a tárgyhoz. Bencze János központi elnököt 78 szavazattal 35 ellenében megválasztotta a konvenció gyülésvezető elnöknek, Az alelnöki választást az idősebb nemzedék részéről 67 szavazattal Bozsvay János és az ifjabb nemzedék részéről 38 szavazattal Ibos Béla nyerte el. Banes-B-ányáczky Géza ügyvéd — Kelemen, Letenyei és Gyulay visszalépése után — egyhangúlag lett a konvenció hivatalos jegyzője, mig a gyorsirói munkát, már a múlt konvenciókról ismert Flórián Imre végezte a konvenció legnagyobb megelégedésére, mely a konvenció végén tüntető ovációban is megnyilvánult. A NAGYGYŰLÉS VENDÉGEI Az Igazgatóság előzetes meghívására mint hivatalosan elismert sajtóképviselők jelen voltak: az Amerikai Magyar Népszavát képviselő Szebedinszky Jenő, a Szabadságot képviselő Gondos Sándor és a Hetilapok Országos Szövetségét képviselő Káldor Kálmán, akiket a központi elnök mutatott be a nagygyűlésnek. Ugyancsak bemutatta Dienes László és Kerekes János szerkesztőt, New Brunswickból, valamint Szécskay Györgyöt, akiket melegen megtapsolt a konvenció. Mint rendesen úgy ezúttal is több közéleti vendége volt a nagygyűlésnek. Az első volt Oscar Kottler, ki mint Deputy Insurance Commissioner Pennsylvania Állam biztosítási felügyelője nevében köszöntötte a nagygyűlést, annak tisztviselőit, közöttük Révész Kálmán központi titkárt mint a Pennsylvania Fraternal Congress jelenlegi elnökét. “Négy évvel ezelőtt,” mondotta Mr. Kottler. “önök bölcsen törvénykeztek, csak nem eleget. Már akkor felhívtam a figyelmüket a kéthetes konvenciók nagy pazarlására, mert hiszen én, aki sok konvención vettem részt, kijelenthetem itt, hogy ami munka önökre vár, azt el lehetne végezni három nap alatt.” Kihangsúlyozva az Insurance Department most lefolytatott 3 évenkénti vizsgálata alapján Egyesületünk anyagi szilárdságát, ismét rámutatott arra, hogy az ügykezelési alap elégtelen, mert a múltban egyetlen konvenció sem volt hajlandó megfelelő in(Folytatás a 2-ik oldalon) AZÉRT MI, A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET TISZTVISELŐI, IGAZGATÓI ÉS DELEGÁTUSAI Pittsburgh, Pennsylvaniában folyó konvenciónk alkalmával, 60,000 főnyi magyar származású amerikai össztagságunk nevében erősen tiltakozunk e tömeges deportálások ellen és hálás köszönotünket fejezzük ki kormányunknak -e kommunista atrocitásokkal szemben kifejezett álláspontjáéit és tisztelettel kérjük Önt, Elnök Urunk, és Külügyminisztériumunkat, hogy minden hatalmukban álló eszközzel igyekezzenek MEGSZÜNTETNI EZEKET A DEPORTÁLÁSOKAT!
