Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-03 / 10. szám
2-IK OLDAL 1951. október 3. — Verhovayak Lapja A KONVENCIÓ FEJLEMÉNYEI (Folytatás az 1-ső oldalról) tézkedésekke! megerősíteni azt. Az Igazgatóság által javasolt alapszabálymódositások, melyeket az Insurance Department már jóváhagyott, ezt a célt szolgálják s ezért kérte a konvenciói, hogy azokat fogadják el. Végül rámutatva arra, hogy gyakori látogatója lévén a központi hivatalnak, személyes tapasztalatai és megfigyelései alapián jelentette ki, hogy Egyesületünk központi tisztviselői és alkalmazottai szolgálataik értékéhez képest, összehasonlitva más 'hasonló nagyságú egyesületekkel, távolról sincsenek megfelelően fizetve. “Mindég az volt az elgondolásom,” mondotta, “hogy alkalmazottamnak többet kell fizetnem, mint amennyit máshol kereshetnének, ha jó munkát akarok tőlük várni.” Gyakori magyar szokástól eltérően ez a konvenció nemcsak megtapsolta a Deputy Insurance Commissionert, hanem mind a három kérését telj esitette is. Dr. Kovács Andor alelnök fejezte ki a nagygyűlés köszönetét a b'ztositási felügyelőség kiváló küldöttjének beszédéért. Csütörtökön jelentek meg a nagygyűlés előtt az amerikai nagy magyar intézmények képviseletében a következők: Nt. Dr. Újlaki Ferenc elnök, Fiók Albert alelnök a Református Egyesület részéről, Nt. Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazgatója, Suta Péter elnök és Szegedy István titkár a Bridgeport! Szövetség részéről (mint Bencze János központi elnök mondotta, nekünk, magyaroknak, mindég csak. “Bridgeporti” marad az American L fe Insurance Association), Kocsis Albert elnök és Vasas József titkár a Rákóczi Segély Egylet részéről ás Nt. Balogh István, az Amerikai Magyar Szövetség titkára. “Az amerikai magyarság értelme és szive van együtt ma itt e teremben,” mondotta Nt. dr. Újlaki “s ma a vetők és aratók együtt örvendeznek. Mi idősebbek boldogan tekinthetünk vissza, akármit mondanak is ma az aratók, mert mi önfeláldozással mutattuk meg és mutatjuk meg, hogy mit lehet elérni. Vigyük tovább azt, amiért együtt dolgoztunk. Akkor lesz boldogság, ha a vetők és aratók együtt örülnek.” « Nt. Kecskeméthy József a ligonieri $110.000-os uj aggmenházról jelentette ki, hogy az a magyar egyletek tagságának áldozatkészségéből épült. “Az a mi álmunk,” mondotta, “hogy Magyarságunk szét ne hulljon, hanem a magyar szív alkotásaiban találjon jobb életet. Adja Isten, hogy a Verhovay Segély Egylet legyen a testvérsegités munkájában a legelső és legnagyobb és hogy mi testvérszivvel minél több Verhovay testvért gondozhassunk szeretetházunkban, sőt ne csak Verhovay testvért, hanem Bridgeporti és Rákóczi és akármilyen magyar testvért is, mert Isten bennünket arra rendelt, hogy egymást segitsiik.” Bencze János központi elnök a fenti beszéd után felkérte a delegátusokat. hogy ismertessék a fiókjaikban á Bethlen Otthonban végzett áldásos munkát. Vasas József nemcsak mint a Rákóczi Segély Egylet titkára, hanem mint Verhovay tag is köszöntötte a nagygyűlést. “Végezzen oly jé munkát a konvenció,” mondotta, “hogy továbbra is az első helyet tölthesse be a Verhovay az amerikai magyar életben. Az önök sikerétől függ a többinek sikere, mért ha az egyik hanyatlik, a többitől is ezt várják. A kö?Vámoltban a Rákóczi Segély Egylet is konvenciózott és oly történelmi jelentőségű határozatot hozott, mely nagy hatással lehet az egész amerikai magyarságra.” Erre célozva, Bencze János kp. elnök kijelentette, hogy “boldogan mennék a sirba, ha azt megérhetném, hogy az amerikai magyar egyletek mind egyesülnének..." ami a nagygyűlés részéről viharos tapsot váltott ki, de Nt. Balogh István titkár részéről ezt a megjegyzést: “Úgy látszik, elnök ur jól bebiztosította magát, sokáig akar élni, mert ha az összes nagy magyar egyletek egyesülését akarja megérni, akkor még százhúsz évig kell élnie . ..” Suta Péter, a Bridgeporti Szövetség elnöke angol nyelvű beszédben kérte a nagygyűlést, hogy fogadják el tisztviselőik és igazgatóik önzetlen javaslatait, hogy a konvenció munkája sikeres lehessen. Nt. Balogh István drámai beszédben ismertette az amerikai Magyar Szövetség munkáját. A Szövetség munkáját csak azok ismerik félre, akik nem vesznek időt arra, hogy megismerkedjenek a tényekkel. “Mert az Amerikai Magyar Szövetség,” mondotta Nt. Balogh István, “nem dróton, külföldről rángatott valami, nem is titkon sugó-bugó politikai intézmény, hanem szive, lelke, jósága az amerikai magyarságnak, mely ha nem volna meg, akkor most kellene megteremteni. Rámutatott arra, hogy a Szövetség fenntartói között 15,000 öreg asszony van. Hogy a Szövetség titkára hét leány segítségével 5,600 uj amerikai magyarnak bevándorlási iratait készítette el, azonkívül, hogv számtalan régi amerikai magyarnak ügyében sikeresen járt el. Rámutatott arra is, hogy a románok másfélmilliós költségvetésével szemben a Szövetség 280,000 dolláros költségvetéssel kénytelen dolgozni ... “Azért van most is a Hargitán ellenállás,” kiáltotta, ‘míg mi itt szerényen kérjük: Jó Isten, segíts e pár centből megtenni kötelességünket.” „Büszke vagyok,” folytatta, “a Verhovay oly tagjaira, mint Ibos Béla, la 1 ussy Alajos, Hattayer és a többiek New Yorkból, akik hetenként kétszer piket élnék a U. N. épülete előtt, ahol az legjobban f áj ... Legyenek büszkék e tagjaikra, mért az ő tetteik többet'érnek minden üres politikai dumánál... Még a pokol kapui sem dönthetnek meg bennünket, ha összefogunk azért az egy célért, hegy Magyarország felszabaduljon, hogy aztán önrendelkezési jog alapján az óhazaiak maguk intézhessék életüket ...” Nagyhatású beszéde végeztével négy kérelemmel fordult a nagygyűléshez, melyeket a konvenció ugyan nem teljesíthetett a kért mértékben, mégis hisszük és reméljük azt, hogy a konvención elhangzottaknak delegátusaink közvetítésével a Verhovay össztagság részéről való fokozott támogatásban meglesz a kellő visszhangja. További vendége volt a nagygyűlésnek Hon. Francis Taptich a megyei törvényszék birája személyében, aki értékes felszólalása során rámutatott arra, hogy “egyetlen hatalmas biztositó társaság sem olyan nagy, mint egy testvérsegitő egylet, mert mig a biztositó társaság nem törődik a kötvénytulajdonosaival, addig a fraternális egyletek tagjai törődnek egymással.” Számos delegátusnak a felesége is megjelent a nagygyűlésen, valamint több fióknak a tagja s ezeket mind bemutatta a nagy gyűlésnek a gyülésvezető elnök. A vendégek felsorolásában azonban különleges emlitést kell adnunk a United Russian Orthodox Brotherhood of America tisztikarának, mert a Verhovay történelemben ez volt az első Konvenció, melyet egy más nemzetiségi háttérrel biró országos egyesület központi tisztviselői igy megtiszteltek. Lesko György elnök, Pazey P. János titkár és Hrabar Fülöp pénztáros jelentek meg a nagygyűlés előtt ez Egyesület képviseletében. Nevükben Lesko György elnök szólott előbb angolul, majd közmeglepetésre magyarul. Kihangsúlyozta, hogy ők nem oroszok, hanem kisoroszok, rutének és ukránok, akik a régi osztrák-magyar birodalom határmenti vidékeiről jöttek Amerikába. Hatásos beszédében kifejezte azon kívánságát, hogy minden amerikai magyar tagja legyen a Verhovay Segély Egyletnek, üzenetét nagy tapssal köszönte meg a nagygyűlés. VITA A SZERVEZÉS KÖRÜL Az egyetlen komoly összeütközés a szervezés ügye körül folyt, azaz hogy nem is annyira a szervezés, mint a főszervezői állás körül. Ugyanis az immár csak volt főszervező jelentését és munkatervét még az első nap nemcsak elfogadta tárgyalás alapjául, hanem még meg is tapsolta a nagygyűlés, később pedig a szervezési tervet végrehajtásra az Igazgatóság és a központi elnök hatáskörébe utalta. De amikor az Igazgatósági jelentés részletes tárgyalása során a főszervezői ügyosztály létesítésének jóváhagyására került a sor, akkor több órás vita fejlődött ki, melynek során meghallgatták a szervezési felügyelőket és kerületi szervezőket is, — de végül is titkos szavazás utján elvetették az Igazgatóság kérelmét, megszüntették a főszervezői állást és ezt a munkát Bencze János központi elnök hatáskörébe utalták vissza. Ezen átesve, a nagygyűlés eltekintve kisebb, de mindenkor békés vitáktól, simán és gyorsan haladt előre és menetrendszerű pontossággal végezte munkáját. ALAPSZABÁLY MÓDOSÍTÁSOK ELFOGADÁSA Először a fiókok taglétszám szerint számított többsége által már elfogadott alapszabály módosítások kerültek megtárgyalásra. Voltak, akik ezekkel kapcsolatban nagy harcokat vártak, de harcok helyett békés hozzászólások voltak, melyek során a legtöbb módosítás törvénnyé vált. Kivéve a “Nagygyűlés Megalakulására” vonatkozó módosítási javaslatot, melyet a nagygyűlés azon az alapon vetett el. hogy amint ezúttal is megválaszthatta a központi elnököt a konvenció elnökének, úgy ezután is megválaszthatja a nagygyűlés bármely tagját, ezen tehát módosítani nem kell. Más kivétel nem is volt. Az alapok kezelésére vonatkozó módosítási javaslatok, melyek december óta oly sok kritikára adtak alkalmat, a Deputy Insurance Commissioner és a szakértők magyarázatai után egyhangúlag elfogadtattak. Az a javaslat, hogy az ügykezelőt a központi hivatal nevezze ki s amely körül annak eredeti előterjesztése idején valóságos viharok folytak, nagyon csendes, enyhe vita után elfogadtatott s mivel azt a fiókok többsége már elfogadta, ez az Egyesület törvényévé vált, pusztán azzal a megszorítással, hogy “az Igazgatóság jóváhagyásával.” Voltak javaslatok oly irányban, hogy a? ügykezelőt a központi hivatal nevezze ki, de “a fiók jóváhagyásával,” vagy “ott ahol a szükség megkívánja,” de mikor kiderült, hogy ezek a megszorítások teljesen hatástalanná tennék ezt a paragrafust, a többség elállóit tőlük és ebben a formában fogadta el az alapszabály módosítást: “Az ügykezelőt a központi hivatal nevezi ki az Igazgatóság jóváhagyásával.” A többi módosítási javaslatot minden változtatás nélkül elfogadta a nagygyűlés és igy ezek 1952 január l.-jével automatikusan életbe lépnek. AZ UJ ALAPSZABÁLY MÓDOSÍTÁSI JAVASLATOK Ezután következtek az Igazgatóság áprilisi gyűlésén elfogadott módosítási javaslatok, melyek felett a fiókok még nem döntöttek. Ezek közül a nagygyűlés által jóváhagyottakat a fiókok gyűléseinek kell jogerőre emelni s mire e sorok megjelennek, a fiókok ezek szövegét már megkapják s dönteniök kell felettük. A nagygyűlés kimondta, hogy a delegátusság követelményeiből törli azt az előírást, melynek értelmében csak azok választhatók kerületi, ill. nagygyülési delegátusnak, akik a betegsegélyző osztály tagjai. Viszont az eredeti igazgatósági javaslatot odamódositotta a nagygyűlés, hogy delegátusságra csak az választható, (Folytatás a 4-ik oldalon)
