Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ A káposztásmegyeri vízmű ma ipari műemlék

utca és Pozsonyi út sarkán, valamint a budai Lukács utcában. A Pestet ellátó, nagy teljesítményű vízmű megépítésére megalkották az egységes vízvezetéki szabályrendeletet. Az új vízdíj kiszámításakor figyelembe vették a haszonállatok számát, a kert nagyságát, a vízmérőt a főváros költségén helyezték ki. A szüretien vízért a használók félárat fizettek, s kedvezményt kaptak a közhivatalok, a hivatalnokok, a humanitárius intézmények. Ha valaki a vizet beszennyezte, komoly büntetésre számíthatott, pénzbírságra vagy 3—15 napos elzárásra. A lakosság viszont épp a hatóság rugalmatlan hozzáállása miatt elégedetlenkedett: ....nem lehet leplezni, hogy a fennálló rendszer ma már elégtelen arra a feladatra, mely egy rohamosan gyarapodó nagyváros népességszámának megfelel. De addig is, míg a végleges vizmü előkészítésének hosszú évekre kiterjedő munkálatai megoldást nyernének, mért ne lehetne azokat a háztulajdonosokat, kik drága pénzükért rossz és szüretien ivóvizet kapnak, vízdíjuk elengedésével arra kötelezni, hogy Pasteur-féle vízszűrőket szerezzenek be?” Wein János vízvezetéki igazgatót, aki már két városban is bizonyította szakmai rátermettségét, felkérték a Káposztásmegyer határában építendő végleges vízmű megtervezésére, s ő e felkérésnek két hónap alatt eleget tett. A kiválasztott helyszín kedvezett a természetes szűrésnek, erről Wein elismerően írt: „£ területen kétféle vízzel van dolgunk, az egyik a Dunából a

59