Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
parti kavicsba bizton beszűrődő víz, mely szűrődés itt annál biztosabb, mert réózint homorú, részint egyenes partvonallal lévén dolgunk, iiza- polás itt nem történik, máiik a forrásvíz, mely Dunakeszin szabadon jjelbuzog és a halasi tó keleti határán mindenütt nagy mennyiségben és jó minőségben észlelhető, és könnyen fel is fogható." (A terület megszerzése már nem ment könnyűszerrel, tíz évig pereskedett az építő Budapest, a használó Újpest és a tulajdonos Károlyi Sándor.) 1884. október 5-én ült össze először a bal parti végleges vízmű tárgyában kiküldött országos bizottság Gerlóczy Károly elnökletével, tagjai az FKT és a főváros delegáltjai voltak. A mesterséges szűrés mellett elkötelezett Közmunkatanács részéről az egyeztetésbe bekapcsolódott Zsigmondy Vilmos, a természetes szűrést előnyben részesítő főváros Szabó József professzort, Nászai (Nasztl) Mórt és Patrubány Gergely tiszti főorvost delegálta. A Közmunkatanács az egyeztetések végén Lindleyt kérte fel az állandó vízmű megtervezésére, Budapest vezetése további szakértőket is bevont, s ezután „a hővárosban szükséges vízmű mesterséges szűrőkkel leendő építésének tervezésére legközelebb saját költségen pályázatot ír ki". A nemzetközi, meghívásos pályázat Lindley, valamint egy német és egy angol mérnök részvételével zajlott. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a főváros vízellátását nyugodtan alapozhatják természetes szűrésre, így annak ellenére, hogy a mesterséges szűrést favorizáló Lindley tervét díjazták, a megvalósításban mégis Wein korábbi javaslatánál maradtak. 1892 tavaszán a kolerajárvány adta meg a döntő lökést a vezetékes vízellátás kiterjesztéséhez, a Közmunkatanács hosszú évek huzavonája után kénytelen volt jóváhagyni a természetes víztisztítású telep megépítését. A munkálatok Kajlinger Mihály (1860-1924) főmérnök vezetésével 1893. április i-jén kezdődtek, s július 28-án üzembe helyezték az első, 30 ezer köbméter vizet szolgáltató egységet. A telep meghatározott ütemterv szerint, fokozatosan épült 170 ezer köbméter szállítóképességig, a vízszolgáltatást négy aknakút és szivattyúház biztosította, az 1200 mm-es főnyomócsövet a Nyugati pályaudvarig fektették le. 1894 januárjában a Palotai-szigeten újabb kutakat adtak át, a vizet folyami alagúton juttatva a partra. Hamarosan elkészült a második főnyomócső, újabb kutak létesültek, s 1895. április 17-én hozzáláttak a megyeri vízmű harmadik szakaszának megépítésé60
