Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

hez. Wein Jánost 1896-ban érdemei elismerése mellett nyugdíjazták, utóda Kajlinger Mihály lett. A fejlesztések eredményeként a század végére felhagytak a nyers Duna-víz termelésével, kikapcsolták a rendszerből a Margit hídnál fekvő kisegítő kutakat. Vízhiánytól már nem kellett tartani, miután 1904-ben elkészült a 17 500 köbméter tárfogatú gellérthegyi vízmedence.

A Vízművek Igazgatósága 1889-től 1911-ig működött a Mérnöki Hivatal keretében. Mikor ezt a csúcsintézményt megszüntették, Budapest Székesfővárosi Vízművek Igazgatósága néven önállósodtak. Első lépésként a budai hegyvidék jobb ellátása érdekében átemelőtelepeket és tárolómedencéket szerettek volna létesíteni. Bár azonnal hozzákezdtek tervük megvalósításához, s az első világháború előtt még elkészült az Óra úti és a Budakeszi úti telep, az Eötvös úti víztorony, a krisztinavárosi szivattyútelep átépítését és a megyeri fejlesztéseket pénzhiány miatt el kellett halasztani. A háború alatt

■ ki Cötvöó úti víztorony keaei épülete

6l