Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-30 / 39. szám

i-v s-v c:

(1

V

is

k

k

a

d

b

1;

j

k

í

r

i

i

i

]

1

i

]

1

]

önmagát s szenvedélyeit fékezni, szóval az önuralmat gyakorolni. És most ismét oda tértünk vissza, a honnan kiindultunk. Az önuralom mindenkor a legbiztosabb eszköz, mely által az ember végczélját elérheti. Csakis, aki szavain és tettein uralkodni képes, aki szenvedélyei által soha el nem ragadtatja magát: csakis az fogja mások becsületét megnyerni, tiszteletét kivívni, szóval az életben boldogulni. De, hogy az ember szavainak s tetteinek ura lehessen, hogy továbbá szenvedélyeivel vagy lelkének valamely nemtelen vágyával szemben fölvehesse a harczot, ahhoz akaratra, erős aka- ralra van szüksége. E szilárd akarat megszerzése nem könnyű dolog ugyan, de nem is lehetetlenség. A bölcsek képesek valának nemcsak a külviszonyokon, de még testi bajokon is uralkodni a szellem erejével, s ami nekik lehető volt, másoknak sem lehetetlen, csak akarni kell.

C S A R N O K.

Baiassa-Gyarmat.

Az idei őszi hadgyakorlatok ugyancsak emlegetet- té tették Nógrádmegye székvárosának, Balassa-Gyar- matnak nevét, azon a réven, hogy nehány napig királyunkat vendégül üdvözölhette, s a hadgyakorlatoknak igy központja volt.

Baiassa-Gyarmat régi város, melynek érdekes történeti múltja van. Marcziányi György szerint nevét az e század elején kihalt, állítólag Bors vezértől származó ősrégi Balás, utóbb Balassa nemzetségtől nyerte és pedig Balassa László királyi udvarnoktól, ki az ipolv- gyarmati várat és uradalmát a XIV. század vége felé királyi adomány képen kapta. A török világ idejében erős vára is volt melynek romjai ma is ott porladoz- nak az Ipoly partján.

A balassa-gyarmati Balassa nemzetség a tizennegyedik század elején már kihalófélben volt, mire Balás újra megalapította. Négyszer nősült meg egymás után a nélkül, hogy gyermeke született volna. Aggódva, hogy családja végkép kihal, egymásután hárította el magától feleségeit, inig végre az ötödik, a szép és a ravasz eszű Littvay Fruzina, több fiút szült. Közöttük Ferencz horvát bán s később főispán lett s Mohácsnál esett el, vitézül harczolva Lajos király oldala mellett.

Különösen rossz idők jártak Baiassa-Gyarmat városára az 1552-ik esztendőben.

Martinuzzi György kardinálisnak 1551. deczember

17-dikén Alvincz várában történt meggyilkolása után a török megkezdette úgynevezett hoszúhadjáratát az I. Ferdinánd csapatjai által megszállott magyarországi részek és váraik ellen. Martinuzzi még az előző évben hü embere volt Ferdinándnak s mi sem bizonyítja, hogy haláláig meg nem maradt annak. Gastaldo császári vezérrel együtt hadakozott az ozmánok ellen, magyar, székely és szász csapatokból álló, mintegy 60,000- nyi seregével csatlakozván Ferdinánd egyéb hadaihoz. Lippa megvívása után Martinuzzi Gastaldo akarata ellenere szabadon bocsátotta a hős Ulema basát seregével s a vár bevétele után az erdélyi magyar sereg szétoszlott. Martinuzzi rejtélyes magaviseleté, ki a császá- száriak előtt kétszínűnek látszó politikájával a törököt távol akarta tartani Erdélytől, legalább addig, mig Ferdinánd hathatós segítségére számíthat s a szultánhoz irt megnyugtató levele gyanússá tette Gastaldo előtt

hűseget. Alattomos meggyilkolását a szultán saját érdekei ellen elkövetett merényletnek tekintette s a Ferdinand ellen kezdett háborúval vélt barátját akarta megboszulni. Ali budai basa utat akarván nyitni a török főseregnek, Drégelyt ostromolta és be is vette. Hős parancsnoka, Szondy György, a hely őrséggel együtt a var romjai alá temetkezett. Augusztus 11-ikén tönkre J verte leufel Erazmus császári vezért, mig Ahmed basa Lippát kardcsapás nélkül foglalta el melynek spanyol őisege Don Áldana vezerlete alatt gyáván megfutott. Ságot bévé ve, Ali basa Baiassa-Gyarmat falai alá érkezett s egyetlen heves ostrommal meg is vívta.

A helyőrség s a lakosság jelentékeny része, egyaránt férfiak, aggok, nők és gyermekek a piaczon lekasza- boltattak. A vár felgyujtása s nagy hadisarcz szedése után a diadalmas Ali tovább nyomult, hogy Szécsényt is birtokába ejtse.

1625 tavaszán Balassa-Gyarmaton kötötte meg II. Ferdinánd a békét a törökökkel és szövetségesével, Bethlen Gáborral, mely szerződés a gyarmati béke név alatt ismeretes. Az 1624-ki második bécsi békekötés után Bethlen Gábor, a buzgó protestáns, egészen megváltoztatta magatartását s Ferdinándhoz közeledett. A katolikusok iránt is jó indulatot kezdett mutatni, visszahívta Gyulafehérvárba és Monostorba az alig elűzött jezsuitákat és saját erszényéből adakozott a katolikus iskoláknak s nagy összegeket adományozott a katolikus templomok javítására is. Egyúttal biztatta Ferdi- nándot, hagyjon föl a protestánsok üldözésével s inkább buzdítsa a német fejedelmeket a törökök ellen indítandó seregek talpraállitására. melyek fölött ő venné át a parancsnokságot, kijelentvén, hogy ez esetben garancziát vállal, hogy a török a legrövidebb idő alat- ki fog takarodni Magyarországból s az Al-Duna melletti területekről. Később Kamuthy Farkast küldte Ferdinándhoz bizalmas küldetésben, kipuhatolni, haj- ! landó volna-e a király arra, hogy egyik leányát, Cze- czilia Renáta herczegnőt feleségül adja hozzá, értésére adván neki, hogy kész, később esetleg a katolikus hitre is áttérni. A király azonban nem bízott Bethlen őszinteségében, a házasságra vonatkozó ajánlatát pedig azzal utasította vissza, hogy apai szive nem engedi, hogy fiatalabb leánya hamarább menjen férjhez.

Ily körülmények mellett kezdődtek a balassa-gyarmati békealkudozások. A tárgyalásoknak Bethlen oly színezetet tudott adni, mintha a béke létrejövetele kiváltképen ő tőle függne s miután az egyezség végre nagy nehezen megtörtént- s a traktánsok megbízottjai s zsitvaforoki szerződést is megerősítették, újra kijelenté, hogy a békeszerződés végleges megkötését addig elhalasztja, mig házassági ajánlatára nézve határozott választ nem kap a császártól. Újra követet küldött Ferdinándhoz, de most is tagadó választ nyert, A békekötést azonban végleg aláírták nélküle is, minek folytán a városban két hétig zajos mulatságok és ünnepek voltak.

1849. julius 8-án heves ütközetet vívott Baiassa- Gyarmat falai alatt Pöltenberg honvédtábornok hadosztálya Anrep orosz altábornagy seregével, mely egy fél napig ide-oda ingadozván, a sokkal erősebb oroszok előnyomulásával végződött.

Balassa-Gyarmaton íratta meg a hadtestével e városon átvonuló Rüdiger gróf orosz altábornagy ama nagy hírre vergődött, jelenleg a magyar nemzeti múzeumban őrzött franczia magánlevelet az akkor Borsod- megyében működő Görgeyek (a levelet óvatosságból Sass orosz tábornok feleségével Íratta, ő csak aláírta), (1849 julius 7/12-én) Bory báróné csillagkeresztes hölgy által küldött a magyar fővezérnek s melyben a fegyverletétel eszméje először pendittetik meg.

Ó felsége a király 1857-ben, a második császári körútja alkalmával járt először Balassa-Gyarmaton, hol ma is emlékeznek akkori ünnepies fogadására. Érdekes emléke az akkori látogatásnak az a hihetetlenül gyors kocsizás, melylyel Blaskovits szállította ötös fogaton a fejedelmet Balassa-Gyarmatról. a ^áczi vasúti állomásra.

Azonban nem ez volt az egyedüli fejedelmi látogatás, melyben Baiassa-Gyarmatnak része volt. Nagy Iván, jeles történetírónk most megjelent művében a következőket írja e^ látogatásokról: „Kezdhetnők a sort IV. Béla királylyal, ki 1244. ápril <52-ét e városban töltötte. Megemlíthetnék I. Mária királyasszonyt, I. Lajost, Zsigmond királyt, kik Zólyom vármegyébe utazván, e városnak átmentükben, habár rövid ideig, vendégei voltak. De maradjunk csak az utolsó századnál és Írjuk föl azok neveit, kik a most uralkodó királyi házból szerencséltették e várost.

1770-ben némileg a mostanihoz hasonló eset volt az, midőn a b.-gyarmati síkon táborozó württembergi ezrednek hadi gyakorlata megszemlélésére II. József császár május 25-én városunkba érkezett és innen 27 -én reggel távozott.

1809-ben Ambrus főherczeg és prímás volt Gyarmaton.

1847-ben István főherczeg, mint királyi helytartó tartott itt kőrútjában állomást.“ „V. K.“

Városi és vidéki hírek.

— O Felség© nevenapja jövő csütörtökön lesz, mely alkalomból ünnepélyes istenitisztelet tartatik a székesegyházban.

= Templomi ájtatosság. A székesegyházban egész október .hónapon át a Boldogságos Szűz tiszteletére rózsafüzér-ájtatosság tartatik, mely mindenkor délután 4 órakor veszi kezdetét.

= Kinevezések, A közoktatásügyi m. kir. miniszter a siketnémák váczi orsz. intézetéhez Herodek Károlyt és Ssottfried Józsefet ideiglenes minőségben, Nagy Edét pedig végleges minőségben gyakornokká nevezte ki.

— Egyházmegyei hírek. Klimkó József tak- sonyi plébános javadalmáról lemondott. A javadalom, mint értesülünk, a jövő év tavaszán lesz pályázat útján betöltve. — Simonff'y Béla káplán Kosdról Szegvárra, innét Hirling József Újpestre az állami iskolákhoz hitoktatóvá helyeztetett át.

= Szent Mihály napja. Tegnap reggel megszólalt a székesegyház szép szavú nagy harangja, hirdetve a híveknek, hogy a templom védőszentjének ünnepe van e napon. Az ünnepélyes szentmisén részt- vettek az elemi és polgári iskola növendékei tanítóik vezetése alatt.

= Äz elemi iskolások behatása, úgy látszik, hogy immár városszerte befejezéshez jutott. Az elmaradottak szülőire kiszabott bírságok kellő eredményhez vezettek. Az ügy érdekében kifejtett erély némely osztály növendékeinek számát nagyon is felnevelte, igy pl. a kőkapu melletti iskola-épületben az I. osztályba beirottak száma meghaladja a százötvenet, minek következtében ezen osztály kettéválasztása elodázhatlanná vált, s mint halljuk, legközelebb meg is történik.

— v ár ősi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete ma, vasárnap délelőtt J/2 11 órakor rendes közgyűlést tart.

— Katonaság átvonulása. Városunknak rég idő óta nem volt oly élénk és mozgalmas képe, mint közelebb, midőn a balassa-gyarmati hadgyakorlatok végeztével a katonaság nagy része városunkon vonult át. Egymást érték a csapatok, melyek porlepetten, kimerülve érkeztek falaink közé, hogy itt nehány órát pihenjenek, aztán tovább menjenek, ki állomására, ki a régvárt szabadságra, gyalog, lóháton, kocsin, vasúton, amint a kommandó hangzott. Egy-egy csapat dalolva lépte át a kisváczi vámsorompót, más hallgatagon lépdelt, végig nézve a porfelleges utczákon, hol a már előbb megérkezett hadfiak kisebb csoportjai üdvözölték

Valaki boszantásból az idei névjegyzéket eldugta s helyette a tavalyit függesztette az ajtóra.

Ha aztán az egyik vagy másik közbe szólt, hogy szabadságon van, arra ezen szavakkal rivalt:

— Tartsd azt a prófunt pusztitó s bagó rágó masinádat, nem te falezolsz, hanem én.“

No vége a falezolásnak, „Jelentés tevődik, hogy mindenki „itthon“ van.

Az öregebb bakák az ágyra ülnek és a kinek valami jut a pislogó mécs sugaraiból, az kártyázik, és pedig orra-verőcskét játszik ; mégis, hogy egy húzómba 150-et is lever a vesztes orrán. A többi a nap eseményeit tárgyalgatja. Dudás uram pedig a regrutákat és a bundásokat csalogatja maga elé.

Mindegyik egy évi regruta volt, azután következett a bundásság és csak a 3-dik esztendőben volt szabad a regruta és a bundástól az apám nevét elfogadni.

. — „No jertek szeretett mákvirágjaim, édes kedves bundásaim, hajnali gyöngyharmatok, — kezdé meg káplár úr Dudás, — ki mondja meg az ezrede számát és nevét.“ Poziczióba vágja magát egy körülbelül 4 hónapos regruta, egyet csavarint az orrán, félre húzza a száját, mint a kinek darázs csipte meg, aztán rákezdi, hogy: Nemera 32, Erczherczfrancz perez és reszte.“ „Azt a tagadóját a profuntőrlő malmodnak nem tudsz semmit, három napi freireiterséget kapsz.“ Ez annyit tett, hogy három napra jutott neki ki a szobaseprése. „No te Gyengelegi mondd el te.“ Gyen- gelegi teliszivta a tüdejét ajerlevegővel és egy szuszra bökte ki hogy: — Nemero 32 Erczherczeg Ferencz- ferdinandi eszti. „Jól van fiam, te tudod, azért megengedem, hogy a bakancsszijam három nap megkenheted, a faggyút rá osztán majd a menázsis csajkáról kapard le,“ — tévé hozzá az élelmes Dudás.

Az óbester nevét valamennyi tudta, de az- alezredes nevét össze-vissza találgatták. Az egyik azt mondta,

hogy Feter Parezt, a másik Peter Farezt a harmadik Pater Fereczt, a negyedik plane Feter Pareczet mondott, pedig Arczt Péter-nek hívták. Jó katona és a legnépszerűbb ember volt a világon. Szerették is őt.

Pausz hadnagynak a nevét Bajuszra ferdítették el. Legjobban tudta valamennyi Harmos hadnagynak nevét. Daczára annak, hogy a század idegen tisztjei emberségesen bántak el a bakával, mégis Harmos hadnagyot szerették a legjobban. Pedig Harmos hadnagy tőzsgyökeres nógrádmegyei magyar ember létére kuruczul bánt el a bakával. Gzifrán összeteremtettézte, és ez tetszett nekik. „Mégis hadnagy úr Harmos tud az emberhez a legszívesebben beszélni, még a könyveim is megerednek, ha szól,“ — mondák valameny- nyien. Mindegy volt a bakának, ha szidta is, csak magyarul szidja.

Vége Dudás uram instrukeziójának, közben megjött a 10 óra is. Jelet adtak a lefekvésre.

No most jön a java. Erre várt. mindenki. Gyepes czigány mesélni! hangzott minden oldalról. Gyepes volt a kompánia mesése. Konvenczióba egy féligre ki- szitt vergeliai szivar és egy verdung szilvórium járt ki neki. Másnapra Dudás káplár Ígérte meg a konven- cziós szilvóriumot. Mielőtt Gyepes uram meséjére térnék át, érdemesnek találom őt illendően bemutatni. Ügy 25—26 évesnek látszó borzasfejű, füstös arczú, pipotya kinézésű ficzkó volt. Oda haza valami malacz bandának másodhegedűse lehetett — nem is sokat értett a muzsikáláshoz, de annál többet a kártyavetéshez és a lószőrből való karikagyűrű készítéséhez. Szabad idejében majd mindig avval foglalkozott. A lószőrt a gyűrűkhöz a mindig kéklő, enyhe égaljú Olaszország szabad ege alatt bitangóié lovak ingyen adták. Megesett olykor ugyan, hogy a farkatlan gebék gazdái lesbe állva Gyepes uramat megcsípték, mégis adta akkor a lószőr árát, de ez mitsem használt, a czigány mégis kifogott rajtok; egy árokban elrejtőzve nyeríteni kezdett és evvel félre csalta a digák (olasz parasztok neve) lovait, ezután nyaláb számra nyesdelte le farkaikat. No de még más dolgokba is furfangos elméjű volt a mi czigányunk. Harmos hadnagy valami csekély kihágás miatt raportra vezette Gyepest, a hol 24 órára szóló rövid vasat kapott. Rég várt Gyepes, hogy visszafizesse a kapott kurta vasat; valahára mégis érkezett a várva-várt idő. Harmos hadnagynak kedve szottyant czigánvul tanulni, magához rendelte tehát Gyepest. Épen javában folyt a tanulás, a midőn az ajtón a szolgálattevő őrmester lépett .be. Haptákba csapta magát a czigány, oda szalutált az őrmesternek, azután hüvelyk ujjúval a háta megett álló Harmos hadnagyra mutatva, a következőket jelenté : „Jelentem alássan őrmester úr, est a bibastot tanítom csigányul — de mert ros feje van, nem tanul semmit.“ Mire persze mind a ketten nagyot nevettek, Harmos azonban örök időre abba hagyta a tanulást. Jött a Befél, hogy a casserma Franceskóban (Milanóban) fekvő két zászlóalj bakái délelőtti 8 órára az udvarban czakkon- pakkosan rukkoljanak ki. Gyepes, a kirukkolást elkerülendő a bakkancs varrását fejtette fel és azt a század vargájának adta át. De most az egyszer a czigány furfangján túljárt Dudás czugkáplárnak az esze. Észrevette, miben sántikál ő kegyelme, raportra vezetés terhe alatt megparancsolta a kirukkolást. A czigány egyideig habozott azután brodszakliból a mázoló és a nagy kefét vonta elé és a máskülönben is korom fekete lábát subiczkolta be és fényesítette ki. Mi körül álltuk a czigányt és nevettünk, csak akkor hüledezett bennünk a vér, a midőn a kürt megszólalt s a két órával korábban az udvarba érkező ezredest jelentette. Valamennyien a kaszárnya udvarára siettünk le. Gyepes kisubiczkolt mezitlábosan utánnunk, nagy sietségben senki sem figyelt rá. Felállt a zászlóalj három sorosan;

; meg is vizitáltatott, de mivel hogy Gyepes a 3-ik glé- ! dában állt ott is a sereghajtó szakaszban, a kisubicz- : kozott lába kikerülte az ezredes úr figyelmét.

1