Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 5. szám
XVI. évfolyam. 5. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, 1894, február 4. ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyed évre B frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. Kapható • KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik iiiíimIcu vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz Gasparik-utcza 12. sz. alatt. HIKIIETÉMEEt. : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél k részesittetnek. N j i 1 t-t é r : sora .... Bélyegilleték minden beiktatásnál ed kr. vezményben . . JtO kr. A vasúti aluljáró. A sokat emlegetett vasúti aluljáró építése, mint halljuk, tavaszkor kezdetét veszi, ha ugyan akkoráig az épitéshez szükséges telekrészek kisajátítási ügye elintéződik. Ezen aluljáró a sz. István térről a Rókus kápolna mellett a Papvölgyi és Althann szől- lőkbe vezető, úgynevezett középtemetői útnak azon részét fogja pótolni, mely jelenleg a pályatest fölött vonul el. Nem ismeretlen ugyanis, hogy kivált újabb időben a vasúti forgalom emelkedése s a vonatok sokasága következtében ezen átjárót sokszor s huzamosabb időre is el kellett zárni, miáltal a földekre és szőllőkbe siető vagy onnan visszatérő lakosság 5—10 perczig, sőt nem ritkán tovább is kénytelen volt és kénytelen várni, mig a vonatok kapcsolása véget ér vagy a hosszabb tehervonatok elvonulnak az átkelő pontról. így jártak elég gyakran a temetési menetek is, melyeknek télen a dermesztő hidegben olykor hosszasan kellett ott várakozni, mig végre- valahára átvonulhattak. Bajos dolog volt mindez, készséggel elismerjük, melyen segiteni kellett valahogyan. A magas minisztérium múlt év közepén vizsgáltatta meg, miképen lehetne ezen bajokon segiteni. Eljöttek a megbízottak, kik a város képviselőtestületének küldöttségével egyesülve megejtették a helyszíni szemlét s hosszasan és részletesen tanácskoztak, egyezkedtek a hely színén és a városházán. A képviselőtestület megbízottjai minden aggodalmaikat előadták és kifejtették s az egész aluljáró-ügy iránt többen bizalmatlanul nyilatkoztak. Felhozták a közeli teltek tulajdonosainak érdekeit, hangsúlyozták a most meglevő mellékutak föntartásának szükséges voltát, tapasztalatból s elvitázhatlanul ténybeli adatokkal indokolták azon nézetüket, hogy ott alkalmas aluljáró létrejövetelét szinte lehetségesnek sem tartják. A minisztérium megbízottjai és a szakférfiak mindezen aggályokat eloszlatni igyekeztek s miután felelősséget vállaltak az iránt, hogy az érdekek sértve nem lesznek vagy megfelelő kárpótlással kiegyenlittetnek, s hogy teljesen alkalmas aluljáró fog készíttetni s a vizek levezetéséről is kellőleg gondoskodva lesz : meg lön szerkesztve a jegyzőkönyv, melyet az összes kiküldöttek aláírták. Az ügy tehát bizonyos föntartások mellett dűlőre jutott. A terv szerint az aluljáróhoz a Bartos-ház mögötti földnek egy jelentékeny darabja is szükséges lesz, mert az aluljáró a mostani útról kissé balra térve fog a pálya alatt vezetni, a mostani kocsiút fönmaradt részét pedig a* vasút veszi át. Nem tartjuk ugyan szerencsés gondolatnak, hogy az amúgy is girbe-görbe út még kanyargóbbá tétessék, de ha máskép nem lehetséges, kénytelen-kelletlen belenyugszunk. Legújabban a kisajátítási ügy kissé megakadt, mert a kiküldött bizottságok az egyik telek-tulajdonossal nem bírtak megegyezésre jutni. Remélhető azonban, hogy ezen kisebb jelentőségű kérdés is legközelebb szintén megoldást nyer s az aluljáró építése nemsokára tényleg kezdetét ves£i. Egyre kívánjuk még felhívni a döntő körök figyelmét. S ez a következő: Szíveskedjenek belyolyásuk egész erejével odahatni, hogy az aluljáró, ha már meg kell lennie, nemcsak építészeti tekintetben a czélnak teljesen megfelelő, hanem szépészeti tekintetben is kifogástalan legyen, vagyis használható és csinos is legyen! Mi ugyanis nem tartjuk kizártnak azon eshetőséget, hogy városunk fejlődése, melyet őszinte örömmel konstatálunk, idővel legalább részben a papvölgyi és felső-bácskai szőllők felé is irányulhat. Nagy baj lenne, ha a mosÄ „Yáczi Közlöny“ tárczája. A bálteremben. Megvallom őszintén, kábult voltam kissé, midőn először néztem körül abban a nagy teremben. Hiszen csak az ezeregy éj meséiben olvastam én ehhez hasonló káprázatos fényről, vakitó csillogásról! És a mesékben is csak a fantázia tüneményeinek tartottam ezt, mely a valóságban nem is volt és nem is lesz meg soha. Az asszonyok, leányok szemeiben tűz, orczáikon az elragadtatás pírja. És az illattól terhes, sűrű levegőn, valahonnan, mintha a távolból hangzanék, a zene ütemei hangzottak, amiknek hallatára ezek a fehér ruhás, hölgyek frakkos urakkal kapaszkodtak össze s forogtak szédületes gyorsasággal, mámorosán. Eszembe jutott, hogy hiszen én itt nem is tán- czolhatok! Mit is szólnának ezek a bájos, szebbnél- szebb tündérek, a kik elragadó szépségük mellett bizonyára dúsgazdagok is, ha egy ilyen szegény, falusi ördög*, mint én, kopott, divatból kiment frakkban, bo- zontos hajjal, a járatlanság s ügyefogyottság érzetében félénken, reszketve tanczra kerne fel okét ? Bizonyara kikaczagnák. Aztán meg mi értelme is volna ennek? Az enyém úgy sem lehetne egy sem. Készakarva dúljam hát fel nyugalmamat? És a mint igy ezen gondolkoztam, hirtelen eszembe jutott az az egyszerű kis lány, a kit oda haza hagytam falun, a kivel jegyben jártam s a ki, mig én itt e tündérbirodalomban járok, bizonyára édesen alszik s felőlem álmodik. Biz eddig rá sem gondoltam. De hogy is jusson eszébe egy huszadrangú, apró, halavány csillagocska, a mikor csupa ragyogó fényű napot lát? És mégis valami ellenállhatlan vágyat éreztem magamban arra, hogy ezeket a kápráztató napokat az én halavány csillagocskámmal összehasonlítsam. Egy zugba vonultam félre s titokban, rejtegetve előkapartam zsebemből az arczképet.^ És az összehasonlítás az első pillanatban felette rosszul ütött ki az en kis menyasszonykám reszere. Rögtön eszembe ötlött, hogy ruhája minő otromba 1 szabású s arcza minő kifejezestelen, semmit mondo e csábos szirénekhez képest. De azért csak nézegettem tovább._ Mert a szemeiben találtam valamit, a mit itt a bálteremben nem találtam sehol. Gyöngédségét, odaadást, — szerelmet. Mintha ebben a teremben csak az érzékek domináltak volna s abban a képben csak a szív. , . ,,, Folytattam összehasonhtgatasaimat tovább. Egyszerre valaki megzavart munkámban. Egy kezet éreztem a vállamra nehezedni. Ijedten tekintettem föl s rejtegetni igyekeztem a Ír pr) Áz, a ki megzavart, egy vidékembeli öreg úr volt, a ki télen át itt lakik a fővárosban. _ Mit néz oly figyelmesen öcsém uram ? — kerde. Zavartan feleltem rá: _ Ah semmit ... Egy képet ... Egy egyszerű képet! — Mutassa! Oda kellett adnom. tani közlekedési út megszűnvén, a helyette életbe léptetett aluljáró nem bizonyulna hasznavehe- tőnek. Valamint azt is sajonnal néznők, ha az aluljáró úgy teljes egészében mint részleteiben valami dísztelen alkotás lenne. Érdeklődéssel várjuk az ügynek további fejlődését. _e _ A magyar közönséghez. Nincs a földön nemzet, mely oly gazdag népmese- költéssel dicsekedhetnék, mint a magyar. Tanúskodnak erről különféle mesegyűjteményeink, melyek azonban alig fordulnak meg a nagy közönség kezén s melyek, minthogy többnyire az illető vidék tájszólása szerint vannak közölve, inkább a nyelvtudósokra becsesek. S ami legfőbb érdek volna pedig: ezek a gyűjtemények alig adhatók a gyermekifjuság kezébe, mert a gyűjtők, természetesen, nem vették figyelembe a nevelési szempontokat. Maga a művelt nagy közönség csak hírből ismeri egyik-másik mesegyűjteményt, akárhány csak nagyobb könyvtárakban kapható. S hány szép mese van eltemetve folyóiratokban! És hány szép mese forog a nép ajkán, melyek egyetlen gyűjteményben sem találhatók ! Mind e körülmények számbavételével határoztuk el, hogy az összes java népmeséket, mondákat és regényeket közkincscsé tegyük; hogy a meseköltő tehetséggel oly igen megáldott magyar és székely nép meséit jó népies irodalmi nyelven megírva, de igazi karakterüktől meg nem fosztva, újra, egyelőre öt nagy kötetben kiadjuk, hogy a magyar nemzet az ő ezer éves ünnepén elmondhassa büszkén: ime itt van együtt mind az a mese és monda, a mit a magyar nép poétás lelke ezer év alatt, békében és háborúban, annyi viszontagságoknak közepette, teremtett! Közzé bocsátjuk ezt a nagy munkát, abban az erős meggyőződésben, hogy, midőn ezt teszszük, a nemzeti irodalomnak, a nemzeti nevelésnek teszünk szolgálatot s egyben ápolni segitjük a nemzeti öntudatot. Hogy ezen értékes nemzeti kincs ne csak gazdagnak, tudósnak legyen hozzáférhető, hanem, hogy a Magyar Mese- és Mondavilágot a nemzet minden rétege, apraja, nagyja, szóval minden magyar család megszerezhesse, elhatároztuk, hogy füzetekben, még pedig a legolcsóbb áron — füzetenkint 25 krajczárért — bocsátjuk azt közre. A ki a Magyar Mese- és Mondavilágnak első füzetét, mely most jelent meg 64 oldal terjedelemmel, gyöAz öreg úr egy pillantást vetett rá s igy szólt: — Ah, a menyasszonya ? . . .;. Értem már a zavarát. Önnek eszébe jut a szerelme itt is! . . . Összehasonlította bizonyára az itt tánczoló párokkal . . . Minő különbség . . . Nemde ? — Oh, igen — hebegtem. — Mennyi szelídség, ártatlanság és igazság e képen s mennyi fenhéjázás, gőg érzékiség, hazugság itt! — Oh igen, igen! — Ez pedig csak egyik oldala a képnek, barátom, — folytatta az öreg. —Ha ön a másik oldalára is pillanthatna, látna, ott egy csomó vért izzadó férjet és családapát a kik keservesen szerzett filléreiket vétkes könnyelműséggel dobálják ki, sőt még adósságba is verik magukat, csakhogy nejeiket, leányaikat itt csillogtathassak ... Mert a leánynak férj kell, az asszonynak élvezet . És mig ők itt felgyémántozva, mámorosán forognak udvarlóikkal, addig otthon a gyermekeik gondozatlanul rongyosan járnak s daczára annak, hogy vanna szülőik: árván nőnek fel . . . Kirakat ez, a hova csak 1 azok járnak, a kik csak külsőleg szemreva ok! . . Igaza van barátom, ha menyasszonya kepevei mulat itt is s nőm azokkal. Nőni csókolhatja meg a lába nyo- mát sem az ön szerelmesének ezek közül senki! . . . Azóta egy év múlt el. „ Most már karjaimban tartalak kedvesem s miközben a bölcsőben ringó apróságokra nézek, nem jut eszembe a bálterem fénye. Egykor megtántorodtam, — igaz. És nem szégyenlem ezt előtted sem, kedves. Az ember igen sokszor nézi gyémántnak a cseh- üveget és viszont. Kiváltkép — kirakatban.
