Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-14 / 20. szám
XV. évfolyam. 20. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Váoz, 1893. mája FI7ŐFIZETBNSI ÍR 4: negyed évre I frt í><> kr. Egyes szám ára: lO kr. Kapható : KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. N y i 1 t-l é r : sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A püspöki méltóság. A kath. egyháznak isteni alkotású szervezetében az egység és szentség jellege mellett mindenkor méltó kegyelet és jogos becsülés vette körül a főpásztori hatalomnak szigorú egymásutánnál történő átöröklését. Nincs társaság, melynek kormányzata a lánczolatoly következetességével dicsekedhetnék, mint a kath. egyház. Innét érthető valamint azon becsülés, mely a püspöki rendet illeti, úgy egyben azon ünnepélyesség és szent komolyság, melylyel annak átruházása végbe megy. Nagy méltóság, mely jellegben az összes ! földi méltóságok fölött áll s melynek viselői nemcsak az egy szent hitnek egyedül hivatott őrei, hanem világi vonatkozású szempontból tekintve valamint az egyetemes emberiség történetében is elévülhetlen alkotások szerzői, fényes idők díszei s nem ritkán felleges múltúnkban gyakorta vezérlő fénypontjai, a jognak és igaznak *■ tisztelői voltak, kik mindenkor felszólaltak, ha az ország támasza és talpköve, a tiszta erkölcs, támadásnak volt kitéve, kik nem egyszer elszántan szálltak szembe az idők oly áramlatával, mely a jog helyébe szabadosságot tervezeti, kár- hozatosan ajánlott, védett. Az elfogulatlan Ítélet hazánk püspökeinek közel ezeréves lánczolatára csak büszkeséggel tekinthet, kik mindenkor dicséretes felfogással és sokszor párját ritkító szent hévvel, kimagasló bölcseséggel hatottak közre az egyház és haza s a lakosság szellemi előhaladása, fogalmainak tisztasága és anyagi jóléte munkájában. Nem lesz fölösleges ez alkalommal a kath. egylTaz szervezetéről, jelesül a püspöki rendről egyetmást előadni. A felszentelt püspöknek két osztálya van : egyik a megyés püspököké, kik a római pápa főnöksége alatt egyes egyházmegyéket kormányoznak s kiknek a többi lelkipásztor alá van rendelve, — a másik azon püspököké, kik oly czimekre neveztetnek ki és szenteltetnek fel, melyek valamikor rendes egyházmegyék voltak, későbben azonban vagy elpusztultak, vagy a hitetlenek hatalmába kerültek. Ezen egyházmegyék czimei jegyzékbe vannak foglalva, s ha valamely megyés püspök akár öreg kora vagy betegeskedése, akár megyéjének nagy terjedelme miatt a pápától segédpüspök kinevezését kéri, úgy az említett czimek egyikére történik a kinevezés és felszentelés. A felszentelt püspökök tehát valóságos püspökök, csakhogy egyházmegye nélkül. Mig ellenben a czimzetes vagy választott püspökök tényleg nem püspökök, mert felszentelve nincsenek, csak püspöki czimet kapnak, pl. érdemeik elismeréséül, kitüntetésképen. A felszentelt püspök a püspöki ténykedésekre képesítve van ugyan, de hogy mily ténykedést végezzen, azt azon megyés püspök határozza meg, kinek segédjévé felszentelve lön. Ilyen ténykedések szoktak lenni a papszentelés, bérmálás, az oltárkövek, kelyhek, harangok megszentelése, templomszentelés stb. Magasztos ténykedések, melyek a hívek ezreire nézve lesznek a kegyelmek és isteni áldás forrásaivá. Városunk egyik szülöttét, Jung János apátot, székesegyházi őrkanonokot emelte újabban a római pápa ő szentségének atyai gondoskodása a felszentelt püspökök díszes sorába. Bizonyára érdemes férfiú, kit kiváló erények, sokoldalú képzettség és gyakorlat, s fáradhatlan munkásság jellemeznek. Őt terjesztette fel megyés püspö- pünk ő nméltósága a római pápának, hogy a püspöki ténykedésekben segédje legyen s erre a felszentelés által a kellő minősílést elnyerhesse. Felszentelése múlt csütörtökön történt meg Budapesten a belvárosi plebánia-templomban, s ő méltósága immár áz apostolok utódja, azok fön- séges hatalmának fölkent örököse. Áldás legyen minden ténykedésén, s áldás azon férfiú minden lépésén, ki öt ezen örökségbe emelte, áldás mindketlőjök apostoli munkáján, hogy még sokáig működhessenek a szentegyház, a haza, az emberiség lelki és testi javának előmozdításán, hogy még sokáig örvendhessen városunk drága életüknek, s kegyelettel említse őket majdan a hálás utókor, mint a legszentebb ügyek fölkent őreit! Liberális frakcziók. A kettős püspökszentelés fénye, magasztossága vet világot arra az árnyra, mely mindinkább magát előre tolni igyekszik. A főrendiek múlt heti ülésének szelleme még előttünk van, átjárta lelkünket és tiszta őszintesége A „Váczi Közlöny“ tárczája. Lehajtád fődet s rád hullott a hegy, Mert a szent rendek teljét felvevéd. Szent glóriát zengtek az angyalok, Örömdaloktól visszhangzott az ég. Az egyház itt lent fénybe öltözött; S hogy szűz keblére vonjon tégedet, Mint jó anya, kitárta karjait Feléd, te áldott, új MelkizedeJc. Ott térdeiéi az oltár zsámolyán, Amint reád hullott a szent kenet, Amint az egyház szent hatalmával Főpapjai közé vett tégedet. Jóságos lelked és szerény szived Mily nagy méltóság hordozója lettig . . Óh mond nekünk, midőn ott térdeiéi, Alázatos szived mit erezett? De nem, . . . hisz tudjuk szived érzetét: A megtestesült szent alázat az, S a hit, remény, Isten szeretése, A szenvedőnek nyújtott szent vigasz. E szent erények égtek lángolón Kedves szivednek tiszta rejt ekén, Midőn a rendek teljét felvevéd, S csillag lettél szentegyházunk egén. Itt vagy körünkben, . . . üdvözölve légy, Áldott főpap s apostoli utód! Megérdemelted ezt a nagy kegyet, Mely néked szent osztályrészül jutott. Küldj értünk buzgó főpapi imát Az égbe fel, mert áldva tisztelünk, A boldogság hő szavával mondjuk: Tartsd meg Isten, tartsd őt soká nekünk! P. J. J ungJános felszentelt püspök. ügy Vácz városában, mint az egész egyházmegyében általános örömmel vette mindenki Jung János őrkanonoknak püspökké való kinevezését. Szeplőtelen, szennynélküli élete, szelíd, előzékeny modora, szivének magasztos emberbaráti szeretető, szép tudománya, mind azt bizonyítják, hogy méltó tagot nyert benne a kath. egyház episzkopatusa. Jung János született Váczon 1841. június 8-án. 1865. augusztus 12-én lett pappá szentelve s 6 év és 4 hónapon át Hatvan, Sári, Fótli, Kun-Szt.-Miklós, Gsongrád és Hódmező-Vásárhely kápláni állomásain működött. 1871-ben a megboldogult, Peitler püspök ...................... ..........................— Váczra hivta e példás életű, buzgó fiatal papot s a papnevelő intézet lelkiigazgatójává tette őt, hol egyúttal az egyházjogtani tanári állást is betöltötte. De nemsokára udvarába vonta őt a püspök s kinevezte szentszéki jegyzőnek. Ügyes, tapintatos eljárásával csakhamar bebizonyította Jung, hogy ő született aulikus s Peitler püspöknek nélkülözhetetlen jobbkeze lett. Alig múlt el egy év, már kinevezte őt titkárává, irodaigazgatóvájá és szentszéki ülnökké, s 1878-ban a római pápa tiszteletbeli pápai kamarási czimmel ruházta fel. Nemsokára ismét szentszéki házasságvédő és a szerzetesi fogalmak védője lett, mig végre 1882-ben vácz-székesegyházi kanonokká nevezte őt ki a királyi kegy. A folytonos munkában elmerült Jung ezután is megmaradt a püspöki aulában s mint oldalkanonok tevékeny részt vett a megye kormányzásában, majd ismét mint jószágigazgató kitartóan működött püspöke oldala mellett. Nagyméltóságú püspökünk Schuster Konstantin szintén kinevezte őt oldalkanonokjává s irodája igazgatójává s 1888-ban megkapta a Mogyoródról nevezett apátság czimét és jelvényeit. Legújabban pedig megyés püspökünk Jung őrkanonokot a római pápától segédpüspökéül kérte s Róma csakhamar teljesítette ezt s rosaliai püspökké nevezte ki. Jung János püspök élete nyitott könyv, a sziv- jóság, a papi buzgalom és erények, a gyermeki és rokoni szeretet gyöngédsége, a körültekintő tapintat és életbölcsesség könyve, melyből oly sok jót menthetünk. A leereszkedő alázat és határtalan szerénység uralkodik egész lényén. Most már a püspöki rend méltóságát birja, melyet sokáig, nagyon sokáig viseljen az egyház díszére, a lelkek üdvére! | ÜDVÖZLŐ SOROK ; MÉLTÓSAGOS ÉS FŐT. ‘ * JUNG JÁNOS' t) ROSALIAI PÜSPÖKKÉ \ történt felszenteltetésének alkalmából. ? ^ 1893. május 11.
