Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
CSARNOK. Mégis csak szép az élet. Irta : IDr. Mégis csak szép az élet . . . Zöldelő liget, virágos ét, fülemüle csattogás, balzsamos illat . . . mind, mind sak arról akarják meggyőzni az embert, hogy mégis sak szép az élet . . . Boldogság, fönséges s kimond- atatlan öröm tölti el a szivet a természet bájainak iemléletémél s az ember elragadtatásában azt képzeli, ogy még a sorsüldözött is kénytelen a természet szép- igei közepeit igy szólani: — Mégis csak szép az élet ... A csalódott re- lényt vesztett szív is, mely úgy kívánkozik már egy yugalmasabb, boldogabb helyre, ennyi fény, ennyi ompa, öröm és boldogság láttára — talán igy sóbajt il: Mégis csak szép az élet . . . Ifjúságom daczára ly nagy mértékben tapasztalt rut önzés, önérdek haj- ászás, ez emberek igazságtalansága, nagyon levert ke- élyűvé tettek s mégis midőn a természet bájait szemlém, oly ideális érzelmek fogtak el, miszerint azt Iliéin, hogy a ki a természet gyönyöreit élvezheti, bármily sapások érjék is, kénytelen ama meggyőződésre jutni, ogy: Mégis csak szép az élet . . . Ez a fönséges bűbáj, ez a fény és pompa, melyet természet kiállít, vonzott engem is egy szép napra szabadba. A leáldozó nap arany sugarai tündéri nyben tüntették föl a táj szépségeit. A közeli erdők irű lombjait megsusogtatta az enyelgő szellő s azok ly szelíden, oly lágyan susogtak, mintha ők is az élet népségeiről, örömeiről, boldogságairól akarnának reélni az ábrándozó léleknek. A bokrok kedves kis kói oly vidáman, oly örvendezve zengték el esti da- ikat, hogy még a fájó lélek is elfeledé bajait, mert a len gyönyörei nem engedik visszaemlékezni a múlt rötrelmeire. Az az édes, behízelgő hang oly csodás irázszsal hatott reám is, hogy feledve mindent e írezben meggyőződésem az volt: Mégis csak szép az et . . . . . . Fájdalmas zokogás riasztott föl ábrándozá- miból s a közeli temetőből gyermekek jajveszékelése illatszott. Mély részvéttel s elképzelhető kíváncsisággal jzeledtem a hang felé, hogy megtudhassam, kit űz a erencsétlenség az alkonyi órákban e szomorú helyre, egkövülten állottam meg a jelenet láttára. Városunk ;ykori jómódú polgárának felesége térdelt ott egy r mellett két gyermekével . . . A cziprusfák s a szomorúfűzek búsan hajtogatták nyúló lombjaikat, hogy eltakarjanak ennyi kint, ennyi jdalmat. Kifejezhetetlen érzés fogta el szivemet. Úgy jt, úgy égetett valami bensőmben; úgy szerettem )lna hozzájuk menni, együtt sírni velük s aztán meg- gasztalni és elvezetni őket haza . . . egy uj, egy fidog otthonba. A mezei munkások vígan, boldogan tértek vissza endes hajlékukba, hogy kipihenjék a nap fáradalmait, g lármájuk, dalaik elhangzott s azután csent lett álét. Az alkony leszállóit, mindenki megtért már ottho- íba s az a szegény asszony még mindig ott térdel rermekeivel, neki talán otthona sincs . . . Életének öröme, boldogsága és minden remébe abba a szűk gödörbe van letéve s számára nem .gyatott itt főn más, mint egy boldogság és jólét izött eltöltött élet szomorú emléke s két árva gyermek ;gasztó sorsa fölötti gondoskodás. Édes Istenem! pedig milyen boldogok, milyen tzdagok voltak!! . . . Az egész város ösmerte és erette őket. A férj előkelő nemes család sarja, csupa Méray hirtelen távozása, Margit vörösre sirt sze- ei, szüleinek kedvetlen arcza arra a tapasztalatra ttatta Ilmát, hogy itt neki nincs mit remélnie. — Tehát ő —- ah, minden elveszett! sóhajtá zak- ;ott kebellel. Ismét mellőztek ! ! Jótékony könyek eredtek meg és patakként om- tak szeméből s vad fájdalmát némileg enyhítették. Egy év múlt el. Dr. Méray nem remélt örökséghez tott. Margit kezét kérte meg újból. A szülők, le- yuk jövőjét most biztosítva látván, igent mondtak s rnsokára megtörtént az esküvő. Dr. Méray szerette eségét és tőzsdei manipulácziókba bocsátkozott, mely letlenül szép összeget biztosított számára. A kisszerű iládi otthonból fényes háztartás lett. Margittal különben szerencse és öröm költözött a házba s úgy látszék Margitra nézve, mintha meg- :‘dult volna eddigi sorsa. Élénk gyermeksereg környezte a fiatal anyát s ndenütt boldogság honolt; csak egy bántotta őt: gy testvérét, Ilmát megtagadta, sőt megtiltotta neki, gy küszöbét átlépje. Szegény hamupipőke! Ő lett volna gyermekeinek legkedvesebb barát- je. Valahányszor Margit meglátogatta szüleit gyerkeivel, Ilma órák hosszáig eljátszott velük. Fárad- tlanul kötött, varrt kis unokahugai számára, csak fájt neki, bogy sógora házába nem mehetett. Egy napon dr. Méray halvány és feldúlt arczczal riant a tanácsosékhoz s kérte a tanácsosnét, hogy jön rögtön, mert Margit súlyos beteg. A tanácsossal őzben fontos és komoly beszélgetést folytatott. Né- riy nap óta óriási krachról Írtak a lapok; a tőzsdén n sokan mindenüket elvesztették, az áldozatok ima óriási volt. Dr. Méray is majdnem mindenét el- izl.ettc. Beteg felesége előtt az anyagi tönkrejutást uJlgatta, nehogy állapota ezáltal rosszabbra for- Ijori. A költséges háztartást mindaddig vinnie kellett, g egy napon az orvos hidegen és mereven tartá I • jai közi feleségét. Szivéhez szoritá és ébreszté, de I ba, mert örökre lehunyta szemeit. ész, szellem és jóság volt. Feleségét nagyon szerette s oly kedves, oly kedélyes családi életük volt, hogy egy megrögzött agglegény ismerősük valahányszor hozzájuk ment, mindig mondogatta: „Mikor nálatok vagyok, kedvem kerekedik a házas életre.“ S akkor ők egymásra néztek, szivök túláradt boldogságban dobogolt s egymás keblén pihenve a paradicsomi lét örömeit élvezték. S hogy mind ennek el kellett múlni! . . . ... A kis madár boldogságának vége van, ha durva kéz szétdulja fészkét. A kicsinyek elpusztulnak, elvesznek, s ő esténkint el-ellátogat az egykori boldogság bús tanyájára és elkesergi elzengi művének fájdalmát s csak az alkonyat enyhe fuvalma simogatja meg bús fejecskéjét — de senki sincs a ki megvigasztalja őt . . . Hűs esti szél suhogtatta meg a fák lombos ágait, mely keresztül tört a temetőn is. A szegény özvegy hideg Lagjaival átöleli a kis keresztet, s úgy zokogna, úgy sírna, de nem jő már köny szemeiből. A gyermekek sírnak ott körülötte, kenyeret kérnek, éhesek, már rég nem ettek . . . s ő nem bir mozdulni, nem adhat nekik . . . nincsen ! Egy öreg törődött pap megy keresztül a temetőn sétájából hazafelé ballagva. Szép fehér haja hosszú fürtökben omlik vállaira, mely érdekes hátterűi szolgál megnyerő, kedves arezvonásainak. Megáll a szerencsétlenek előtt, látja a nagy fájdalmat és szükséget, s szelíd, bizalomgerjesztő hangon igy szól hozzájuk: „Jertek gyermekeim, van egy kis kenyerem is, meg egy rossz köpönyegem is ; megosztjuk testvériesen s amig én élek nem láttok szükséget“ . . . . . . Mennyivel szebb volt a természet, bájosabb a fülemülék csattogása, szelidebb a fák susogása a derék lelkész szavai után! ... És én lelkemben igy egészitém ki szavaimat: „Mégis csak szép az élet, de csak úgy, ha az emberek szeretik egymást.“ Városi és vidéki hírek. = O Felsége apostoli királyunk névünnepén, kedden, a székesegyházban dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő nagyméltósága pontifikáit. Az ünnepélyes istenitiszteleten jelenvoltak a honvédhuszár- ezred tisztikara, az összes hatóságok és intézetek elöljárói, a tanuló ifjúság és nagyszámú közönség. Az ének- és zenekar Ulrich K. 1-ső nagymiséjét adta elő, betétekül Weisz „Domine, salvum fac regem nostrum“ kezdetű offer tóriumát Meiszner Erzsiké k. a. és Varázséji Gyula énekelték, előadatott továbbá Goll „Király- hymnus“-a, melynek eléneklésében részt vették Szenessy Aladárné úrnő, Palkovics Olga, Meiszner Erzsiké, Dob- róczky Anna kisasszonyok s a dalkör tagjai. A mise végén az „Isten áldd meg a magyart“ énekelte el a dalkör. = Egyházmegyei hírek. Vácz-Hartyánba adminisztrátorul Frankó József félegyházi segédlelkész tétetett, ennek helyébe pedig Klárik László, volt tó- almási ideiglenes adminisztrátor küldetett Félegyházára. = Október hatodikán, az aradi vértanuk emléknapján, a váczi felsővárosi plébánia-templomban gyász-isteni-tisztelet tartatott az aradi hősök lelkiüd- veért. A gyászmisét dr. Gzettler Antal, kanonok-plébános végezte segédlettel. Szépszámú közönség volt jelen. = A püspöki kert uj dísze. A püspöki kert közepén levő fahíd helyett főpásztorunk ő exciája egy csinos vasúidat készíttetett, mely nagyban emeli a kert díszét. = Értekezlet. Reitter István cs. és kir. udvari kocsigyáros polgártársunk, a f. évi október hó 1-én A hitelezők, kik mind ez ideig vártak, nem tisztelték a ház drága halottját, hanem durván behatoltak a szép és fényes lakásba, minden bútordarabot, drága, értékes emlékeket elhurczolva az orvos szemeláttára, ki érzéketlenül nézte végig munkájukat. Mit törődött ő most pénzzel vagy ingatlan vagyonnal, hisz életöröme ott feküdt halva! A halott ágyánál ült Ilma. A rémhír arra bírta, hogy mégis átlépje a ház küszübét. Hízelegve simogatta a halott fürtéit. — Te szerencse gyermeke, ki egész életedben boldogságban és élvezetek árjában úsztál, ettől is megkímélt a kegyetlen sors! — Suttogá ajka, miközben szomorúan nézte, mint czipelik a lelketlen hitelezők a drága festményeket és Margit örömét és büszkeségét képező értékes apróságokat. Két év múlt el. Margit gyermekeit nagyanyjok neveltette. A kicsinyek rajongó szeretettel csüngtek Urna nagynénjükön. Dr. Méray mindennap meglátogatta gyermekeit. Időközben új lakást szerzett és hazavitte őket. Az új otthon nem nyerte meg gyermekei tetszését, sokkal szebbnek találták „Ilma néni“ lakását. Egy napon az orvos kérdé sógornőjétől: nem volna-e hajlandó házába költözni, hogy gyermekeinek anyját pótolná. — Barátságosan nyujtá kezét Ilma és mondá: Késő! — A szív csodálatos szerv: ez csak egyszer szeret igazán, de többé — soha! — Hagyjon engem el, hadd maradjak leány örökre — kóré őt — az én sokat hányatott életemnek az legyen czélja; s ha Isten és az én aranyos kicsinyeim akarják, még sok örömet fogok elérni. Hosszas és fájdalmas pillantást vetett a lassú léptekkel távozó orvos után. Hősiesen leküzdé a szemébe lopódzó könyeket, melyek azonban olykor-olykor végig peregtek szép arczán. Viharosan szoritá kis kedvenczeit hevesen dobogó szivéhez, s nyugodt kedélylyel kelt föl, hogy dolgozzék és az előtte megszokott életmódot folytassa. életbeléptetett vasúti menetrend megváltoztatása iránt ina délelőtt 11 órára a káptalan-utczai sörház külön helyiségébe értekezletre hívja össze az érdekelteket. — Vácziak üdvözlete Jászainak. Abból az alkalomból, hogy az imént városunkban vendégszere- pelL Jászai Mari Bécsben szerez a magyar művészetnek dicsőséget, a művésznő néhány tisztelője a következő táviratot menesztette városunkból: „Jászai Mari úrnőnek Bécsben (Ausstellungs-theater). Corvin Mátyás kardjával; Nagyságod utoléríietlen művészetének erejével hódította meg Bécset a magyaroknak biztosítván még számos győzelmet hazánknak és a magyar művészetnek. Az őszintén szerencsétkivánók gárdájába engedje sorakozni igaz tisztelőit: Gajáry polgármestert, Freysinger közjegyzőt, Reiser ügyvédet és Rauer ezred- orvost családjaikkal.“ = Uj lelkész. Kurdy Béla városunk szülötte, a múlt héten avatatott fel Budapesten rcf. lelkészszé s működését, mint segédlelkész, a napokban kezdette meg a helybeli ref. egyházban. = „A Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ — mint értesülünk — a múlt szerdára hirdetett alakuló közgyűlése helyett, a tagok részvétlensége folytán, kimondotta a kör feloszlását. Sajnos, hogy mostani egyetemi ifjaink nem bírták feltartani a nemes ezélú kört, melyet elődeik oly hévvel karoltak fel és éveken keresztül virágzásban tartottak. Reméljük, hogy a kör talán még uj életre fog kelni. = A városház tevékenysége. Előttünk fekszik Vácz város ügyforgalmi és tevékenységi kimutatása a folyó év III-ik évnegyedéről. E szerint: elintézendő volt összesen 3413 ügydarab. Ebből elintéztetett 2878, folyamatban van 267, elintézetlen maradt 268. Az egyes tisztviselők tevékenysége a következő: Referens neve Hátralék az ti előbbi negyedről | Újonnan kiosztott ügydarab Összesen elintézendő volt Elintézett] Folyamatba van Hátralék Gajáry polgármester . 12 189 201 176 9 16 Emerich rkapitány . . 25 781 806 781 81 39 Korpás tanácsos . . . 39 598 637 585 19 33 Dr. Franyó tanácsos 47 395 442 188 123 131 Dr. Zechmeister főjző 4 707 711 708 1 2 Fóti adóügyi jegyző . — 433 433 431 2 — Aljegyző ..................... 23 529 552 473 32 47 Mérlegelve az egyes tisztviselők figyelemmel kisért munkáját, Fóti Gyula adójegyző mellett dr. Zechmeister János városi főjegyzőt kell különösen kiemelnünk, ki többoldalú ténykedésén kívül különösen a községi bíráskodásban áll hivatásának magaslatán. = Pest vármegye és Kossuth Lajos. Pest vármegye holnap (hétfőn) tartja évnegyedes közgyűlését. Ez alkalommal az 1886. XXI. t.-cz. 50. §-a értelmében a következő indítványt tették le a főjegyzői hivatalban: „Tekintettel Kossuth Lajosnak soha el nem homályosulható múltjára, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye közönsége őt születésének kilenczvenedik évfordulója alkalmából a hála meleg érzetével üdvözli s ennek tolmácsolására a vármegye alispánját utasítja. Budapest, 1892. októker 7-én. Beadja: Földváry Mihály alispán.“ = A verőczei körorvosi állásra dr. Nett Károly orvostudor lett múlt szombaton megválasztva dr. Weisz Sándor ellenében. — Uj ügyvéd. Dr. Schul Győző, Reiser Béla ügyvédnek városunkban ismert volt irodavezetője, a múlt hónapban sikeresen letéve az ügyvédi vizsgálatot, szülőházában: Szászvárosban irodát nyitott. = Kirándulás a Nagyszálra. A magyar turista egyesület budapesti osztálya f. évi október 23-án a Vácz mellett levő 652 m. magas és remek kilátást nyújtó Nagyszálra (érdekes barlanggal) kirándulást rendez. Indulás a nyugati pályaudvarból reggel 7 óra 45 perczkor induló vonattal; megérkezés és csatlakozás a váczi kirándulókkal 8.20 órakor a váczi pályaudvarban. Hazatérés Szarvashegy és Katalin pusztán át Verőczéről este 7 óra 20 perczkor induló vonattal. Élelemről kiki maga gondoskodik. Összes gyaloglás 5 óra. E kirándulást és a hazai turistaság fejlesztését hazafias figyelembe ajánlja a megbízott vezető: dr. Mihálovics Béla. Felvilágosítás nyerhető naponta este 6—8-ig Európa szállodában, az egyleti helyiségben. = A vigadóbeli 48-as kiállítás nagyon sok újabb Kossuth-képpel, a szabadságharezra vonatkozó csataképpel s egyéb olyan ereklyével gyarapodott, melyeket a kiállítás főrendezősége a turini, velenczei s több más olasz városbeli antikváriusoknál vásárolt. A 48-as kiállításban mindazok a nagybecsű emlékek és ereklyék, melyeket Kossuth ajándékozott a kiállításnak, külön csoportban láthatók. = Az újpesti törvénybirói állásra múlt vasárnap Jlochbaum Jakab volt bíró, lett megválasztva.-- Az „Újpesti Katholikus Legényegylet“ november hó 1-én a „Molnár és gyermeke“ ez. színművet fogja előadni a Colosseum termében saját pénztára javára. = Az építő iparosok téli tanfolyama a budapesti állami ipariskolában Budapest, VIII. kér. Népszinház-utcza 8. sz.) ebben az évben is november 2-án nyílik meg. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenként november 2-ától márczius végéig tart. Tanulókul felvétetnek a 15. életévet betöltött, írni, olvasni és számolni tudó kőmives-, kőfaragó- és ácssegédek, valamint a 15. életévet betöltött, Írni, olvasni és számolni tudó kőmives-, kőfaragó és ácsta- nonezok és gyakornokok, a kik legalább egy évet töltöttek már gyakorlatban. A beiratásnál előmutatandó irományok: I. az illetékes közigazgatási hatóság által kiállított erkölcsi bizonyítvány, — 2. a végzett iskolai osztályokról szóló iskolai bizonyítvány, — 3. munka-