Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
A szabadságharcz emlékeinek kiállításáról, i Nagy idők nagy eseményeiről megfeledkezni nem akarhat soha a kegyelet, hiszen ez rút hálátlanság volna. És vájjon reánk nézve létezik-e fényesebb korszak szabadságharczunknál ? — Az önfeláldozó hazafi- ságnak adta-e valaha nemzet tündöklőbb példáját, mint mi? Hős korba való történetek, hősök szerepléséről! Méltó feladat a nagy idők eseményeire, szereplő alakjaira vonatkozó minden emléktárgy összegyűjtése, hogy a hős elődökre való megemlékezés buzdító példa gyanánt hasson az utódokra. El nem évülő érdeme marad gr. Kreith Bélának, ki nem kiméivé semmi fáradságot, páratlan ügybuzgalommal összegyűjtött mindent, a mi csak megszerezhető volt az 1848/9-iki dicső szabadságharczunk emlékeiből, hogy bemutassa azt a nemzetnek. Az ország szivében: Budapesten, a vigadó termeiben rendezett kiállítás, mely a szabadságharcz emlékeinek lehető teljes gyűjteményét tartalmazza, már is méltó zarándok helye a hazafias közönségnek. Lehet-e bárki előtt, kinek szivében él a kegyelet, méltóbb tárgya az érdeklődésnek, mintha történelmünk eme nagy és dicső napjainak eseményeit szemléltető alakban varázsolja vissza lelki szemei elé ? Pedig most erre megvan adva a mód és alkalom! A szabadságharcz emlékeinek kiállításában mintegy 1000 festmény, csatakép és rajz tükrözi vissza szabadságharczunk kiváló alakjait és eseményeit. Több mint 200 festmény és aquarel! ad számot szemléltető- leg a nagy idők nagy alakjairól s első rendű fontosságú eseményekről. Egykorú, hű bizonyságai a történteknek. Kiváló díszeit képezik a kiállításnak a több száz darabból álló egykorú fegyverek és egyéb harczi fel- szerelési tárgyak, ruha darabok, zászlók stb. elkezdve a nemzetőrök által használt kaszáktól, a hadvezérek által suhogtatott remek művű kardokig. A szabadságharcznak alig van szereplő férfia, kinek arezmását a kiállításban nélkülöznék. Noszlopy Gáspárnak és az erdélyi vértanuknak: Török, Horváth és Gálffynak arczképét óhajtaná még bírni a rendezőség, hogy a gyűjtemény teljes legyen. Kinek ne csordulna ki a könny szeméből, ha végig nézve a kiállítást, eljut az úgynevezett vértanúk gyászszal bevont termébe? Az aradi tizenhárom mártír és sok más áldozat mindegyikétől maradt ereklyék vannak itt felhalmozva. Szívfacsaró emlékek, melyek e mellett hazafiságra, igaz önfeláldozásra oktatnak és buzdítanak. A lánglelkű hazafinak, történelmünk nagy alakjának : Kossúth Lajosnak egész termet szenteltek a kiállítás derék rendezői. Kossúth szereplése itt van egész teljében megörökítve. És ha hozzá veszszük a páratlanul álló okirat gyűjteményt, mely e kiállításban elénk tárul s ha végig nézzük a nagybecsű ereklye-sorozatot, mi itt szemünkbe ötlik, igazán kifejezést kell nyerni az elismerésnek, hogy a kiállítást számunkra a sivár jelen nemzedékének megmentették és csoportosították nagy fáradsággal és áldozatkészséggel a megbccsülhetlen kiállítás rendezői. Csáky Albin gróf Magyarország közoktatásügyi minisztere kijelentette, hogy a kiállítás tárgyait állandóan láthatóvá teszi a múzeumban. Küszöbön az idő, midőn Magyarország évezrede fennállásának ünnepét fogja megülni. A nagy történelmi korszak, szabadságharczunk emlékeit erre az időre kell, hogy állami tulajdont képező állandó muzeum tegye hozzáférhetővé az egész nemzetnek. építettek oda, pompás kerteket rendeztek. Ott látsz szép szökőkutakat, remek rózsatáblákat; az árnyas fák lombjai alatt csinos fővárosi nép jön megy és lehelli be az üde léget. Az orvosok csakis az itteni jó léget ajánlják a beteges tüdejűeknek. Budapestről gőzösök a Dunán, vonatok a vaspályán minden két órában közlekedésve szolgálnak a fővárosig és vissza. — No nézz szét itt is ! — Hát ez a nagyobb épület mi itt, ahol hajdan a vámház volt ? — A vámház most kint van túl a kálvárián, — ennek helyén ez a nagy díszes épület, V. . . városa állandó színháza. Közönsége nagy, mert a villák lakói és a város népe tódul a jól előadott művek élvezésére. — De hisz itt még valami újat is látok ! . . . Ki a régi uradalmi épület egy emeletesre van építtetve? Mily szép! — Elhiszem. Az emeletet fővárosiak veszik ki bérbe. Tekints körül, a vásár-tér ki van kövezve !. . . Csak egy kerektér van amoll a katonai gyakorlatra meghagyva, lovasok számára. A kaszárnyán túl van a gyalogság gyakorló tere, rácsozattal választva a vaspályától és a városi kertektől. De ezeken a kerteken is változtatnak, egész végig Villák lesznek építve. — Nini, hát a vásártéren két kút van? — Még pedig egyik a színház közelében, másik az indóház felé terülő vásártéren! No és nem veszed észre, hogy az indóház felé vezető útnál két felől szintén pompás házak diszlenek ? Itt bérelnek a budapestiek nyaraló lakásokat!- Csakugyan mily szép kertek! Éppen mint Budapesten a városliget felé! . . . Hát nem álmot látok én ? — Éppen nem fiam. Tekintsünk be a városba. A vásáriért köröskörül szép emeletes házak veszik körül, a város széle egész a pesti vámig — és túlnan a gőzmalom felé, mindenütt díszes házak ékesítik! . . . a mely utcza hajdan sárosnak neveztetetl : most Villám- utcza, mert a piaeztérről villamos kocsik járnak az uj városrészbe, a villákig. Két villamos kocsi pedig az emeletes épülettel diszlő Lövöldéig, (is a hajdani török fürdő helyén lévő népkertig megy. Úgy a vidéki múzeumok, mint az egyletek s az egyesek csak küldjék el egész bizalommal a szabad- ságharezra vonatkozó mindennemű emléktárgyaikat a kiállítás rendezőségéhez. Itt ebben a kiállításban lesznek azok helyén, hogy teljes legyen mindenki előtt a kép, ha a fővárosban nagy idők nagy eseményeiről kíván magának hű képet szerezni. Egyes kiszakított részletek ott a vidéken nem kárpótolhatnak senkit, ha az összbenyomást nélkülözni kénytelen. A kiállítás rendezői készek minden beküldött emléktárgyért cserébe egyenértékű, szintén becses emléktárgyat küldeni, sőt az emléktárgyakat meg is vásárolni. A nemzeti czél érdekében tehát tegye meg mindenki, kinek módjában van, a magáét. Közczelt szolgál s a hazafiság oltárán hoz áldozatot, ki a kiállítás becsének s a gyűjtemények teljességének emeléséhez hozzájárul. Sark ad y Eleinél*. Apróságok. Segit magán. — Bosszul megy az üzlet ugy-e majszter úr, mióta a várost kikövezték? Nem kopik annyi czipő. — Megélünk azért kérem: felényi vékony talpat adunk hozzá mint azelőtt, az árát meg fölemeltük. Incognito. — „Itthon van az ügyvéd úr ?“ —ront be a rőf lovagja az irodába. — „Itt vagyok,“ felel az ügyvéd. —• Egy fontoskodó pillantást vetve az ügyvéd bojtárra, úgymond: „Szeretnék az ügyvéd úrral — incognito beszélni.“ (Persze, hogy erre nevettében megugrott a nyúl, azaz a bojtár). A három igazság. — Csavarossi ügyvéd első oktatásul megmagyarázza hozzá szegődött segédjének, hogy nem föltétien az igazság, a mint hiszik ; hanem — mint a magyar mondja — három az igazság : az alperesé, a felperesé és a biró Ítéletében kimondott. Kritika. — Felkérte a fűzfa poéta egyik jó barátját „sajtó alá rendezendő költeményei“ áttekintésére és bírálatára. „Kinyomtatása tilos“ irta az igazi jó barát a czimlapra s igy küldte vissza neki. Ki a szamár? — Ügyetlen, szamár borbélya van önnek barátom, ugyancsak összekarmolta. — Magam beretválkozom — válaszolta a megszólított egész resignátióval. Sikeres békités. — Két úri ember összeszamarazta egymást s végre megunva a czivódást, békebiróul kértek föl egy jelenvoltat. „Nyugodjanak meg — mond ez — mindkettőjüknek igazuk van!“ Találva érezte magát. — Bocsánat uram, ezen helyiségbe tilos kutyákat behozni — mond a vendéglős. — Jó! Gyere Kasztor, menjünk tovább! Beszélő néma. —- A néma koldustól kérdi egy ifjú leány, miután alamizsnát nyújtott: „Régóta néma már?“ „Már két éve elmúlt,“ válaszol ez keserves hangon. Úr és szolga. — A gazda már aludt, midőn inasa hazatántorodott s a sötétben elvétette a dolgot, gazdája mellé feküdt, fejével lábaihoz. Reggel az úr ébredt föl előbb s elkiáltja magát: „Péter, valaki ide feküdt mellém!“ „Mellém is nagyságos uram,“ felel az inas. „Az ördögbe is! vesd ki az ebadtát!“ Az engedelmes inas kidobja a parancsra mellette fekvő — gazdáját. Kiadták neki! — A bíróságnál panaszt emelt egy kocsis, hogy ellopták óráját. „Bizonyos-e benne? — kérdi a biró — lehet, hogy tán otthon feledte. Én magam igy jártam ma s az előbb homályosan úgy emlékeztem, hogy zsebembe tettem, pedig otthon lóg az ágyam fölött.“ — Hazamenet aztán keresi szobájában óráját s a cselédektől is tudakozódik utána. „Hi— Hát a dunaparti sétány hova lett ? Ott a kápolnánál volt lent!-— Azt fiam elmosta a tavaszszal mindig megjelent ár. Azért rendeztek egyakarattal a török fürdőnél oly pompás népkertet, melyet az intelligenczia kedvvel látogat. Van ott künn ezukrászda, kávéház és benne billi- árd, könyvtár, és zeneterem, hol jó zongora áll — a vidám sétálók művelt tagjai számára. Azt még nem is vetted észre ott kinn három-négy társas-kocsi áll a vásártéren, ezek kiviszik 5 krért a népet a Nagyszál hegybe, — a közkedveltségű cselőtei szép völgybe. Hajdan el volt mellőzve ez a kedves hely, hol a legpompásabb sétákat lehet tenni. Két helyen van forrása, hol szép kutat állítottak fel, s lehet jól inni. Egy sörház is van ott künn, hol ebédet is kapnak a kirándulók igen jutányosán ! — Szent egek! Felkiáltok álmélkodva; minden csak tiz év alatt jött létre? Mikép volt ez lehetséges? — Derék háromszáz egyén egyakaratával, pénzáldozatával, és a város pártolásával. Most már szedik be a szép jövedelmet, mert ily közel a fővároshoz, tódulnak ide a nyaralók ! Van remek piacz több helyen jó vizű kút! Maholnap vízvezeték is jön létre. Ezt mind nem csupán a pénz, de az egyetértés, az akarat és szellemi eléhaladás is tette fiam. — De hát még is csak hiányzik a lelenczháe! Oh a sok szerencsétlen gyermek veszti el életét, mig fcl- neveltetve hasznos polgáraivá lennének a hazának! Csak még egyszer lehetnék élő emberré, hogy szülő városom ily felvirágzásának örülhetnék, és pénzemet magam fordíthatnám szent tervem kivitelére! ... De hát, majd felmclegitck én nehány keblet, hogy én helyettem tegyenek! . . . No, nézd még a folyam partját, otL is vár rád valami meglepetés. Itt vagyunk. — Szent ég! Hát propellerek közlekednek itt a túlpartig? Kettő is ? . . . — Úgy van fiam. És még mit látsz? — Nini, emeletes szép házakkal van végig építve a folyam parija! . . . Feltöltve már egész a kisváczi templomig a part mindenütt? Mily derék fűzfasor díszíti a vízpartot ott lent, és itt is egy propeller, mely szén a nagyságos úr küldött érte egy embert, kiadtuk neki!“ Reklám! — „Ez a bőr honi ökör töl való!“ Örömet okoz. — Miért veri meg szomszéd úr mindennap azt a szegény kutyát? — Örömet okozok neki — válaszol a szomszéd, — mert mikor a verést félbehagyom, olyan szépen csóválja a farkát. Tisztába akart jönni. — Végrendeletileg meghagyja a beteg, hogy halála után bonczolják őt föl, mert az orvosok nem tudják mi a baja s ő elvégre tisztába akar jönni. Nincs ok félelemre. — Nyílt tengeren halad a" hajó. Az idő szép s a hölgyek künn vannak a fedélzeten. Egyszerre feltűnik egy gyanús sajka s mind gyorsabban közeleg a hajóhoz. Rémülten sikoltanak a hölgyek: „tengeri rablók!“ „Csakugyan kalózok — felel a kapitány, de megnyugtatóig teszi utánna — ne féljenek hölgyeim! Mielőtt a gazok hajómat elfoghatnák — légbe röpítem ! A pokolban — A részeg parasztot kovácslegények szedték föl s bevitték a műhelybe. Reggelre ébredve, ijedve látja a kormos cyclopsokat a tűz mellett dolgozni. „Főördög úr! —• rimánkodik — még az egyszer bocsásson szabadon! Istók uccse, nem 'haltam még J meg egészen !“ N. Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Palkovits József honvédhuszár ezredes családja Gmundenben, Tragor Ignácz s és neje Reichenhallban időzik üdülés végett. — Leicht- ner Benő kötőszövő gyári v. igazgató szintén Reichen- hallban van. = Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Spotkovszky Károly, váczi főgymnásiumi rendes rajztanárt a sátoraljaújhelyi főgymnásiumhoz ugyancsak rendes rajztanárrá nevezte ki. = Tanítványok hálája. A helybeli kegyesrendi ujoncznövelde növendékei abból az alkalomból, hogy Pivár Ignácz ujoncznöveldei másodmester a siketnéma- intézet igazgatójává neveztetett ki, csinosan kiállított emléklappal lepték meg Pivár Ignáczot. Az emléklap piros selyembe van kötve, belül velin papirosra nyom- - tatott üdvözlő óda és búcsúzó, majd a növendékek sajátkezű névaláírásai és csoportos arczképe. = Pivár Ignácz a siketnéma-intézet igazgatója a hét folyamán beköltözött az intézetbe és megkez- -\ dette igazgatói működését. = Egyházmegyei hírek. Simonides Károly, . n volt papneveldéi aligazgató és főgymnáziumi tanár, f. hó 3-án távozott el városunkból Vacz-Szent- Lászlóra; — Chobot Ferencz az ujonan kinevezett aligazgató pedig átvette hivatalát. — Zárnbó Dezső ujszászi káplán a Kalmár-féle kápolna lelkészévé és hitoktatóvá neveztetett ki Félegyházára. Áthelyeztettek kápláni minőségben Fialta Ignácz Mácsáról Szegvárra, Drexler Antal Baghról Ujszászra. = Lelkészi eskütételek. Filipcsics József ki- névezett t.-györgyi plébános, továbbá Kubinyi Endre rétsághi és Simonides Károly vácz-szt.-lászlói lelkészek a napokban tették le a lelkészi esküt püspökünk ő exciája kezébe, ki az új lelkészek mindegyikéhez emel- - kedett szellemű beszédet intézett. = Köszönet. A sz. Vincze-egylet javára újabban befolyt: a dr. Millényi Gyula kanonok lakásán elhelyezett perselyben 7 frt 25 kr, a kegyes alapítványok irodájában 3 frt 46 kr, a felső plébánián 2 frt 44 kr, Csermák Márton vendéglőjében 47 kr. Mely kegyes > ( Visegrádra viszi a kirándulókat! ... Oh ezek, ha a szellem akarata, a pénz felhasználása ily széppé tehet isir egy kis várost, és oly jövedelmezővé minden talpalattnyi i (n földet, úgy megérdemli ez a tiz év valamennyi férfia rah szülő városomnak, hogy szobrot emeljenek nekik, mint mir átalakítóknak ! Most már bánom, hogy meghaltam! Mily végtelen boldog aki pénzével, szellemével hazája felvirágzását eszközli, és életében öntudata boldogítja, holta után áldás teszi nagygyá! Oh élet! Miért vagy oly rövid ahhoz, hogy okosakká ú legyünk és minden órában hasznosat, nemeset alkothassunk ! — Úgy látszik jó lélek, — hogy irigyled szülővárosod emelkedésének elősegitőitől a dicsőséget! szólt mosolyogva az angyal. — Nem nem ! Oh inkább nagyon örvendek! — Most hunyd be szellemi szemed két perezre . . . Tekints fel mit látsz? — Oh! Hát csak képzelet volt minden? Semmit . xl sem látok ama dicső pompás haladásból?! Hol vannak az emeletes házak, nyaralók és a nagy szép hűs lombos kertek ? A szökő- és közkutak ? A villamos és ii társaskocsik? Hol a gyönyörű népkert a török-fürdőnél? Hol az emeletes lövöldeház és szép kertje? A remek díszes rendezett vásártér, hisz ez mind a régi az ósdi maradiság a főváros közelében! Hol van mind, a mit előbb tündérfényben láttam ? — Fiam szólt búsan az angyal, minden szép, hasznos amit láttál a gazdagok tározójában rejlik, a szellemes erélyes egyének szenderegnek boldog elmaradottságukban ! A jövő ezredév embereire bíznak mindent! . . . — Oh el, el, vissza a mennyek országába! Nem jövök én szülővárosomat többi megtekinteni. Repüljünk el még sírom felett, tán az egy helyen látok valamit, mi olt sem volt! Ah! Egy gyönyörű szőke fürtű leány babér füzért illeszt sírkeresztemre! Ki ő! — Az emlékezet! szólt halkan őrangyalom, s magával ragadva vitt. a menny kapuja felé . . . . . . Oh szép álom! ... V. Gaál Karolin. ,j
