Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
XIV. évfolyam. 3. szám. Vácz, 1892. január 17. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ líI.OFIiKKTKNI 4 fi8 : negyed évre 1 fid. 50 kr. házhoz hordással vagjr postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 80 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) NZKIgUHNXT<>SK<iÍ ÚS Eil.t DÓRI a VITAI. : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. is i Rii>i:r r.sKu: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. \ y i I 1-1 é r : sora............................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A választások előtt. Néhány nap múlva el lesz döntve a koczka. A nemzet sorsa függ tőle, hogyan dől el. Nagy érdekek harczolnak egymással és a győzelemtől függ Magyarország jövője. Most, midőn a választások utolsó órája ütött, érdemes körültekinteni az országban, hogy kiket látunk a lűzvonalban a mandátumért küzdeni, kik azok a férfiak, a kik magukra akarják vállalni a nemzet vezetését, kik azok, a kik a nemzet bizalmát akarják kivivni, hogy a nép jogáról a haza jólétéért síkra szállhassanak. Ha végig nézünk a jelöltek névsorán, sokat találunk e névsorban olyant, a ki most nem először lép ki a nyilvánosság elé, sokat látunk olyanokat, a kik iránt méltán viseltethetnek bizalommal a választók, de fájdalom találkozunk olyanokkal is, akiket a mandátumra semmi se jogosit, semmi se qualifikál; kiknek hazafisága még ki nem állta a tűzpróbát, a kik még ki nem mutathatták, hogy képesek lesznek a törvény- hozás méltó és hasznos tagjai lenni. És megdöbbentő a látvány azért, mert ezek az utóbbiak merész határozottsággal lépnek fel olyan ellenjelölttel szemben, kinek érdemei fényes múltban gyökereznek. A haza kimenetele itt is többnyire az esélyektől függ és amaz elszántságból, mely a vezérletben honol. Ha a nép vezérei el vannak határozva a népbolonditók ellen az igazság igéit hangoztatni, ha a csábitgatásnak képesek lesznek ellentállani és el vannak tökélve a bazafi- ságot és tehetséget föléje helyezni a szószátyár- ság üres fejű hőseinek: akkor a választások eredményével meg lehet elégedni, mert akkor csupa oly férfiú kerül majd ki a választás urnájából, a ki helyét a nemzet képviselőtestületében , emberül be fogja tölteni és a ki díszére váland ; politikai életünknek. Ámde kérdjük vannak-e erre biztos kilátásaink? A válasz nagyon nehéz. A kerületek, hol ezelőtt a tehetségek szállottak versenyre egymással, most az egyenetlen erők mérkőzésének színhelyei. A tekintély ellen a kufár szellemet látjuk síkra szállani. És a hol ilyen tényezők közt folyik a harcz, többnyire a lelkiismeretlen kufárok oldalán van a győzelem, mert ezek nem riadnak vissza a fegyverek szennyétől és a mihez a tiszták keze nem nyúl, azt a politikai bűnök fertőjében nevelkedett népámitók sietve ragadnak meg, hogy legyőzzék vele az őszinte és becsületes politika harezosaif. Meglátjuk, hogy Magyarország népe tudja-e különböztetni a kettő közül melyik küzd jóvoltáért. A választás küszöbén állunk. A magyar nép a napokban Ítélni fog és ez Ítélettől függ a. nemzet jövője. Országgyűlési képviselői beszámoló. Kerületünk képviselője Majthényi István f. hó :14-én tartotta meg orsz. képviselői működéséről beszámolóját. A városban már kora reggel robogtak a tűnték és szánok, s körülbelül 100 sietett a képviselő elé, mely mellé sorakozva a vidéki választók fogatjai mintegy 180-ra szaporodott. A díszes fogat és száncsopot délelőtt 10 órakor érkezett a „Curia“ vendéglőhöz, hol a képviselő és a választó polgárok leszálltak és a vendéglő nagy termében csoportosultak, hogy a beszámoló beszédet meghallgassák. Délelőtt 1/211 órakor br. Prónay Dezső orszgy. képviselő is megérkezett, kit Majthényi több polgárral fogadott s a Curia* * vendéglő nagytermébe kalauzolta, hol a közönség viharos éljenzésbe, tört ki. Majthényi István a közönséget üdvözölvén s örömét fejezte ki, hogy a polgárok oly szép számmal je lentek meg. Beszédében visszapillantást tett a múltra s azon küzdelmekre, melyet a párt a kormánynyal szemben harczolt, kifejtette, hogy működése alatt szem előtt tartotta választó polgárainak sorsát, illusztrálta abbeli készségét, hogy rang és vallásfelekezetre való tekintet nélkül mindenki érdekeit egyaránt szolgálta. Kijelentette a polgárok előtt, hogy ezt hajlandó a jövőben is cselekedni s programmjául kitűzte a szegény néptanítók helyzetének javítását, a közigazgatás sallangjait javítani, s a vallásfelekezetek teljes egyen- jogositása mellett nyilatkozott. Beszédét lelkes éljenzés követte. Ezt követőleg br. Prónay Dezső hosszantartó éljenzés között emelt szót. Prónay' a három ellenzék pártjogosultságát fejtegette, s kifejtette, hogy a nemzeti párt a holnap, az Ugronpárt a legközelebbi jövő, s végre hogy a függetlenségi párt a minden idők érdekeiért küzd. Ostorozta a kormányt azon eljárásaiért, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot ép egy oly időben nyújtja be, mely ülésszak alatt biztos tudomása szerint .az törvénynyé nem emelkedhetik, igen helyesen illusztrálja azt az álláspontot, hogy. a kormány a közigazgatás-államosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a meleggel, a választások érdekében pedig a hideggel szövetkezik, csakhogy az egyik esetben a kormány terve besül, a másikban meg befagy. Helyteleníti, hogy a kormány a pártokat összevesziti. s ez által a választó polgárok közé konkolyt hint. Gyönyörű nyelvezettel, s kitűnő szónoki lehetség- gel előadott beszéde végén Majthényi Istvánt ajánlja a kerületnek ismét jelöltnek. Beszédét gyakori harsány éljenzés szakította félbe. Titánná Bentsik aszódi ügyvéd emelt szót; a közönség tetszését aratta. Ezt követőleg Gajáry Géza szólalt fel, s visszautasítja hí'. Prónay ama vádját, hogy a kormány konkolyt hint a választók közé, de kijelenti, hogy szabadelvű pártállása daczára is, a melyet továbbra is fen- tart, Majthényi jelöltségét örömmel veszi tudomásul, s szavazatát is reá adja. Ezután következett Reiser Béla függetlenségi elvű Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. A n ő. Ha elmerengek néha éltemen, Egy eszme bánt csak minden szüntelen. A gondolat: ha szenvedek nagyon, Ki orvosolja majd beteg szivem ? Ki hozna majd csak egy pohár vizet, Ha lázban égve szörnyű éjszakán, S kidőlve már a kin, s nyomor között Lihegve vágyom enyhe lég után ? Ki volna más? ki tudna tenni jót? Ki volna hát a csillagunk nekünk? ... A nő, kit Isten arra alkotott, Hogy fölvidítsa néha életünk! Ki őrködik, ha fáj a férfi szív, S ha elmereng a néma bánaton ; Mikor kisért a sápadó, harag, S mikor nehéz köny csorg az arezokon. A jó barát csak ő, ki nein hagy el, S ki ott virraszt, ha lázban ég szived. Vigaszt a sebre ő, csak ő adott, S örült, ha néha sírhatott veled ! S ha férfi lelked néha elmereng Sötét eged dúló viharjain, Mi jól esik, ha egy csipet sugár Előbuvik borús homályain ! Becsüld meg ember ezt a csillagot! Ki beragyogja lázas életed’ S ha szép egedről egyszer elfutott, Csak fönn az égben, újra olL leled ! S mi lenne, hogyha minden csillagot Az ég magának innen vinne el ? , Vak éj maradna árva életünk, S viszály tüzelne vészes üszkivei ! . . . Bolygó. Régi háznak uj meséje. Nagyon rosszul érezte magát, azt mondta: Látogassatok meg! Azután azok a testvérek, kikből nem halt ki a szülők iránti tisztelet, szeretet^ meglátogatták. Pedig nagyon messze lakik az öreg. Óriási esőben érkeztek meg rossz szekéren : jobbat ezen a vidéken nem lehet kapni. Tizenegy órát kongott éjfel előtt a falusi toronyóra harangja, mikor bekoezogtak a házon. Sokáig kellett kopogni, mert mindnyájan aludtak. Mindnyájan ? Csak ketten: az öreg apa és a cseléd: ketten vannak az egész házban. Mily öröme volt az öregnek, mikor meglátta gyermekeit. Az unokáját meg sem ismerte, nem csoda, ezelőtt 15 évvel látta utoljára: egy tarka boczin „lovagolt.“ Hja azóta sok megváltozott. A fiú felilőtt, a nagyapa meggörnyedt, megöregedett. — Tegyétek magatokat komóttá — s mindenki iparkodott az átázott ruháktól megszadadulni. — Tegyétek magatokat komóttá — kiabált az öreg ágyából s a testvérek összenéznek azután egy fájdalom vonás jelenik meg arezukon: nagyon rozzant itt minden, leülni is alig mernek . . . Azután elmondja mindegyik, mi történt vele az alatt a hosszú idő alatt, amióta nem látták az öreget. Sokat változott minden. Egyiknek felvitte Isten a sorsat, a másik szegény, tie boldog stb. Hiszen a szegénységben is fellelhető valami amit a gazdag pénzért nem vehet meg: ez a boldogság . . . Tizenkét óra rég elmúlt, mikor aludni mentek a testvérek. Bizony a másik szoba, hova a. faradulmaikai kipihenni tértek, sem volt jobb az előbbinél. Ugyanazok a repedezett falak, melyekről a festék már reg lekopott, csak a felső rész mutatja, hogy hajdan szebb világ volt itten. Csak annyi bútor van itt, amennyin éppen elférnek, bizonyára ez sem az öregé: úgy kölcsönözte a szomszédból, mert mondják, hogy nincs neki semmije a rozzant házon és két ágyán meg egy tehenén kivid . . . Könyek gyűltek a szemekbe, látva a nagy pusztulást . . . Mindegyik testvérnek volt szava, mindegyik kezdett valamit — magától. — Hol van az a bársonyos kis asztal, mely itt a repedezett fal mellett állott ? — Hol vannak a fauteilek ? melyeket szegény anyánk oly fáradtsággal szerzett? — Hol vannak a képek ? Mindenki mást gondolt, mindenki mást kérdezett magától, de a felelet az estik egy volt: — Pusztul, pusztul itt minden. Lopják az öreget . . . — Tegyétek magatokat komóttá — kiáltott át az apa ismét s azután a gyermekek eloltják a lámpát, azt mondják: aludni fognak, mert az út nagyon kifárasztotta őket. Csak mondták. Senki sem tudott aludni, mindnyájuknak eszében forgott az a régi jó idő . . . . . . Mikor még itthon voltak a nőtestvérek, akkor nagy rend volt, itt mindenütt. A kert termett, a ház rendben állott s valóságos paradicsom volt ez — akkor . . . Most ? Ez jutott eszükbe s a felelet ismét ez: Pusztul, pusztul minden . . . * * * Másnap a ház tájékát tekintik meg. Nagyon elhagyatott volt az! Minden vakolat lehullott. A sok eső lyukakat vájt a falba. Az esők szabadon verik az oszlopokul, melyek hajdan oly diszei voltak ez épületnek. Most csak támaszok már . . . A cserepes háztető több helyen belyukadva, melyeken át a napsugár kukkan be . . . Valóságos Isten kisértés ezen a helyen lakni. Hanem az öreg nem akar kimozdulni innen, ho oly szép napokat élt még nehány évvel ezelőtt is . . Nézzük meg mi van a kertben?
