Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
Élet-halál harcz, mely a nagy és kis tőke között keletkezett s amely harcznak a kimenetele éppen nem lehetett kétséges. A regálé-bérlők osztálya lassankint kéjel- metlenül kezdte magát érezni; a félelem, a rettegés attól, hogy egy szép napon őket is kitalálja majd valamelyik bankár steigerolni — mind általánosabb és mind nagyobb lett. A közös veszedelem bennök is felébresztő az egyesülés, a társulás szelleméi s előbb kettenkint-hárman- kint, később pedig egyes vidékenkint tömörültek egygyé a rájuk nézve mint veszedelmesebbé váló nagy tőke ellen. Ott azonban, a hol e két ellentétes elem, t. i. a nagy és kis tőke egymással szemben megkezdi a harczot, annak kimenetele rendszerint nem lehet kétséges. Ez esetben sem volt az! A rideg pénzügyi tekintet, mely a kincstárt az egyes regálé jogok bérbeadásánál vezérli egyrészt, másrészt pedig az egyes jogok értékesítésébe vetett túlságos bizalom, — mind oly körülmények, amelyek a regálékért buzgólkodók- ban a versengés tüzét csak élesztik. Ezen, az élet anyagi érdekeiért folyó küzdelem eredménye, mely a regálé-bérletnek a legközelebbi 3 évi cyklusra való elnyeréséért folyt — nagyjában már ismeretes előttünk. Ebből nyilvánvaló, hogy a küzdelemben majdnem az egész vonalon a nagy tőke lett a győzelmes, mig a kis tőke, t. i. a regálé bérlők egy jelentékeny része — különösen pedig a vidékiek — bérlet nélkül maradtak. S ezek sorsa valóban szánalomra méltó 1 Legnagyobb részük idejének javát ott, abban a félreeső falucskában töltötte, ahol talán született is, sőt ahol még szüleinek bölcsője is rengett. Minden emlék és minden érdek oda kötik őt, sőt legtöbbjének — hiszen nagyon sokan vannak közöttük olyanok, akik kenyerük javát már régen megették — bizonyára nem volt nagyobb vágyuk, mint életének hátralévő részét is ott tölthetni. Most ennek mind vége már. A versenyfutásban, melyet a jog elnyeréséért versenytársával futnia kellett, gyönge, elaggott lábai hamar felmondták a. szolgálatot s a czéltól még jó mesz- szire kidőlt. Összeesésében magára rántva életfen- tartásának rozoga alkotmányát is, melyből immár nem marad egyéb hátra, mint kihurczolkodni. S meg fog indulni újévkor a nagy népvándorlás, melyet a bérlet nélküli regálé-bérlők tesznek meg, elhagyva régi fészküket, melyben szü lettek, melyben éltek s amelyben megöregedtek. Szegény proletár regálé-bérlők. #. Csak az amerikai szőlövessző.*) Daczára annak, hogy a íilloxera Európában innen- onnan két évtizede pusztít, daczára, hogy pusztításának rémséges hire még a legutolsó gunyhó lakosáig is el*) Mutatványul Csömör Kálmán szerkesztésében Gyöngyösön megjelenő »Egy év a szőlőben« ez. havi folyóiratból. hegyi színtársulata bekopogtatott Dorogközre. Ilyenkor ő fodoritotta és bodorit.otta az egész öt tagból álló szinésztruppot — egy nyolezvan krajezáros potya jegyért. De az állatorvos úrnak zártszékben van a helye! Halottkém ? . . . Hagyjuk, e mesterségtől felkopott volna az álla. Legjobban sikerült érvényesítenie az állatorvosi tudományát. Értett is hozzá! Fő elve volt, hogy eret vágott minden négylábú állaton s a tapasztalat bebizonyította, hogy ez operáczió a legtöbb esetben segített, kivéve, ha a pacziensnek megtetszett halálozni; de akkor is a gazda volt hibás, miért nem szólott pár nappal előbb. De most meggyűlt ám a baja! A dorogközi tisztelendő tehene nagyon beteg volt. Nem evett, nem ivott már három nap óta semmit. Eret is vágott már rajta kétszer, úgy, hogy a szegény állat alig bírt a lábán állani a sok vérvesztéstől. De hát Így használ! Másnap zivataros, hideg éjszaka bekopogtat az ablakon hozzá a pap kocsisa. — Ki az ? — Én vagyok ! Jöjjön hamar a ténsúr, odáig van a Csákó, mán alig tud szuszogni. — Hm, hm. Megyek! Ezután a nélkül, hogy törődnék vele, vájjon a kiritálló kocsis ázik-e vagy nem, hozzáfog az öltözködéshez. — Esik-e odakint János?!- Hát hogyne esnék, nem hallja a ténsúr, hogy csak úgy zuhog? Már bőrig áztam; csak siessen! — Hm, hm! Megyek már! Hej, de a csizma nem megy ám fel olyan köny- nyen s jó időbe került, mig, emlegetvén Nyíró uram, ördögöt, poklot, végrevalahára fel tudta húzni. De úgy okoskodott, hogy bizony az a kocsis, ha van egy kis sütnivalója, liát itt hagyja, ki is szól ismét: — Sötét van-e kint ? Nem is síit a holdvilág, csak jöjjön ! — Megyek no ! jutott, daczára, hogy hazánk szőlőszetét s/4 részben tönkre tette, daczára hogy számos bortermő vidéken a régi szőlőből csak egy-két ut mellett vagy árokparton levő vagy lugosszőlőtő maradt, még most is akadnak emberek, akik a füoxera pusztító, romboló, megsemmisítő hatását átmeneti dolognak tartják, s egész alaptalan, lényegtelen eseményekre helyezkedve azt vitaijak, hogy csak meg kell várni, hogy a szőlő egészen kipusztuljon ; aztán újra lehet ültetni a régi fajjal. E mellett bizonyít az is, hogy az utóbbi héten 3 levelet kaptam, még pedig kettejét értelmes úri embertől, melyben külömböző okoskodások mellett a föntebbi állításnak adnak kifejezést. Az egyik azt mondja: Szőlőmet a fdloxera 1890. évben teljesen kipusztitván, még az év tavaszán kivágattam, s ugyanakkor a földet kukoriczával ültettem be. Már ez év őszén tapasztaltam, hogy a kivágott tőkék imitt-amott csíráztak s a hol a kapa ki nem vágta egész szál vesszőt hajtottak. Őszszel a földet búzával vettettem be, s 1891. évben learatván, az év őszén ismét csak azt tapasztaltam, hogy a tőkék egy jó része kihajtott, melynek vesszőit most már kísérletül meghagyván, az 1892. év tavaszán rendesen reá metszettem s az év folyama alatt műveltettem s a sarjadékvesszőből ez év őszén kész szőlőtőkém van. Eddig a levél s írója már előre is kijelenti, hogy a legszebb reményekkel táplálkozik, mert a íilloxera elveszett s kérdi, hogy a jelen esetben mi az én nézetem ? A második egész örömmel értesít, hogy a szűz földbe ültetett szőlője ez évben 3 éves lévén, már ez évben elégséges termést adott. A harmadik a íilloxera pusztításának gyengítésére azt hozza fel. hogy ő kertjében levő lúgos szőlőjét a múlt évben jól megtrágyáztatván, az eddig nemcsak hogy ki nem veszétt, de az évben igen szép és nagy termést hozott. Ez utóbbi nem látja helyén ama lázas kapkodást, mely az amerikai szőlő vesszők ültetése körül nyilvánul, mikor az ő lúgosával nem bir a filloxera. Lehetne még számtalan eseteket felhozni, melyek habár levél alakjában nem is, de beszélgetés között jutottak hozzám, mely szerint sokan a íilloxerát átmeneti betegségnek tartják. Például Eger, Gyöngyös, Visonta vidékén sok uj ültetést lehet látni úgynevezett szűz földbe, melyek 1, 2 és 3 éve-ek. De nem kell tovább menni, maga Gyöngyös városa mintegy 100 hold földet adott ki a lakos ságnak uj szőlők telepítésére meghatározott ideig bizonyos föltételek mellett, melyek ezelőtt 1, 2, 3 év előtt beültetetvén, némelyiken már az idén is volt némi termés. Az elmondott dolgok körül jár még sok embernek az esze, s ha az utóbbit látja, nagy kedvet kap az uj telepítéshez vagy várakozó állást foglal el. Ezen hihetetlenség, fűhez-fához való kapkodás rendkívül káros hatással van az uj szőlőszet fejlesztésére. Ha sikerülne népünket egészen felvilágosítani, a már előtte levő jó példákon okulva, rendkívül áldásos dolog lenne, mely nemcsak az egyesek, de a közös jólétet is jelentékenyen emelné. De hát kérem eme csalóka remény ápolására szolgálnak azon körülmények is, melyeket a napi lapok is éltetnek. Például: egy évvel ezelőtt olvastam a napilapokban, hogy egy fehérmegyei gazda szőlőjét kivágván, az újra kihajtott s most szépen diszlik. Ezen hir a szőlőszettel foglalkozók minden osztályát megjárta. Munkásaimtól hallottam én is, persze akik azután azt bővítve adták elő. S igy lettem reá figyelmes s olvastam meg. Tehát még most is nagy a száma azoknak, akik bíznak a holt szőlők feltámadásában, vannak akik várnak s csak egy rész, a józan rész az, a ki a helyÉs csakugyan, meggyujtotta a lámpást, előszedte beretváit, érvágó ollóit, kötőszereit s kiballagott a pitvar ajtaja elé. — János! — itt volnék ! — Fogja, azután vigye előre a lámpást! Pár perez múlva csak a lámpa homályos fénye derengett a sötét utczán, mint valami lidérezfény s négy láb egyenlőtlen csobogása hangzott túl a szakadó zápor zuhogásán. Végre megérkeztek ! Egyenesen az istállóba tartottak. Ott feküdt a szegény jószág, nagy szemeit ké- rőleg vetette a vélt segítő felé. Az orvos úr homlokának böki ujja végét és gondolkodik. Majd túl világi öröm ömlik el örökké mosolygó „piros“ arczán, odainti Jánost és megparancsolja, hogy nyissa ki a Csákó száját. Nem volt nehéz munka. Bánta is már a Csákó, akár mit is tesznek vele! És ime, szörnyülködve veszi észre az orvos úr, hogy milyen tüskés az állat nyelve s noha János váltig mondja, hogy ilyen más becsületes tehéné is, Nyíró ur nem enged belőle, ez a baj, hogy ehetnék valamit ilyen nyelvvel és neki esik azonnal éles beretvájával, teljesen simává kaparja az előbb oly tüskés nyelvet, aztán pedig, mint ki dolgát legjobban végezte, haza siet, hogy félbeszakított álmát tovább folytassa. Másnap reggel a kisbiró a dobszó elverése után tőle telhető hangon kiabálta az utczán: „Közhírré tétetik, miszerint a tisztelendő úr tehenét leszúratta vala és húsát kiméreti stb.“ Szegény Csákó! Hja, miért nem szóltak előbb! S a mi a legérdekesebb, az egész dolog igaz, csakhogy nem Dorogközön történt és nem Nyíró Zakariásnak hívták a sokoldalú állatorvost. K. zetet ösmerve, tudva a helyes utat, az amerikai szőlők telepítésével halad elő. Most midőn az őszi ültetések ideje elérkezik, mos midőn a gazda a szőlő ültetés felett elmélkedik és ha tároz, elérkezett az ideje annak, hogy eme sokszor el csépelt kérdéssel foglalkozzunk s hassunk oda, hog az olvasó, a kinél arra még szükség van: teljes erő meggyőződést szerezzen, hogy az uj szőlőszet csak a amerikai szölövesszökkel eszközölhető. A fönnebb bemutatott levelek közül az első a* mondja, hogy kivágott szölőtője újból kihajtott, a haj tást fölmetszette, megműveltette s most várja a bő szü' retet. Az itt elmondott körülmény éppen nem adha jogos reményt a gazdának, hiszen kérem a kivágó szőlőknek ha gyökere maradt a földben, az legtöb esetben kihajt. Ezt tapasztaltuk mindig a szőlők irtá i sánál. Sőt éveken át volt és van baj a sarjadéko eltávolításával. tudni való dolog, hogy a szőlővessző vagy gyöké rendkívül könnyen hajt. Egy szemes galyacska eg rövid gyökerecske heteken át elvegetál, mig egysze csak egy épen maradt részén megindul s kihajt. ludjuk azt, hogy minden élő lénynek táplálékra van szüksége, ha a sáska egy területet letarolt, élelmei szerzése készteti tovább haladásra. A hal a folyó viz-i ben leginkább felfelé halad, mert a viz sokszor ho ( tápanyagot. A szárnyasok elköltöznek élelmezésül, végett s igy tovább. Ha filloxera kipusztitotta a szőlő i tőkét, az is halad tovább uj élelem után; ha sikerűt találnia : táplálkozik, él ; ha nem. éhen vesz. S igy ; filloxera által lepett szőlőterületről, ha a tőkék kivágatnak : a filloxerák ösztönüket követve tovább men í nek, vagy elvesznek s igy mire a földben maradt gyö <; kér kicsirázik, a filloxerának ott nyoma sincsen, j. csírázás fejlődik, él, mig belőle tőke lesz. Teremne is ha a területet az újabb filloxerainváziótól megmenten lehetne. De hát ezt tenni nem lehet. Ahol egyszer filloxer 'i volt s ott a szölőszettel teljesen föl nem hagynak » állandóan lesz filloxera. Hiszen az amerikai vesszőkor : is találkozik filloxera s pedig abból kevés is elég égés' a területek tönkretételére. Tehát a csírázásba helyezett remény csalóka, méh legföljebb 1 — 3 évig ámítja a gazdát. A szűz földbe való ültetés sincsen különben. Az elhiszem, hogy vannak, lehetnek, 2, 3, sőt talán 4 évese ültetések is, de azt meg tapasztalásból tudom, hogy nincsen oly biztositó intézet, mely azt a filloxera pusztításától megmentené. Eídiszlik addig, mig a filloxera oda jut. Ha egyszer oda jutott: napjai a szűz földbt ültetett szőlőnek is megszámládvák. Igaz, ott ahol a talaj alkalmas, az ilyen fiatal szőlőket fezén kéneggel évekig fel lehet tartani; de annalL fentartása még mindig oly nagy költséggel jár, hogy jövedelmezőségre való tekintetből e czélból uj szőlői ültetni én részemről nem ajánlom. A lúgos ellenálló képességére nézve a tényei le magok bizonyítanak. Tény az, hogy ahol az egész szőlőterületek el ^ pusztultak, egyes idősebb lúgosok megmaradtak. És e magyarázatát abban leli, mert az öreg lúgos oly vas tag gyökerekkel bir, melyeknek ha a héja alá bujkózil is a filloxera, de a fásrészt nem bírja erősen megron gálni. Itt is megsemmisíti ő a hajszál és vékonyad1 T. gyökereket, de hát a lúgos a vastagabb gyökerekről i táplálkozik s nagy erejénél fogva, az elveszett hajtásokat újakkal pótolja. Most az a kérdés : melyik birje tovább. A lugostőke ellenállóságáról lévén szó, ezen körülmény a francziáknál is feltűnt s vannak egyes vidékek, hol a gazdák a lugosrendszerrel kísérlik meg n szőlőjük fentartását. Ha még állana is az, hogy a lúgos némileg ellent- áll, de ezzel nincs az bizonyítva, hogy a régi szőlőket d kell hát újból ültetni. Mert a lúgos csak bizonyos faj s leginkább csemegeszőlők művelésére s termésére C alkalmas, már pedig a szőlőszet alapjában a borter- uöj melés szempontjából áll fenn. Mindezekből azt kívánjuk lekövetkeztetni, hogj jo érett megfontolt észszel, — kivéve az immunus ho- on mokterületeket — ne ültessen senki európai vesszőt mert az erre tett kiadás, a reá fordított idő elvész ? s;; évek múltával ér oda, hol ma saját érdekét jól é igazán szolgádiatja. Tudjuk azt, hogy az amerikaiak között vannal ,m direkttermők, melyek egyes talajokban pompásan ellent- állnak s jó bort teremnek, tudjuk, hogy az amerika. vesszők európaival beojthatók. Tudjuk az ojtás körül eljárásokat. Tudjuk az uj szőlők kezelését s ha mind ezek tudatában még is van, a ki a jó tanácsot é példát nem követi, arról — fájdalom — nem tehetünk Ami kötelességünk a jó tanács, azt készséggel rpeg 9r adjuk s újból csak azt ajánljak, — hogy az európa fajok ültetésétől ide nem értve az immunis területe- d két — tartózkodjunk s csak amerikai vesszőket ül Tessünk. A ki előbb ültet, előbb élvezi szorgalmának gyű mölcsét! Fővárosi élet. — Csevegés. ™Azt hiszem, nincs nagyobb élvezet, mint a nagyvárosi élet tanulmányozása. Fő- és székvárosunk — mely az utóbbi tiz év alatt olyan rohamosan fejlődött — e tekintetben igen bő alkalmat nyújt olyannyira, hogy bátran vetekedhetik akármelyik külföldi világvárossal ideértve Páris, London és Berlint is. Az osztrák fővárost szükségtelennek tartom külön felemlíteni, mert biz’ azt — nem egyben — túlszárnyalta. Olyan emberektől hallottam, kik a felsorolt városokban már több ízben megfordultak, hogy fővárosunk,
