Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
XIV. évfolyam. 42. szám. HELY! ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS LOFIXHTKNI \ IS. A : negyed évre I frt 50 házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. pható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL ICossuth-tér (Gyiirky n 1,1 " muhi »II i rn——ä—i—■am—in kr. SZEKKKNKTÖMÉG KS Si H I VITA I, : ház.) Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i 1 t-t é r : sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A fekete rém. Kolerás világot élünk. A mitől néhány hét őtt tartottunk, az fájdalom! bekövetkezett. A essze országban dühöngött pusztitó járvány un kímélte meg hazánkat sem s a hozzánk izeli fővárosban fölütötte tanyáját s naponta edi — bár nem nagy mértékben — áldozatait. Az imminens veszély kell, hogy figyelmez- sse a közeli helységek lakosságát is, hogy Ijes erejéből tegye meg mindazon óvintézke- sseket, melyek a tudomány mai álláspontja érint a pusztitó vész ellen sikeresen alkalmazlak. Ezen czélból ült össze városunk közegész- gügyi bizottsága a múlt héten s részletesen egvitatta azon óvintézkedéseket, melyeket a nyegető vészszel szemben haladéktalanul végre- íjtani szükségesnek tartott. A hatóság tehát megtette kötelességét, most polgárságon a sor, hogy kellő erélylyel nyujt- >n segédkezet annak. A hatóság legüdvösebb tézkedései is papírra tett mulasztások fognak aradni, ha a hatóságot eljárásában az egész dgárság nem fogja támogatni. A főváros, mint tudjuk, mindent elkövet, )gy az ott fellépett járvány a vidékre ki ne irczoltassék. E végből a Budapestről távozó asokat a vasúti indóházaknál dezinficziáltatja, mikülönben azok podgyászait; azon áruknak alig, melyeknél a kolera-behurczolás veszélye rog fenn, kivitelét hatóságilag eltiltotta ; még napilapok is fertőtlenítve küldetnek szét az szagba. S mindezen s egyéb óvintézkedések Lczára is Pestmegye területén több helységben tt már konstatálva a járványos betegség, mely valószínűség szerint a fővárosból szármáit oda. Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Hervad a lomb . . . Hervad a lomb, hull a fa levele, Vándor-útra leélt a fülemile. — Szélinek én is messze, messze tájra: JÜe ha el van tépve lelkem szárnya! Bárányfelhő úszik a nagy égen, Elborulva búsan, hosszan nézem . . . Hej ha tudnék vele mennybe szállni: — Oly nehéz itt boldogságot várni! Tarka madár csicsereg a fákon, Harmad csillog a hervadt virágon. Azt csicsergi a madár az ágon: Nincsen boldogság a nagy világon! Sárgul a lomb, hull a fa levele, Hallgat már a dalos fülemile. Őszi szelnek zúgását hallgatom, — Boldogtalan életem siratom ! Némedy Imre. A napsugár. A zenekar keringő! játszott s a dallamos akkor- ik megtöltötték az ezer gyertyalángoktól fényes terem /égőjét. Kaczagás, csevegés zaja simult bele a zenéli gokba s az étteremből behallatszott a pezsgős pa- :zkok durrogása. Minden arezról az öröm fénye sugárzott ... Nem ! ak egy ember volt, akinek areza sötét, komor iradl. Egyedül álll az ablakfülkében összefont karokkal lángoló zeniéi követték a mellette elvonuló párokat. E szerint tehát nekünk is résen kell lennünk, nehogy a veszély városunkba is behur- czoltassék s kivált a mostani vásár alkalmával, midőn az idegenek nagy számmal fogják felkeresni városunkat. Azért tehát nem lehet eléggé ajánlanunk a közönségnek, hogy a köztisztaságra szigorúan ügyeljen, miután a kolera-baczillusok (apró élős- diek) létfeltétele — mint az orvosi tudomány bizonyítja — a tisztátalansághoz van kötve. Oda kell hatnunk, hogy azon hely, hol élünk, mozgunk és vagyunk, ne legyen szennyes. Fertőtlenítsük házainkat, utczáinkat és minden tisztátalan helyet. A fertőtlenítés azonban csak úgy lesz hasznos, üdvös, ha azt általánosan eszközöljük. Mert mit használ, ha egyesek lelkiismeretesen járnak el a fertőtlenítés körül, mások pedig egész kontagiumot táplálnak. A fertőtlenítésnek tehát általánosan kell végbe mennie, csak úgy vezethet az kellő eredményre. A másik, mi ép oly fontos ránk nézve, a kellő étrend. A gyomornak legkisebb zavarát sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A kolerás időben a gyomornak teljes épségben kell lennie, mert a gyomorsav van hivatva arra, hogy az esetleg belekerült baczillust ártalmatlanná tegye. Ha városunk lakossága a közelben levő veszélylyel szemben a kellő óvintézkedéseket erélyesen fogja végrehajtani, úgy inkább remélhetjük, hogy a fekete rém nem nyújtja ki kezét városunkra is. Isten óvjon bennünket! Nincs deficzit. Wekerle pénzügyminiszter többet tesz, mint a mennyit igér. Pénzügyi expozéiban, melyeket minden őszszel szokott tartani, harmadszor föBüszke, mintegy 50 éves ember lehetett. Sűrű hajfürtjeibe már ősz szálak vegyültek, de szemének kemény tekintete s arczának szigorú vonásai még elég férfierőről tettek tanúságot. És mégis visszavonultan, egyedül állt majdnem meggörbedve, mintha nagy, emésztő gondok nehezülnének széles vállaira. Gondok ? . . . Balog László, a főváros gazdag polgára, tulajdonosa messzemenő birtokoknak ... és gond ? Hogy lehetséges ez ? Gazdagsága arany oszlopokon nyugodott. Hires volt arról, hogy bármely pillanatban miliők fölött rendelkezhetett. És ime, most megjelenik a bálteremben, halavány, reszkető ajakkal, révedező tekintettel s olyan arezvonú- sokkal, melyek elárulják, hogy valami nagyon gyötri, valami nagyon érdekli. Szemei látszólag mindig egy pontot kerestek a teremben. Viruló, szép fiatal asszony volt a keresett, akinek üde, bájos szépsége mindenfelé föltünést keltett. Nyúlánk, karcsú termetéhez hozzásimult a selyem, szőke hajában ragyogott a gyémántos pillangó; hullámzó kebelét csókdosták a csipkék, hófehér vállait a repkedő, csapongó szalagok. A vig menyecske egy fiatal ember karján repült végig a termen. Az ifjú, sokat emlegetett művész, lázasan ölelte magához s tánczközben halk szavakat suttogott a fülébe. Balog közelében két fiatal ember állott. Ezek is a tánezoló párt nézték s egyikük valamit súgói a másik fülébe, mire mindketten hangosan fölkaczagtak. Olyan hangosan, hogy sokan meghallották. Balog is meghallhatta. A két ifjú az Ián az ablakfülke felé közeledett, do j midőn a függönyt félretették s meglátták ott Balogot, I zavarodva hátráltak vissza. lösleget tüntet fel az államháztartásban, melynek költségei körülbelül 500,000.000. Igaz, hogy ezek a kilátásba helyezett fölöslegek nem valami nagyon jelentékeny összegek, de tekintve, hogy a zárszámadások mindig többet eredményeznek, a pénzügyminiszter úrnak gazdálkodása eddig soha sem látott rendet hozott állam- háztastásunkba. Wekerle pénzügyminiszter előtt Magyarország folyton kénytelen volt adósságokat csinálni külföldi bankároknál, kik uzsorakamatot fizettettek maguknak a magyar államtól. Most végre megszűnt az a régi pénzügyi kalamitás és a magyar állam bőven rendelkezik pénzzel. A magyar ipar és kereskedelem nem fejlődhettek, mert az állam elvonta azt a tőkét, melyet ipari vállalatok létesítésére fordítottak volna, a gazdasági élet pangásnak idult és csak az uzsora virágzott. Most végre megváltozott a helyzet. Nincs többé pénzhiány. Csak élelmesség kellene a magyar talaj kincseinek kiaknázásukra. Az a panasz, mely még ezelőtt öt esztendővel mindenütt hallható volt, hogy Magyar- országban a legjobb vállalathoz sem lehet tőkét szerezni, ma már nem hangzik fel többé és ha még sem fejlődik az ipar, annak nem a tőke hiánya az oka, hanem az élelmesség hiánya, melylyel bizony nem rendelkezünk. Ezt a bajt meg kellene szüntetni, még pedig kétféle módon. Egyrészt akként, hogy a szülők gyermekeit ne csak a tudományos pályára készítenék elő, hanem a kereskedelmi és iparos pályára, ahol szorgalommal szép eredményt lehet elérni. Másrészt pedig egyszer végre szakítanunk kellene azokkal az előítéletekkel, melyek az iparos és kereskedői osztályt lenézik és külömbnek — Bocsánat! — hebegé az egyik s aztán elsiettek, mint a tetten kapott tolvajok. Balog halványan, reszketve állott. Hallotta a fiatalemberek gúnyos kaczaját s tudta, vagy legalább sejtette okát. Feje mellére hullott, kezei ökölbe szorultak s aztán lerogyott a bársony pamlagra. De hirtelen kisietett a bálteremből a szivarozó férfiak közé. Beszélgetett . . . Mit tudta ő miről, mit tudta, hogy kivel. Beszélt összevissza, amint ajkára jött. Hirtelen egy kéz nehezült a vállára. Hátrafordult s fivére állt előtte. — Bátyám! Fogadd meg a tanácsomat — mondá halkan. — Vezesd haza Margitot. Viselkedése olyan feltűnő, hogy most már minden száj vele foglalkozik. — Lajos! — Kiáltott fel hangosan Balog. — Ez a valóság! — szólt az öcs és elsietett. Balog futva ment a termeken keresztül. Margitot nem találta sehol. Végre lejutott a téli kertbe s amint ott végighaladt, egy lugasból suttogás hangzott felé. — Szóljon Margit! Oh szóljon — suttogta egy szenvedélyes hang. Mély csend . . . Semmi válasz. — Beszéljen . . . Váltson meg . . . boldogítson ! Balog félretolt egy pálmalombot s látta, hogy Margit keble lázasan emelkedik, ajka vonaglik, szólni akar, de nem tud. A nő hirtelen összerezzen, mert zörgést hall a kavicson. A lázas pirosság helyét az arczán hófehér szin váltja föl, egész testében remeg s aztán fölugrik. A következő pillanatban férje — Balog áll előtte. — Asszonyom! Mehetünk haza! — szól a férj hidegen, de reszkető hangon. — Menjünk! — szólt a nő, karját nyújtva. Balog még egy pillantást vetett a festőre s aztán távoztak.
