Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

egész teljességgel föltalálhatok mindazok a képes ábrá­zolatok, melyek az 1848—49-iki szabadságharczunkról és ennek szereplőiről hazánkban, Euróbában és Ame­rikában felkutathatok és megszerezhetők voltak. E gyűjteményben 1600 kép van mindenféle fajtájú és nagyságú olajfestményektől kezdve, a sok évvel a szabadságharcz lezajlása után készült fényképig. Mig az elsők bizonyos monumentális jelleggel bírnak és a tör­téneti becshez a művészi érték is hozzájárul náluk, a fényképek egy későbbi nemzedék benső szükségletének megfeleltek, a mely tudni óhajtotta, milyenek jelenleg a nagy eseményekben szerepet vitt férfiak, milyen az egykori csaták színhelye stb ; a metszett és litographált képek pedig többnyire népies jelleggel bírnak, a men­nyiben többnyire azzal a czélzattal készültek a nagy események közepett, hogy a nép lelkére hassanak, fel­keltsék érdeklődését és felejthetetlenné tegyék előtte a szabadságharcz vezérlő alakjait és kimagasló momen­tumait. Érdekes és fölötte jellemző, hogy e gyűjtemény- csoportban 205 kép Kossuth Lajost áprázolja és hogy mind a 205 Kossuth-kép más-más nyomtatásban jelent meg és legnagyobb része külföldi származású. Az egész a legváltozatosabb és nagyon érdekes quodlibet és könnyen áttekinthető kommentárja annak a nagy ha­tásnak, melyet szabadságharczunk és kimagasló esemé­nyei az egyész müveit világra tettek. E fontos kiállí­tási rész érdekesebbé tételére Pázmándy Dénes és gróf Károlyi Gábor országgyűlési képviselők szintén kiállí­tották birtokukban levő és az 1848—49-ki eseményekre vonatkozó tárgyakat. Ezenfelül gróf Károlyi Gábor át­engedte a kiállításnak Kossuth Lajos legújabb élet- nagyságú képét is, a melyet az ő megrendelésére Kar- lovszky Bertalan, a Párisban élő hires magyar művész, csak az imént festett meg. A második csoportban mintegy 600 fegyver, 150 különféle sisak, a népfölkelésekben szerepelt egyszerű harczi eszközök: mint kaszák, buzogányok, régi puskák stb. szerepelnek. Lehetetlen e régi, részben már rozs­daette tárgyakat megilletődés nélkül végignézni. Hát ezek voltak az eszközök, melyekkel a szabadság meg- védelmeztetett ? Ilyen kevés, mondhatni gyermeki egy­szerűségű fegyverekkel folyt a védelmi liarcz? Talán a kiállításnak egyetlen része sem bizonyítja annyira, hogy a nemzeti érzés minő csodákat mivelhet. Nem kell hozzá túlságos fantázia, hogy fölvonuljon a néző lelki szeme előtt a múltnak nagyszerű képe: amott a zsoldos had, mely büszke erejére, biztosra veszi a diadalt, mivel részén van a jobb fegyver, a hadi tudo­mány és a hadakozás megszokása ; emitt egy polgárok­ból, a harczban járatlan ifjakból alakult honvédsereg, mely nem bir tapasztalással, alig ért a fegyver kezelés­hez s mégis győz. Mert a mi őt lelkesíti: az a nem­zeti érzés és a szabadság szeretete! A harmadik csoport a jelvények csoportja. Vannak itt tépett, élrongyosodott zászlók, melyek diadalmas csatádban lengtek és megérdemelnék, hogy oltárok fö­lült, templomok szentélyében elhelyeztessenek. Vannak továbbá harczi jelvények, nemzeti szinti kokárdák, uni­kumot képező és a történészre nézve megbecsülhetlen értékű okmányok, Írásban és nyomtatásban. Egész gyűjteménye a 48-as pénznemeknek, magánlevelek, melyek fényt derítenek a nagy eseményekre, röpiratok, régi újságok, fölhívások, lelkesítő költemények stb. Ebben a csoportban különösen kiválik a historikus elem, még pedig ép úgy nagy, mint apró, de az egésznek hű fölfogásához szükséges vonásokban. Általában jellemezvén ilyformán az egész kiállítást, csak rövid tért szentelhetünk már a részleteknek. Szo­rítkozni fogunk egyes kimagasló dolgokra: ilyen a képcsoportban Kollarz két, nagyon sikerültnek mond­ható képe. Az egyiken a Kossuth czeglédi beszédét hallgató nagy közönséget látjuk, a mint lelkesedéssel Ő nagysága uj verset kezdett. Az ifjú arcza elbo­rult, egy ideig némán állott, aztán hőség futotta át (megtalálta!) hangja reszketett. — Mindenki?! Én nem! Önálló emberré lettem. Eliz kisasszony, szeretem, legyen nőm! Oly egyszerű volt e szónoklat, minőt restéit volna Hétfalusy úr mindenha, de a hatás impozánsnak volt nevezhető. Eliz arcza lángba borult — csak melege volt, — a nagyságos mama fölhagyott a zokogással s úgy nyilatkozott, hogy ő mindig tisztelte a „tanár“ urat — ez nem elhinni való — és szerette s szívesen vejévé fogadja. Eliz a kis Töhötömmel foglalkozott - igen buzgóan. Hétfalusy úr nem szólt, noha arczán világosan olvasható volt: „Nem hittem, hisz’ ez gentle­man,“ s minden előkészület és szónoklat nélkül a tanár úrhoz vezette Elizt, ki hogy ne szégyelje magát, a tanár úr keblére hajtotta piruló arczát . . . * * * Utóbb midőn lecsillapodtak a fölvert habok, ő nagysága gyöngéd enyelgéssel nem egyszer fölhozta, hogy neje ura csak egyetlen egyszer nem volt neve- lősége alatt zavarban: midőn mint kérő lépett föl, de minő föllépés volt az . . . hősi és drámai és . . . Kü­lönben igen jól érzi magát s testben és lélekben egyre gyarapodik. Hétfalusy úr egyes hasonszőrű hazafiak által, kikre szintén rájárhatott volna a rúd, a bajból kimutatott, de vagyonát vésztette. De ez semmi, szokta mon­dani, mert „Beatus ille, qui procul negotiis“ ez az ő (jelenlegi) elve s ebből nem enged, ha mindjárt . . . Nagyapa! rohan elő sebesen egy kis Eliz, jöjj, játszunk! S a nagyságos úr játszik s a tanár, úr és neje szemeiben könyek ragyognak . . . Mégis szép az élet, úgy - néha. Isten engem ! Schmidt. és — a képen jelesül kifejezett — áhítattal veszi körül a derék alföldi nép a nagy néptribunt. Az előtérben levők közül többen leborulva hallgatják a szónoklatot. A másik kép, párja az elsőnek, azt a hires jelenetet ábrázolja, mikor Kossuth beszéde után másnap s ennek hatása alatt, több ezer, minden módon és eszközzel fegyverkezett ember égő lelkesedéssel indul Pest felé, hogy megmentse a fővárost Jellasich közeledő hadaitól. (Akkor is veszélyt jelentett a magyar függetlenségre a Jellasich-név!) A haladó nép ajkain nemzeti érzésből fakadó nemzeti dal kél; mondják, hogy ekkor támadt volna az a hires nóta: „Kossuth Lajos azt izeni.“ Szerzőjét ma sem ismerik, a mint nem is ismerhetik, mert ilyen dalnak alkotója csakis a nép lelke lehet ezt pedig nem lehet klasszifikálni, de még névvel sem megnevezni! Érdekes továbbá az összes 48-as tábornokok és hadvezérek arczképe, az aradi vértanúk „hősére“ (ha ugyan ennek lehet nevezni a hóhérmunkát megelőző nevetséges és szomorú paródiáját az igazságszolga Ha­tásnak) vonatkozó okmányok, számos magánlevél stb. Szóval annyi itt az érdekes látnivaló, hogy még az is, a kit nem csábit a múltnak hozzánk szóló hangja, mindvégig lebilincselve érzi érdeklődését. Például kit nem érdekel, ha még távol is áll a magyar nemzettel való rokonszenvtől, Ihász ezredesnek zászlója; azé az ezredesé, a ki miután vitézül végigküzdötte a szabadság- harczot, évek hosszú során át társa volt a száműze­tésben e század egyik legnagyobb alakjának: Kossuth Lajosnak ?! Az eszmétől eltekintve, elismerés illeti a rende­zőket azért is, hogy nagy történeti anyagot, gyűjtöttek egybe, mely ilyen gazdag változatosságban a 48-as eseményekről még soha sem volt együtt. Sok olyan adat, mely eddig csak sejtelem vagy meseszerüség alakjában létezett, most történeti alapot nyerhet és elfoglalhatja az őt megillető helyet a köztudatban. Sok olyan kútforrás, mely eddig elzárva maradt a kutató történész előtt — mivel részint kegyeletből, részint egyéb okokból — féltékenyen őrizték, most hozzájá­rul hatóvá vált. S hogy a kiállításnak (mely valóságos ereklyekiállitás) tovább is üdvös kihatása legyen, gon­doskodtak róla leleményes módon: a ki a legcseké­lyebb kiállítható tárgyat beküldte, a kiállítás befejez­tével kap egy életnagyságú fénykép-imitácziót Kossuth­nak vagy valamely jelesebb költőnek arczképéről. Azon­felül a kiállítás befejezése után a gyűjtemény tulajdo­nosai több száz darab értékes tárgyat elajándékoznak a fővárosi és a vidéki múzeumoknak, hogy ott is hir­dessék a szabadságharcz dicsőségét és mindenütt fej- leszszék. terjeszszék a nemzeti érzést. Városi és vidéki hírek. Bérmálás az egyházmegyében. Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő nagyméltósága szept. hó közepén bérmaköréitra indul egyházmegyéjébe. Ugyanis szept. hó 15-én délután indul Kosdra, hol másnap fog bérmálni, mely után visszatér székváro­sába, 17-én indul Dunakeszre, hol 18-án fogja a bér­málás szentségét kiszolgáltatni. Azután 19-én Bákos- Palotán, 20-án Kerepesen, 21-én íssaszeghen, 22-én Vácz-Szent-Lászlón, 23-án Baglion, 24-én Hévizén, 25-én Boldogon lesz bérmálás. == A kegyesrend alapítójának, Kalazanti sz. Józsefnek ünnepe csütörtökön volt, mely alkalom­mal ünnepélyes istenitisztelet tartatott a piaristák templomában. A szent misét teljes segédlettel Halmi László házfőnök tartotta, mely alatt a kegyesrendi ujoneznövendékek énekkara zengett lélekemelő énekeket Pivár Ignác-z másodmester vezetése alatt. Ugyanezen napon volt a most felvett ujoneznövendékek beöltözése a növelde kápolnájában. — Személyi hírek. Piufsich Lajos földbirtokos és neje Ostendeből hat heti távoliét után hazaérkeztek. — Rózsahegyi Gyula, szentszéki ülnök, papneveldéi lelkiigazgató Karlsbadból, hol több hetet töltött üdü­lés végett, a múlt héten hazaérkezett. = Kossuth Lajos nevenapját mint jeleztük, Vácz város 48-as érzelmű polgársága a közbeesett pesti vásár miatt nem 25-én, hanem f. hó 30-án ün­nepli meg a „Korona“ vendéglő helyiségében. = Reményi Ede hangversenye. A világhírű hegedűművész Bodó Alajos közreműködésével e hó 24-én tartotta meg hangversenyét a „Curia“ szálló nagytermében. Reményit a terembe léptekor lelkes él­jenzéssel fogadta az egybegyült közönség, és minden egyes eljátszott darab után szűnni nem akaró tapsok­kal és éljenzéssel adózott az ő utolérhetetlen művé­szetének. Bodó Alajos művészi zongora játékával szin­tén elragadta a közönséget, mely őt bőséges tapsokkal jutalmazta. Varosunk közönségének szemrehányást tesz­nek a budapesti hirlapok a miatt, hogy Reményi Ede hangversenyén kevesen vettek részt. Igen sajnáljuk, hogy művész hazánkfiának impresszáriója nem volt a nyereséggel megelégedve; de azt is hozzáteszszük, miszerint a váczi nép nem volt kellőképen a hangver­senyről értesítve, hirdető lapokat nem hordoztatott ki senki, a falragaszokat apró betűvel nyomtatva, maga­san ragasztották fel s a helyi lapokat kevesen olvassák. = Deák Ferencz tudvalevő, hogy élte fogytán homóeopata volt; ennek bizonyítékát bírja városunkban dr. Argenti Döme ki r. tanácsos és Vácz városának díszpolgára, a ki Deák Ferencz gyógyszertárát emlékbe kapta egy országgyűlési képviselőtől, a ki azt a Deák Ferencz reliquiák elárvereztetése alkalmával megvette, s dr. Argenti Dömének ajándékozta. Ezen ereklyének tulajdonképen a magyar nemzeti muzeum „Deák- szobájában“ lett volna a legméltóbb helye, egyébiránt most is igen előkelő helyen van. = A helybeli főgynmásium tanári kara teg­nap délután tartotta alakuló gyűlését. Osztály főnökök lettek: I. oszt. Rózsahegyi János, II. oszt. Tomozy Endre, III. oszt. ITarkay István, IV. oszt. Karsay János, V. oszt. Tóth Sándor, VI. oszt. Randweg Mi­hály, VII. oszt. Holczinger Imre, VIII. oszt. Szabó József. — Munkácsy Mihály kézi rajzait is látni fog­juk a régészeti kiállításon. Valaki nagy becsben tartja művész hazánkfiának ezen műveit. — Értesítés. Az ipar- és kereskedelmi iskolában a jövő 1891 —92-ik iskolai évre a beiratások szeptember hó 1 — 15-ikéig fognak megtartatni minden nap az igazgató lakásán. (Iskola-utcza 2. szám alatt.) Az iparostanulók mesterei és a kereskedő tanonczok fő­! nőkéi ezennel felhivatnak, miszerint az ujonan szer- j ződtetett tanulókat a fönt kitett időben beíratni el ne ; mulaszszák. mert ellenkező esetben az 1884. évi XVII. j törv.-cz. 157. §-a értelmében 20 Írttól 200 fiáig ter­jedő pénzbírsággal büntethetők. A rendes tanítás szeptember hó 15-dik napján délután 5 órakor veszi kezdetét. Váczon, 1891. augusztus 28. Vörös Ferencz, ipar- és Jceresk. iskolai igazgató. = Örömhír. Azokat, a kik a régészeti kiállítás megvalósulásában kételkednek, örömmel értesítjük, hogy annak sikere teljesen biztosítva van, megyés püspökünk dr. Schuster Konstantin ő exciája ugyanis száztizenegy tárgyat engedelt ál ezen czélra, úgy hallottuk hogy ezek között vannak Mária Terézia boldog emlékű ki­rálynénk több rendbeli arczképei, tizenegy váczi püs­pöknek s néhány nagyprépostnak arczképe, gróf Mi- gazzi Kristóf bíboros stylszerü bútorai, egyháznagyok kinevezési okiratai, pápai brévék, több incunabulum s Kovacsich János Györgynek egy kiadatlan latin könyve a haza védelméről stb. — Uj házi úr. Gajcíry Géza polgármester meg­vette a főúton levő dr. Bolgár-féle házat. — Gyűlés. A váczi múzeumi és régészeti bizottság ma délelőtt 10 órakor Gsávolszky József kanonok la­kásán a műkiállitás ügyében gyűlést tart. — Széchy Máriának egy levelét őrzi Vida Vilmos siketnéma intézeti tanár s ez idő szerint he­lyettes igazgató. Miután a t. tanár úr szintén tagja a régészeti bizottságnak, reméljük, nem tagadja meg ezen becses ereklyének átengedését a legközelebbi régészeti kiállítás számára. — Egy 1544-ből származó bibliát is be fognak mutatni a régészeti kiállításon. Magának Luther Mártonnak a kezeirásával van a könyv ellátva; tulaj­donosa az egyházmegyei könyvtár. = A ezéhereklyék összegyűjtése érdekében többször felszólalt lapunk. Mint bennünket értesítenek a régi kovács- és kerékgyártó-ezéh kiváltság-levele, jegyzőkönyvei, pecsétnyomója stb. Bocskai Venczel polgártársunk birtokában vannak, igen helyes lenne ha ezen tárgyakat is átengednék a. helybeli régészeti bi­zottságnak ; a váczi csizmadiák ereklyéit mint halljuk Lencso Sándor a napokban adta át a bizottság elnö­kének : Gsávolszky József kanonok ő nagyságának. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze egylet szegényeinek javára az Irgalmasok gyógyszertárában elhelyezett perselyben begyült 15 frt 85 kr. Mely kegyes [ adományokért hálás köszönetét mond az egylet 142. r. gyűlése. = A villám áldozata. A pilis-csabai táborban Franyo Ferencz váczi illetőségű iparos-segéd, tényleges i szolgálatban levő katona, a villám áldozata lett. A , gyászos véget ért ifjú őszkor vonult be szolgálattételre, s múlt vasárnap délután őrállásra volt kirendelve. Ázna}) i délután borzasztó vihar kerekedett s a kijelölt pontra indult őrjáratot, még mielőtt oda ért volna, villámcsa- : pás érte, mely többeket lesújtott. Franyo azonnal meg- i halt. Temetésén városunkból a korán elhunyt ifjú i halálán kesergő szülőkön kívül többen jelenvoltak. A t derék ifjú végzetes halála ismerősei, barátai körében i városszerte nagy részvétet keltett. 5 — Az uj tanév. A váczi kegyesrendi fogymná­ziumban az iskolai év szept. hó 1-én veszi kezdetét: a 3 beiratások szept. hó három első napján fognak eszkö­zöltetni, a javító, pótló és fölvételi vizsgálatok pedig i aug. 29., 30. és 31-én lesznek. A gymnázium első osztályába oly tanuló léphet, ki a 9. évet betöltötte és 12 évnél nem idősb. Bármely osztályú tanuló, akár először jön az intézetbe, akár nem, a beiratás alkal­mával keresztlevéllel vagy születési és ojtási bizonyit- ványnyal ellátva tartozik jelentkezni. — A váczi kath. elemi iskolákban a beiratás jövő szeptember hó 1., 2. és 3-án 8—11-ig és délután 2—4-ig az illető tanteremben fog tartatni s a rendes előadás ugyanazon hó 5-én fog kezdődni, miről a szülők s gyámok oly megjegyzéssel értesittetnek, hogy a kik tanköteles gyermekeiket, illetőleg gyámoltjaikat jövő hó 5-én az iskolába nem küldik, a törvény által kiszabott birság­ban fognak elmarasztaltatni. Az ismétlő iskola a 12—15 éves gyermekek számára jövő hó 8-án délután 3 órakor kezdődik a középvárosi elemi iskola tanter­meiben. — A női ipariskola, melyben elméleti tárgya­kon kívül fehérnemű szabás és varrás, ruhaszabás és varrás, fehér hímzés és gömbözés s egyéb mindennemű kézimunkák taníttatnak, f. évi szept. 1-én kezdődik az • uj leányiskola épületben, melyre a beiratkozás az igaz­gatónál történik. Ez iskolában a tandíj havonkint 2 frt. A szegények tandíj alól fölmentetnek. Váczon, 1891. augusztus 28-án. Az igazgatóság. = A váczi statusquo izr. népiskolánál az 1891—92. iskolaévre szóló beiratások f. évi augusztus hó 30- és 31-én, valamint szeptember hó 1- és 2-án Natonek Dezső tanítónál az uj iskolaépület IV. osztá­lyában d. e. 10—12 óráig eszközöltetnek. A rendes oktatás szept. 3-án veszi kezdetét. = Gyászhir. Potoczky Béla kosdi segédjegyző e hó 28-án virradóra egy önfeledett pillanatban meglőtte magát s azonnal meghalt. Elhun y tárói a család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Potoczky Sámuel és neje szül. Jüttiier Jozefa és gyermekei: Amália férj. Bocskai Béláné, Lajos és neje szül. Pécsi Angyalka, Ida, Bella, Vilma és Berta mélyen szomorodott sziv- | vei jelentik szerető feledlietlen fiuk, illetve testvérük­nek Potoczky Bélának élete 25-ik évében váratlan tör­tént gyászos kimúltál. A megboldogult hűlt tetemei f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom