Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-04 / 40. szám
pedig- azon czélból, hogy a kebelükben működő színigazgatót, és ennek társulatát erkölcsileg és anyagilag akként támogassák, hogy hivatásuknak lehetőleg megfelelhessenek, hogy ily módon a műélvező, színházat látogató közönség méltányos igényeit kielégíteni lehessen. Az ily alapon szerveződő szinpártoló egyesület főkép oda kívánjon hatni, hogy a meg nem felelő társulatok távoltartassanak, s hogy az egyesület választmánya eszközölje ki mindenkor az illető hatóságnál, hogy csakis az általa ajánlott színtársulatnak adassék meg az előadásokra az engedély. Hogy egy szinpártoló egyesület milyen szervezetű legyen, az mindenkor a helyi viszonyoktól és követelményektől függ. Fő az, hogy első sorban eszközökkel kell bírnia, melyekkel kitűzött czéljait érvényesíteni, megvalósítani képes legyen. Ezen eszközök pedig: az erkölcsi tekintély, s a nervus rerum gerendarum: a pénz. Corydon. Kemény Gusztáv. — Adalék a kiállításhoz. — A kiállítás előtt vagy három héttel történhetett, erősen gibiczeltem a váczi kaszinóban egy piket ista barátom nagy rémületére; mert bevallott dolog, hogy a legrettenetesebb gibicz én vagyok. Egyszer csak egy tagba szakadt fiatal suttyó körülbelül a 12-dik oldalborda izomzatánál. nagyot csip rajtam és fülembe szűri a hangot, hogy tiszteli a papa, már egy óra óta várják az uzsonnával. Netto 32 esztendeje, hogy egy eltusolt kór lerakodása folytán baloldali gyomorhurutban szenvedek, igy nem épen valami nagy gyönyörűségem telik az uzsonnázásban, de a ficzkó merész föllépte megtetszett nekem és ott hagytam a piketistákat, mint szent Pál az oláhokat. Az uzsonna valóban Ízletes volt, de javát-borsát az egésznek a házigazda kis fiának talpraesett szavalása szolgáltatta. Ez a nem egészen 11 éves eleven ficzkó, mintha csak köztársasági iskolában nyerte volna nevelését, merész egyenes testtartással lépett a falatozó vendégkoszorú elé, emelt fővel, fürtözött hajjal és szétfeszített lábakkal állt ott, bal keze begombolt kabátjában volt, mig jobbjával kecsesen üdvözölte a vendégeket és elkezdte Tóth Kálmánnak előttem eddig ismeretlen versét az állatok lapszerkesztéséről szavalni oly hévvel és annyi komikummal, hogy nevető izmaink a szavalat végéig egy mozzanatra sem pihenhettek el. Ez a jelenet elevenült meg emlékezetemben, midőn egyik lapnak bírálatát olvastam a váczi kiállításról, mert lehetetlen minden malitiától távol Tóth Kálmán kritikusára nem emlékeznem, midőn látom és olvasom, hogy az amerikai szőlőszet terén minden úttörők a lehető legmelegebb elismerésben részesittetnek, mig a kitartó, fáradhatlan Kemény Gusztáv nevéről egy árva szóval sem emlékeznek meg. Pedig szerény véleményem és Ítéletem szerint ő neki tiszteletünkben és elismerésünkben okvetlenül az első hely jut ki, mert ő nem csak mint fáradhatlan és eszélyes honositója az amerikai szőlőnek, vonja magára figyelmünket, de gyönyörű szép gyümölcseivel, mintaszerű gabona termesztésével és kert üzdészetével valódi példát át a kis gazdának, hogy mint kell a szépet a hasznossal, az Ízletest a jövedelmezővel egybekapcsolni. Ma a gazdászat egy komplikált tény ; nem lehet, nem szabad csupán egy termelési ágra szorítkoznunk, lassan, biztosan és kiszámított lépéssel kell tért hódítanunk. Mosolyogtam a dolgok ilyetén menetén, s siettem dolgaim után. De hát ne feledjük, hogy nekem is voltak idyll- jeim, de mivel szegény voltam, bizony könnyen kiadták az útra valót, s mentem a szerencse szekerén, mint a kit sem az ég, sem a föld befogadni nem akar. Számkivetettnek képzeltem magamat, ki előtt ez a világ csak eszmény, a hol a valóságot csak képekben láthatja meg az ember. S nem egyszer megesett, hogy ábrándjaim közepett bejártam erdőt, mezőt, csakhogy a fájó sebre orvosságot találhassak. Ne is csodálják tehát, ha a holdvilág ábrándos fényénél óráig elanda- logtam fájó érzeményeim roncsolt emlékeim, s ha néha azt sem tudtam, hogy élő ember vagyok-e, vagy pedig csak árnyék, kit a világosság kerget el htjából. Egy alkalommal szintén egy szép vadgesztenyefa árnyában olvasgatva, elmerengtem a természet csudálatos bájain. Egyszerre halk suttogás üti meg fülemet. Önkénytelenül föl tekintettem, s nem kis meglepetésemre a fa túlsó oldalán Csodafi Zsuzsikát, s Pistikát — a hős szerelmest •— látom a szerelem édes karjai közt. Kihallgattam őket. Pedig ugye ez nem illett? Node mindegy! Nekem is elkelt egy kis komédia, mert hiszen eleget szenvedtem és ábrándoztam, mégis mindennek az lett a vége, hogy csak sopánkodás és beteges szenvedély jutott osztályrészemül. Annyi szépet Ígért az a Pista gyerek ! Mennyi hamisság volt a szavaiban és szemeiben! s milyen áltatott önérzettel rebegte: szeretlek, mert kívüled nincs más angyal az égben, s ha valaha őrző angyalt kell választanom, úgy az csak te lehetsz, ki nem is e földről való vagy, hanem valami égi kezek hoztak a földre, hogy megédesítsed az emberek keserveit. Ha pedig szülőid vonakodnának még továbra is, hogy mi egymással érintkezhessünk, nagy a világ, s úgy elmegyünk, hogy még csak hírünket sem hallják az emberek ! Node már ez még is csak szörnyűség! — gondoltam magamban. Ennek nem szabad megtörténnie, s ha mindjárt az egész világ felfordul is, de megakadályozom e rakonczáHan ficzkó szerelmi csalfaságaif. Mig egyesek a fillokszera pusztítása után ezreket és ezreket vertek bele hasztalan tapogatózásba, addig Kemény Gusztáv vértezetten minden vérmes remények ellenében körültekintő számvetés mellett vetette meg alapját a maga kisebb amerikai szőlőszetének és gazdálkodásának mellék ágai, a póttermesztmények megfizették neki kamatostól mindazt, a mit ő amerikai szőlőtelepére költött és a mellett nem csak hátrább nem áll türelmetlenül költekező más társainál, de igen hasznos ismeretekkel gyarapította gazdászati tapasztalatainkat úgy a gyümölcstermesztés, mint a magtermelés körül. Az ő búzája, rozsa, árpája minta vetőmag számba megy. -— Hozzá ő ismereteiben és tapasztalataiban épen nem fukar és nem elzárkózott, minden barátaival a legnagyobb és előzékenyebb közlékenységgel közli a siker mind ama feltételeit, melyek az ő tapasztalatai körébe esnek. Magam is számtalan hálára érzem e téren lekötelezve iránta. Szinte könnyebülést érzek, midőn a közelismerés tekinteteit e jeles férfiú felé irányíthatom. Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete múlt vasárnapon közgyűlést tartott Gajáry Géza polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés elején a polgármester jelentést tett, hogy a földmivelési minisztérium a városi amerikai szőlőtelep költségeinek fedezésére G50 frt segélyt engedélyezett, melyet a közgyűlés örvendetes tudomásul vett. Jelentést tett továbbá a váczi püspöki javadalomhoz tartozó homokterületnek szőlőtelepitési czélra leendő mcgszerezhetése tárgyában kelt földmivelésügyi miniszteri leiratról, mely szerint megyés püspökünk az illető területet csakis örökbérletképen hajlandó a városnak átengedni. A közgyűlés e homokterületet örökhaszonbérben nem volt hajlandó átvenni s kimondotta, hogy másutt fog alkalmas területről gondoskodni. Siposs István városi képviselő elhunytét a közgyűlés részvéttel vette tudomásul s emlékét jegyzőkönyvileg rendelte megörökíteni, s helyébe Ssalay Endrét határozta behivatni. A helybeli szent-Ferenczrendi ház városi pótadóját a jelen évben is elengedte a városi képviselőtestület. Elhatározta a közgyűlés, hogy a megyei alispán meghagyása következtében hozzá felterjesztés tétessék a városi fő- és aljegyző fizetéséről. Az ipariskolánál Bartók Lajos rajztanár lemondása következtében megüresedett rajztanári állásra a közgyűlés Nécsey János siketnéma-intézeti tanárt választotta meg. Dr. Bolgár Lajos volt városi főorvos özvegyének kegydij elnyerése iránti kérvényét a közgyűlés a napirendről levétetni rendelte, s egyúttal elrendelte, hogy az a jövő évi költségvetés tárgyalásakor tűzessék ki ismét napirendre. A gyűlés végén Dr. Hörl Péter az uj váczi főorvos, tette le hivatalos esküjét a képviselő-testület előtt, s megköszönte a képviselőknek belehelyezett bizalmát. Több tárgy hiányában a gyűlés feloszlott. — s. Fegyverek között.*) — A szabadságharczi kiállításról. — Nem először vagyok a szabadságharcz emlékeinek kiállításán. Mint a hívőt a templom, úgy hívogat engem ide a honszeretet varázsa. *) Múlt számból térszüke miatt kimaradt. Összebeszéltem tehát egyik megbízható inasával — a ki épen a leveleket szokta volt kihordani — hogy egy tréfával kijózanítjuk a szerelmes Pistikát. . . S csakugyan nem is sokáig kellett várakoznom. Másnap bekoezog hozzám a szolga, s egész diadalmas mosolylyal három levelet mutat. Illatos volt min- denik, s igaz, nem nehéz volt kitalálni, hogy az egyik a Lidinek, a másik a Zsuzsikának, a harmadik Juczinak volt szánva. Készen voltunk. Kicseréltük a levelet, s a s a szolga újra útra kelt. Mikor a szolga távozott, már előre is jó nagyokat kaczagtam a fölött, hogy mily szörnyű meglepetés vár a szegény leánykákra, ha egymás neveinek a tudomására jutnak. Hiszen jó barátné mind a három, s igy nagyon könnyű kitalálni, hogy ami Pista barátunkat nem kis zavarba fogják hozni. S csakugyan már napok óta olyan titokzatosan gyülésezik az a három kis leány, hogy kénytelen az ember azt hinni, hogy legalább is nihilista nőkkel van dolga, kik készek az egész világot a levegőbe röpíteni. Hej azok a kis aranyos fejecskék egészen más dolgot főzögettek! Lidiké volt a legelevenebb, az elnökölt a gyűléseken, ez proponált és tervét egyhangúlag el is fogadták. Nyomban elkészült a kis illatos levélke és Zsuzsika — a gyűlés jegyzője — rendkívül hamiskás mosolylyal felolvasta, s Juczika pedig átadta a 9-es hordárnak, hogy vigye minél hamarabb, mert rendkívül sürgős a tartalma. Alig telik a dologban fél óra, mikor kipirult arcz- czal és szerelem ittasan belép Pistika és nyomban a Lidiké nagysám lábaihoz veti magát. Lidiké komoran visszalép és a legszigorúbb tekintettel végig mérve hősünket, ilyetén szókat intéz hozzá: Uram hol járt ön az éjszaka? — Én? ... én? — hebegte alig hallhatókig. Én szolid ember vagyok, s egyedül nagysádért élek, kinek egy szava boldogabbá tesz, mintha az egész világ kincse az enyém volna! öné a szivem egyedül, s készebb vagyok inkább meghalni, mintsem kegyedtől elszakítva Nem a kíváncsiság csábit engem ide, hogy csak lássak, hanem a zarándok ellenállhatatlan vágya, hogy ihlettel töltse meg lelkét. Legszívesebben vagyok a fegyverek között, hallom zörejöket, hallom csattogásukat, megelevenedik előttem a múltnak képe. A hősök ezrei kilépnek halálos álmok nyoszolyájából, a sírból s megkezdik újra az ellentverő dúló csatákat. Vácz, Isaszegh, Nagy-Sarló és a branyiszkói ütközet magasztos jelenetei váltakoznak előttem a teremben s elnézem azt a messze vidékről jött agg embert, ki nem akart addig meghalni, hogy még egyszer ne lássa a győzedelmes zászlókat s a harczkereső fegyvereket. Még egyszer elandalog a felett, hogy magyar dicsőség mi voltál? Kezén vezeti unokáját s a zászlókat és fegyvereket, régi hív társait bemutatja a serdülőnek s a jelent múlttal hasonlítva össze, arra a meggyőződésre jut, hogy gyáva népnek nincs hazája. Városoknak kellene szerinte nagy csapatokban felkerekedni, hogy lássák a szent emlékekeket, mert bűnt követ az el, ki a kegyelet e csarnokába el nem jön. Napról-napra színes virágokkal kellene a honleányoknak koszorúzni a fenséges ereklyéket. A ki magyar, az nem maradhat el erről a kiállításról; ha elmarad lelkiismerete örökké vádolni fogja. Az igaz, hogy a bécsi arsenálban több fegyver van, nagyobb tömegben vannak képviselve az emberirtás eszközei, de az legföljebb csak megdöbbentő, mig ez a hely, a fegyverek terme megható . . . Itt látni a földmives leghívebb társát a kaszát, melylyel a búza rendjét vágja, vagy a rétet kaszálja. Kiegyenesítve, mintha égre kiáltana a népek Istenéhez, hogy áldja meg az igazságos ügyet. A hosszú nyélre illesztett kiegyenesített mintegy 40 darab kasza közül öt érdekesebb példány a Tápió mentéről került ide. Úgy vannak abban az állapotban, mint azt a nagy napokban már a szolnoki csatában is használta a ' szabadságért lelkesülő magyar nép, mely minden erővel, minden eszközzel küzdött a zsarnokság ellen. Megható e fegyvercsoport, melyek felett a szabad- ságharczbeli zászlók lengenek s ellentétül oda vannak állítva a tökéletesebb fegyvernemek, a mit manapság a dicső napokban használt a magyar. Osztrák és orosz tábornoki és főtiszti kardok mellett ott van a magyar vitézek pengéje, lőfegyverek. De hol van a régi lelkesedés, a mit az anyagban tes- pedő kor ma már meg sem ért s nyugodtan viseli békéit. A jól szerkesztett katalógus, a műizlésre valló és fáradságos tanulmányon alapuló rendezés és összeállítás dicséretére válnak Hentaller Lajosnak és Farnek Bélának, a mit a kiállítás látogatói elragadva ismernek el s a sajtó minduntalan kifejezi azt, hogy milyen hálára kötelezték le a nemzetet. Honvédcsákó, honvédattila, milyen nemesen egyszerű, nem parádéra készült ez, hanem komoly harezra, egy önérzetes nemzet harczára. A megilletődésre késztő teremben végig hallom visszhangzani az indulót: Diadalra honvédek, Győzelemre harezosok. Hallom e fegyverzaj elnémultával az elkeseredés jajszavát, látom hogy temetnek egy nemzeti nagy létet s hogy dugják el féltékenyen a fegyvereket, melyeket látva ma büszkén dobog a szivem. Látom zászlódat édes nemzetem, hallom a költő szavát: „Előre!“ Nem magyar az, ki ebbe a templomba imádkozni el nem jön, ki ha teheti minél gyakrabban nem éli át a dicső napokat. egy siralmas életet átélni keservben és a világtól ki- gunyolva! — Tehát valóban szeret? — Igen ! szivem mélyéből! — Zsuzsika! — kiált a bátor leány. Mire egy gyönyörű alak szalad ki a kárpitok mögül, s a megrémült lovag elé állva, megvetőleg csak ennyit mond: Vagy úgy ! Tehát az ön szive olyan nagy, hogy egyszerre három szerelmet is megbir! Szégyelje magát! Nézzen csak oda! A kárpit rejt ám még olyan titkot, a mi az ön jó szivének talán már sok is lesz! E pillanatban óriási kaczaj hangzik el a három kedves leány ajkairól, s Pista a szégyentől elsápadva, mint a villám rohant le a lépcsőkön, s úgy eltűnt a vidékről hogy a három leány nem láthatta többé seholsem. Egy évre ez esemény után három lakodalom volt egyszerre Pest városában, s a három boldog menyasszony Lidiké, Zsuzsika és Juczika volt. A templom tornáczában egy nyalka huszár állott. Megpödörte bajuszát, s azután . .. nyomtalanul eltűnt... Lovászy Nándor. Költemény prózában. A tücskök előszedték hangszereiket s néhány kísérlet után, ha nem romlottak-e el azok, rázendítettek egy dalt, gondolom arról, hogy mily szépen van megteremtve a világ, hogy milyen nagy: a legmagasabb vakond túrásról sem látni be végét, s mennyi szép dolog van benne: gyökér meg gyöngéd fűszálak, hogy szép élet a tücsök élet. A közeli tóban levő békákat ez épen nem zavarja abban, hogy hasonlóképen ne gondolkozzanak. Ok az éji világ énekesei, s mondhatni hatalmas hangversenyeket adnak, melyek t.hémája nagyrészt bizonynyal szintén a természet dicsőítése, de ezt nagyobb apparátussal teszik. A kecske békák a tenorok, az ungok a basszust fújják. A pauzákat szépen megtartják, a leggyöngébb pianótól, a leghatalmasabb fortissimóig,
