Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-03 / 5. szám

déglő éttermében, melyre az érdekeltek ez illőn is meg­hivatnak. = Helyreigazítás. A pestmegyei bál rendező­ségében városunkból nem ketten, hanem négyen lettek beválasztva és pedig: Gajáry Géza főjegyző, Rud­ii yá-nszky László szolgabiró, Dr. Rácz Béla kir. aljárásbiró és K ó vá e h Ödön joggyakornok. = Bátor életmentő. Folyó hó 1-én délután az öt órakor Váczra érkező személyvonatnak a pályaudvarra berobogása alkalmával egy pék inas éppen azon vá­gányokra került, melyen a vonat jött. A vonat majd elüté már a gyermeket, midőn S chöp fi in János, állomási főnök odaugrott és megragadva őt, az agyon- zuzástól megmenté. Nemes tette dicséretre méltó ! — Fóthon a „Vörös-Kereszt-Egylet elnökévé az elhunyt lovag Somhegyi József, pápai praelatus és apát-plébános helyére Szedoglavits Ferencz, mo­gyoródi plébánost választották meg; Tanács József, fóthi h.-plébános választmányi taggá lön. Az egylet már évek óta fönáll és nemes czéljainak megfelelőn működik. = A helyben lakó egyetemi ifjúság körében életre való mozgalom indult meg egy ifjúsági körnek alakítása iránt, mely kör első sorban társadalmunk élénkítését tűzné ki czélul. Érdeklődéssel várjuk a to­vábbi fejleményeket. = A városi pénztárnok ügye. Vadkerty Lajos városi adópénztárnok ügyének megvizsgálásával megbízott pénz- és jogügyi bizottságok már befejezték á vizsgálatot. Kihallgatták magát Vadke rty pénz­tárnokot, Mei szner Ede közgyámot és H ai d f e 1 d Lajos ellenőrt s miután kiderült, hogy a pénztárnok­nak indokolatlan elmaradása napján (vagyis deczember 31-én) a pénztárba mintegy 300 frtnyi hiány mutat­kozik, mely összeget a pénztárnok bátyja: Vadkerty Mihály nyomban pótolt : a bizottságok egyhangúlag a fegyelmi vizsgálatnak elrendelését fogják Vadkerty Lajos adópénztárnok ellen javaslatba. = Az italmérési jog kártalanítása körüli teendők végzésével, melyeket az uj italmérési törvény a kir. adófelügyelők, vagy azok kirendelt helyetteseire ruház, a m. kir. Pénzügyminiszter Pestmegye területére M á r f f y Ede m. kir. pénzügyi titkárt és Wieland József pénzügyigazgatósági segéd-fogalmazót bízta meg. = Veszett eb garázdálkodott a múlt héten Sződrákoson, mely egy fiút és több házi állatot vesze­delmesen megmart. Az eb garázdálkodásának végre egy gazdasági tisztviselő vetett véget, ki azt lelőtte. A sé­rült gyermeket a járási orvos rögtön kezelés alá vette, a megmart állatok elpusztítása iránt pedig á tjárási állatorvos intézkedett. == Francziaország bortermése és a fillok- széra. Francziaország bortermése a fillokszera pusztí­tásai folytán az 1878. évtől kezdve rendkívüli hanyatlást mutat, mire nézve a legutóbbi 10 év adatai szomorú bizonyítékot szolgáltatnak. 1869-től 1877-ig az évi bortermés még 50—83 millió hectoliter közt váltako- kozott; legtöbb volt 1875-ben (83‘83 millió hektoliter,) mely év után a termés nagyságára nézve az 1869. év következett 71 millió hektoliterrel. Már 1879-ben 25 millió hektoliterre szállott le a termés. Az 1888. évben 30 millió hektoliter bor termett, a mi az 1887. és 1886. évekkel szemben jelentékeny többlet, mindazon­által azt nem lehet még a fillokszera elleni védekezés eredményének tulajdonítani. Annyi bizonyos, hogy a francziák erélyesen védekeznek a fillokszera ellen és különösen éllentálló amerikai szőllőültetvényeket már nagyobb területen létesítettek. így Herault department- ben az összes szőllőterület 77°/0 amerikai szőllővel van beültetve. A termés csökkenése folytán előállott szükség­let fedezése részint gyümölcsborkészités részint külföldi borok bevitele után történt. A gyümölcsbor készítést, évi átlagban az utolsó 10 év alatt 13 millió hektolitere tett. A külföldi borok kivitele fokozatosan emelkedik; 1878-ban tett 11/2 millió hektolitert, 1879-ben 3 milliót 1886-ban 11 milliót 1887-ben 12 milliót. Az 1888. év első tizenegy hónapjában már közel 11 millió hektoliterre rúgott a bevitel. Francziaország borbevitelének legna­gyobb részét Spanyolország szolgáltatja. = Az Egyesült Casinó-Kör közgyűlése tegnap délután ment végbe a tagoknak szokatlanul élénk részvétele mellett. A közgyűlést Dr. M i 11 é n y i Gyula kanonok, alelnök nyitotta meg, ki első sorban Rudolf trónörökösnek gyászos elhunyta fölötti fájdal­mának adván kifejezést és a Kör elhunyt igazgatójá­nak, Fekete Károly érdemeit ecsetelte és indítványára emléke jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatott. Erre a kezdetét vette a választás Vörös Károly egyhangúlag kikiáltott választási elnök vezetése mellett. A választás eredménye a következő: Igazgató lett — Kemény Gusztávnak Dr. Miltényi aligazgatóhoz intézett és köz­tudomásúvá tett lemondó levelében kijelentet visszalé­pése folytán —Dr. Freysinger Lajos (68) szavazattal, aiigazgató: Nikitits Sándor (74), jegyző: Dr. Csányi János (101), pénztáros: Udvardy Mihály (101), könyv­táros: Krancz Ferencz (101) szavazattal lettek megvá­lasztva. A választmányi tagok névsorát jövőre köz- lendjük. = Helyreigazítás. A kis-váczi ref. egyház ál­tal rendezett tánczestélyen a felülfizetők sorából ki­maradt Intzéjdy Soma ur, ki 2 írttal fizetett felül. Ezt ezennel helyre igazítjuk. = A váczi ifjúság helybeli izr. nőegylet pénztára javára folyó hó 23-án zártkörű táncz- füzérkét rendez, melyre a meghívók a hét folyamán fognak szétküldetni. elsajátítására. Nehéz feladatának keresztülvitelében a legjobb nevű zeneszerzők állanak segítségére; újabban id Ábrányi Kornél, Szentirmay Elemér és Lányi Ernő urakat is sikerült megnyerni munkatársakul. — Ezer elbeszélés. Mindenki, a ki a magyar irodalom iránt érdeklődik, szomorúan tapasztalja, hogy évek óta minden­féle haszontalan, értéktelen rémregényekkel árasztjuk el a jólelkü magyar olvasó közönséget. Külföldről behozott borzalmaságok, névtelen irók agyhangzatos czimek, ajándékok, erőszakosságok árán oda csempésznek a józanságáról máskép ismert magyar ember asztalára. Ezek az állapotok nem tarthatnak igy tovább. Minden nemesen gondolkodó ember örömmel fog segédkezet nyújtani azon vállalathoz, melynek az a czélja, hogy leszorítsa a térről a hitványosságokat és komoly, valódi irodalmi becsesei biró olvas­mányt nyújtson. -- Mindenki, a ki meg van győződve annak igazságáról, hogy erős és életteljes nemzeti irodalom nélkül nem lehet erős nemzeti élet, csak tengődés, lassú sorvadás és végül dicstelen megsemmisülés, — mindenki, a ki érzi, hogy hazánkban az irodalomnak nemcsak szórakoztató és léleknemesitö, de a nemzet létezését fenni ártó hivatása is van, szívesen fogja üdvö­zölni azon vállalatot, mely egyúttal a magyar irodalom elterjedé­sének egyik főakadályán is segitni kíván, oly olcsó áron juttatva értékes jeles irodalmi munkát a közönség kezébe, a mily ár eddig a szűk téren mozgó kiadóknál lehetetlennek látszott. A hozzánk beküldött 20 terjedelmes füzet sok befejezett novellát tartalmaz. Ezer elbeszélés lesz ez, részint rövidebb, részint hosszabb és ezer elbeszélésben visszatükrözve látja az olvasó a magyar történeti és társadalmi élet, a jelen és a múlt hű képeit. A ' történeti el­beszélések, megannyi korrajzok a magyar történelem fényes és borús korszakaiból. A társadalmi novellák, a közelmúlt és a mai élet minden küzdelmét, fényoldalát, árnyékoldalát feltüntetik. A társadalom minden rétege szerepel e novella csoportban. A poli­tikai tisztviselői, kereskedő, iparos világ, a főrangú körök, vidéki birtokos osztály, a kisvárosi polgárság és a falusi nép mind festve van Vértesi Arnold müveiben. Gazdag emberek, szegény emberek küzdelmei az élettel; lelki és szivbeli harezok százezernyi válto­zatban. Ezer elbészélés. Kimondani is sok; czimeiket végig olvasni is munka, hát még annyi történetet kigondolni és megírni! — Vértesi Arnold három tizeden át szolgálta az irodalmat sok el- ösmeréssel és fáradliatlan munkálkodásának gyümölcse e renge­teg eredmény. Egy egész könyvtár együttvéve ez ezer elbeszélés, melynek egyrésze hosszabb terjedelmű regény, ajánljuk az olvasó- közönség pártfogásába. Szerkesztői üzenet. Pipónak. Köszönettel vettük és jövőre is szívesen vesz- szük. — Rogari-nak Budapest. Tér szűke miatt jövőre jönni fog. — Tómnak. Kedélyes közleményeit mindig szívesen vesszük. Irodalom és zene. N y i I t-t é r.*)-= A »magy ar háziasszony« czimü hetilapnak meg­jelent a 3-ik száma a következő tartalommal: A nők a tűzhely körül. Jókai Mórtól; Milyen volt a háziasszony régente? Ferencziné Zay Aloyzától; A fűtésről. Dr. Inkey Vilmostól; A jó sültek titka, De Gerandó Antóniától; A nők idegessége; hasznos tudnivalók, baromfitenyésztés, konyhászat heti étlappal, különfélék, hymen, kérdés és feleletek, nyílt társalgó stb. »Munka után« ez. mellék­letének tartalma: Blaha Lujzához, (vers) Rudnyánszky Gyulától; Budapesti élet Jó-Zsytól; Gyöngéd anya (emlék kép). A spanyol nők; A köménymagos leves, novelette, Almássy Darvas Camillától. Erőszakolt boldogság, elbeszélés Beniczky Bajza Lenkétől. Két­féle szerelem, G. Bütner Júliától; irodalom, talányok stb. Ezen­felül regény melléklet. Az egyetlen már 8-ik évben levő, magyar háztartási lapot ajánljuk hölgyeink figyelmébe, mert kellemes és hasznos: szórakozást nyújt. Kiadóhivatala (Károlykörut 8.) szivesen küld mutatványszámokat. = A* Eredeti Magyar Daltár Ill ik évfolyamának I-ső füzete Hőős János szerkesztése és kiadásában énekre és zon­gorára változatos tartalommal jelent meg. A zongora letétel sza­batos változatos, úgy hogy a magasabb müigényekkel bíróknak is kedvencz szórakoztatást nyújtanak. Örömmel üdvözöljük tehát e hézagpótló vállalatot, a mely a komolyabb magyar zene fej­lesztése mellett czélul tűzte ki a régi, a feledésbe ment magyar hallgatókat is összegyűjteni, a mellékleten pedig alkalmas iskolai gyermekdalokat nyújt a Janitok és szülőknek, a melyek által a gyermekek kedélye jó eleve előkészíthető a törzsmagyar dalok (33 eküldetett.) Hamisított fekete selyem-szövetek. ^§í Ha egy kis darabot azon szövetből, melyből vásárolni .bgj akarunk elégetünk, azonnal felismerhetjük, hamisitvány-e, «*©1 vagy nem. A valódi kellőleg festett szövet meggyujtva azonnal összefordorul, gyorsan ellobban s kevés szürkés hamut hagy hátra. A hamisított selyem ellenben (azon- felül, hogy könnyen mocskos lesz és törik) lassan ég jfffii el, a szálak (ha festőanyag bőven használtatott) tovább izzók maradnak és elégés után sötétbarna hamut hagy ^ hátra, mely nem göndör, mint a valódi selyemnél, ha- 7*W. nem csak görbe alakokat tüntet fel. Az igazi selyem ha- ^ muja könnyen porlik, mig a hamisitotté nem. Henne- berg G. cs. és kir. udvari száll, selyemgyári raktára ‘‘w (Zürich) bárkinek szivesen szolgál valódi selyem-szövet mintákkal, egész ruhára való és egész vég szövetet pedig vám. Ac fipcmonlacnn cvállit Ü fern *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerte. magába zárkózottabb lett, nem mert sétálni sem; hi­vatalos órái után lakására ment, megnézte szüleinek arczképét, összecsókolgatta azokat és — zokogott, mint egy kis gyerek. „Miért is jöttem e világra, ha mindenütt csak megtűrnek és meg kell köszönnöm, ha ki nem hajíta­nak? miért élek, ha csak szomorúságot érezhetek, ha nincs senkim, de senkim ? Olyan vagyok, mint a pusz­tában álló fa; minden vándor elmegy mellette, levág magának egy ágat belőle, azután ott hagyja. Nekem sincs senkim, egyedül állok a világon, ebben a nagy pusztában, mindenki hasznomat akarja venni, a legne­hezebb dolgokat velem végeztetik el, de meg nem kö­szönik; azaz megköszönik: „gúny a köszönet“ — igy sóhajtott olykor. Nagyon fájt szivének a mellőzés, melyet iránta tanúsítottak; úgy sem volt senki, ki halála fölött szo- morkodnék, elhatározta, hogy megválik e földi világtól. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Vájjon nem bűn-e, a mit cselekedni akar? mit szól hozzá apja, ha fölül­ről meglátja? E kinos tépelődést legyőzte a sebzett szív fájdalma, haza ment, bezárkózott szobájába, elő­vette apjának régi fegyverét, megtöltötte. Azután leült az asztalhoz s a következő sorokat vetette reszkető kézzel papírra. „Gúnyolt mindenki s nem vigasztalt senki. Pedig erre nagy szükségem lett volna. Nem loptam, nem gyilkoltam, nem követtem el semmi hibát, csak azt az egyet, hogy megszülettem. Ti, kik gúnyoltatok, ne jöj­jetek temetésemre sem, ne zavarjátok álmomat a ko­porsóban. Tudom, hogy ezen álom rám nézve édesebb lesz, mint az ébrenlét, az élet. Megbocsátok üldözőim­nek, de kérem őket, feledjenek el; a kiket valaha megbántottam, bocsássanak meg nekem, tudom keve­sen vannak. Isten veletek! Jövök atyám, anyám!“ A levelet ott hagyta az asztalon; eltámolygott a pamlagig, összecsókolta a jó, a hálás gyermek még egyszer szülői arczképét, azután fölemelte a fegyvert, szivéhez szorította és — a nemes szív megszűnt do­bogni. Másnap gyorsan hire futott, hogy Bátor Dániel meglőtte magát s a szívtelen emberek nem átallották találgatni, mi vihette e kétségbeesett lépésre? Elfelej­tették, hogy ők üldözték a halálba — — — — — — A harangok megkohdultak ; a gyászmenet elindult. Sah. Magamról. — Emlék. ­Sokszor elmondtam már az ismerőimnek, hogy kis papnak nagyon világi voltam, most meg világinak, kis papos vagyok. ...............Pestre kerülve oly kedélylyel, milyen az enyém, ki az embereket úgy szeretém — s ez indulat a szemináriumban fejlődött ki bennem, — gyermekes izgatottsággal vágytam látni az embereket, sokat egy tömegben; látni köztük, vagy megmutatni nekik, mi a humanizmus — a hogy én gondolom: — lecsókolnia nyomorgó arczárói a bánatkönyeket s szánva hagyni meg a büszke nagyzót önfejűségében. Korlátozás nél­kül gondolkozni, tanulni, ismerni, érteni; ihletetten, egy szent hivatás tudatában igyekezni egy felfoghatat­lan magasság, egy elérhetetlen fönség felé; de csak azért, hogy másoknak, kiket végzetük több önösséggel ronta meg, alkalmam s módom legyen segíteni az emelkedés fárasztó küzdelmeiben; szabadon szerethetni mindenkit, ki e magasztos névre: ember érdemesült s mindent, mi ehhez hasonló, véltem rejteni keblemben akkor, midőn — mint később tudtam meg óh! — ma­gammal estem ellentétbe. De az az undok élésmodor, az az irtóztató önzés, az egymás hátán s mások agyontiprása daczára is kész fölebb kúszni vágyás, mit oly megrendülve — ott, hol sok szivet, hol sok szeretetet lelni gondolám — voltam kényszerülve tapasztalni: eszembe juttatta a homo ho- mini non homo-t s irtózattal eltelve, mint egy szeren­csétlen koldús, kinek utolsó s egyetlen kenyérdarabját is a kutya ragadta el, mint a boldogan alvó sorsüldö- zött, midőn legszebb álmát érzé szétoszlani s az iszo­nyú valóra ébredett: — sírni kezdék. Lelkem ezután egy monoton chordonná lön s csak a reményvesztettség, de nem bánkódás, ra közöny s mégis egyszersmind a fájdalom örökös moll-jait donogá. Kicsinyes reményeimben már ezelőtt is — s mint tán mindenki — többször csalatkoztam. De midőn azt az egész lényünket betöltő nagy reményt látjuk fuldokolni a hiúság tengerében, egyet­len reményünket, melyhez énünk mintegy hozzánőtt, melytől létünket önmagunk tettük függővé; mikor a kétségtelenségek botor számításai után csaknem tuda­tommá alakult érzeménytől kell lelkűnknek elszakadnia : csoda-e, ha ez annyit dédelgetett érzelemtőli megfoszl- tatásunkkor lelkünk is rommá leszen? ............ Ezt alig bírtam el. Orvosra vala szükségem. Összejártam a város legaljasabb helyetét. S nem volt fárasztó a kúra, mert akartam. Akartam látni az embert ott, a hol már csak állat. Kutattam az utolsó lebújért, kerestem a piszkot, mint bányász a kincset. S ha társaim tűnődve életirányom ily elfordulásán — nem szánva — de malicziával elvetemültnek, aljas­nak nevezték: kaczagtam együgyüségükön. Mert, bár örökös fertőben gázoltam, lelkemre, féltve őrzött eszményeimre a legparányibb mocsok sem ragadt. Sőt a szenny e tükörében nézve, büszkén lát­tam magam olyannak, aminő vagyok. És! És több szivet leltem a ledér tanyákon, több jel­lemet, több emberit a föld alatt, a lyukban, a rongy és nyomor között, mint fönt, hol az a temérdek csil­logó figura „ember“ név alatt szélhámoskodik .......... A egutóbbi időben a lapok többször emlegették a nevemet. Ne higyjetek oly szerencsétlennek barátaim! hogy a feltűnési viszketeg — e legrútabb mania resultatuma volna az. Jött egy áram, s mint Duna a faszilánkot, engem ez úgy sodort magával. Őszintén, önként cselekvém. Vannak esetek, mikor az őszinteség is csak kénytetve nyilatkozik. Belső kényszer is hajtott a közelmúlt napok múló csillogásába. De ebből csak egy emlékem maradt meg: még mindig az vagyok a ki két év előtt. Mikor országunk büszkeségét, legnagyobb művész­nőnket, én, a senki, ezerek éljenzése között százaktól irigyelve vezettem végig az utczán a lakásáig, én semmi különöset nem éreztem. Társaim vetélkedve csókolgatták a mentém szélét, hol a Blaháné karja pihent ............s én akkor is arra gondoltam, amit oly boldogan éreztem a Sacel- lumban akkor, mikor az előtt a festett kép előtt imádkoztok: Ave Maria! ............ Tóni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom