Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-10-16 / 42. szám

­Most is oly pompás humor fölött rendelkezik mint azelőtt, és helyesen extemporizál; csak arra figyel­meztetjük, hogy a tulságig ne vigye, mert különben ! játéka ízetlenséggé fajul. Ezúttal Csorna Bálintot adta, tisztességes sikerrel. — Bagi Gyulát (Tarcali Jenő), Pesti idejéből ismeri közönségünk, ki akkor törekvő és ügyes színésznek bizonyult. — Különösen ki kell emelnünk Ferenczi Frigyest, ki Mádi Simont játszotta. Otthoniasan mozog a színpadon és játékán diskréczió (a komikusok ritka erénye) vonul végig. — Hisszük, hogy közönségünk hamar meg­barátkozik e rokonszenves fiatal emberrel. — Nagyobb szerepeket játszottak még: Tóth Jenő (Bálnái Gusz­táv), Szabó Károly (Sodró Antal), Váradiné (Zsófi), Petrené (Zegernyei Parthénia), Krecsányi Flóra (Zegernyei Zenóbia), Szabóné Róza (Mézesné) és Petre (Murok); ezekről, valamint a most nem említettekről jövő referádánkban emlékezünk meg bővebben. — Az előadás eléggé sikerültén folyt le, de még jobban kielégített volna, ha a súgónak kisebb szerep jutott volna. Közönség, mint a színtársulatok első előadása alkalmával rendesen, csak gyéren volt képviselve. Tegnap Lukácsy Sándornak népszínműve : „A vereshaju" került színre, melyről jövő számunkban hozzuk referádánkat. Balambér. 1 Különfélék. Nemzeti nyelv. Az egészséges nemzetiségnek főkisérője a nemzeti nyelv; mert mig az fennmarad, a nemzet is él, bár mi sinlődve is sokszor — mint erről számos a példa. — De ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre csüggeteg lombjait. * * * Magyar egyenesség. Az igazi barátság szent kötelessége hizelkedéssel soha sem él; a meg nem romlott Magyar pedig az egyenes bátor szót becsülni tudja és nem az elfajult s elromlott hazafiakat veszi például hanem azokat, kik nem kevésbbé hű jobbá­gyaik királyuknak, mint hónuknak valódi polgárai. (Gr. Széchenyi István.) * * * Gyász-szinek a különféle népeknél. Minden népnek más és más gyász-szine van. Az európaiak fekete szint viselnek gyászul; a syriaiak ég-, vagy violaszint; az aethiópok szürkében; a japániak fehérben; az egyptusiak sötét-sárgában gyászolnak. Érdekes a gyász-szineknek értelmezése is. — A syriaiak égszinben gyászolnak azon helynek em­lékezetére, hová a halottakat kívánják. Az egyp­tusiak azt hiszik, hogy a sötét-sárga az életnek s reménységnek végét jelenti, minthogy az elszá­radt falevél is sárga. Aethiopiában a gyász szürke, mert azon föld ‘is olyan, hová a halottak visszakerülnek. A japániak fehér színe példázni akarja a holtak tisztaságát. Ami fekete szinünk pedig a viliágosságnak, életnek és örömnek elvesztését jelenti. * * * „Miért nem küldesz doktorért?“ — kérdem be­teg barátomat. — „Mert nagyon félek a haláltól“ — felelte nyögve a beteg. * * * „Csak úgy tessék enni, mint otthon“, — monda ebéd fölött a vig házigazda a vendégének. — „Ké­rem — viszonzá a vendég — azt nem cselekszem, mert úgy éhen halnék meg.“ * * * Ezen indokból én sem akarok hátramaradni, hogy ezen csata kivívásánál általam átélt események hű leírásával hozzá ne járuljak ; annál is inkább mi­után én is voltam, éppen az egyik tevékeny részese azon dicsőén kivívott csatánknak, a mely időben pe­dig. akkor már — kivéve Komáromot — gyászbaborult fegyvereink dicsősége egész hazánkban: és ezen di­adalunk annak mint egy utolsó dicsfénye volt. E szerint én is leakarom annak egyes s általam ott átélt részleteit festeni, úgy a hogy azok történ­tek, nem mostani emlékezetem után már, hanem még azon időből vezetett naplóm szerint — melyet 1850-ik évben aradi fogságom idejében foglaltam egybe, úgy amint azt most is birom. — Ezek azután, mint va­lóságos hű másai az akkor ott általam átélt esemé­nyeknek ; adatul szolgálhatnak a vitás kérdések és feltevések megvilágositásához, miután a jelenlegi ha­zafias közönség, — mely érdekkel viseltetik hazánk­nak azon nagyszerű, dicsőségteljes s újjá alakításá­nak korszakot alkotó eseményei iránt reményiem, hogy szívesen fog venni. 1849 julius 8-án az öt hadtesttel Guyon Richárd tábornok vezénylete alatt megindultunk O-Becséről Szeghegy felé, hogy az ott állomásozó Igmándy ez­redes hadosztályával egyesülve elég erősek legyünk Jellacsics horvát bán ellen támadólag fellépni; ki hadtestével, — mely 16 ezer emberre 80 ágyúval volt számítva, — a Ferencz csatornát tartotta meg­szállva Verbasztól Sz. Tamásig. Mi azon nap estefelé nagy hőségben, porban érkeztünk Szeghegyre, hol Guyon tábornok a főhadi szállást fel is ütötte, mi azonban a sereggel meg sem állva tovább mentünk s táborba szálltunk a földeken Kula é3 Verbász irányában. Pereczy ezredes hadosztálya képezte a jobb szár­nyat, melynek szélső csapatai egészen Hegyes alá jutottak a földeken, úgy hogy közvetlen a hátunk megett láttuk Hegyes templom tornya csúcsát, a I rriély völgyből feltűnni. Itt a legszélsőbb szárnyra jött Váza gyalogzászlóalj Kinczel őrnagy alatt, azu­tán az én vezényletem alatt levő 30 ik sz. csongrádi N. azt parancsoló szolgájának, hogy a színházi pénztárnál vegyen számára három zártszéket. „Uram — kérdé a szolga — elhozhatom-e magam a széke­ket, vagy taligást fogadjak?“ * & # Mi a turn űr? A turnűr a jogtudomány szem­pontjából : „a valódi tényállás túlzása“ ; — az orvos- tudományéból: „a megzavart agyműködés tünete;“ a theológiáéból: „az emberi testnek vétkes eltorzitása“ ; a bölcsészetéből: „a negativ lét a pozitív lét fölött“; — a filolologiáéból : „idegen utórag a honi törzsön“ ; — a történeleméből; „a 19. század második felének ferde kinövése“ ; — a fizikáéból: „a súlypont természet- ellenes kihelyezése“ ; — az építészetéből: „nem illő helyen alkalmazott dekoráczió“ : — az esztétikáéból; „a megtévelyedett szépérzet jele;" a világ-kereske­delem szempontjából: „közönség ámítása műszerekkel." Mik adó. A közönség köréből.*) Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Miután a sajtónak jutott a feladat, hogy a vissza­éléseknek útját állja: van szerencsém t. Szerkesztő Ur b. figyelmét az alább előadottakra felhívni. Az alsó városi temetőben alkalmazva levő sir­ásó rakonezátlan és kihívó magaviseleté, továbbá ön­hatalmúlag megszabott munkadijaival vérig bosszantja a közönséget. — így néhány év előtt egy nagyobb sir kiásatási dija 80 kr. volt, most önkényüleg 3 irtot követel; pedig az előtt a temetkezési hely is ingyen járt, most ezt is drága pénzen kell megvásárolni. Egy sir kigyöpözése került 2 frtba, a jelenlegi sirásó 5 frtot követel. Meddig fog még tartani ezen Önkény? Vagy a gondnok ur nem respektál ja az adózó polgárok jogait, hogy azokat kiszipolyozni engedi? A sirásó a köz­költségen épült kutból még a vizet sem engedi egye­sek sírjai öntözésére felhasználni és az öntözési jogot a maga részéibe s önkényüleg megszabott árak mellett tartja fenn. Ha egy előkelő család általa nem öntözteti sír­ját, arról a szalagok rendesen eltűnnek. így van az, midőn egy szegényen megkönyörülünk, az rendesen a fejünkre nő ! Csodáljuk a gondnok ur rendszeretete mellett, hogy ezen visszaéléseknek még nem vetett gátat, s mint rendszerető embernek rég gondoskodni kellett volna a rendes árszabályzatról, melyben mindenek előtt meg lenne állapítva egy sir kiásási, kigyöpö- zési, fél évi öntözési, végre egy holt tetemnek átszál­lítási dija, s ezen díjszabálynak a sírásói lakbani kifüg­gesztése szolgálhatna a közönség megnyugtatására zsinórmértékül. Az előterjesztettek után az iskola­szék t. elnökségét sürgősen felkérjük, miszerint e tekintetben mielőbb intézkedni s a közönség sérel­meit befolyásává! orvosolni szíveskedjék. Yellov. Városi és vidéki hirek. = Személyi hir. Szentkirályi Albert, ke­rületünk volt orsz. képviselője, e hét elején családjá­val zemplénmegyei birtokáról városunkba érkezett és szombat este Mezőkeresztúrra utazott, hol valószínű­leg meg lesz képviselőnek választva. (Őszintén kí­vánjuk. Szerk.) *) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készség­gel adunk helyet, ' azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk. zászlóalj, egy osztály Hunyady huszár Móricz Ká­roly őrnagy alatt s úgy folytatólag Szeghegy és és Feketehegy irányában a Pereczy hadosztálynak a többi része, Igmándy ezredes hadosztálya és Fe­ketehegy alatt egy dandár Frummer Antal al­ezredes vezénylete alatt, ki a 62-ik gyalog vagy­is Turszky nevű ezrednél szolgált, s attól egy zászló­alj is ott volt alatta s mely egyszersmind a szélső balszárnyunkat képezte arczczal Szt. Tamás felé, ki­nek állása itt a legexponáltabb volt, mert ez volt legközelebb az ellenséghez s annak támadásához. Megérkezésünk után vagy másfél óráig mozgat­tak bennünket fel s alá, mig végre a felállásunk meg­határozva lett; és pedig úgy, hogy mindjárt csata­rendben foglaltuk el a táborunkat a csupasz földön minden sátor nélkül, a zászlóalj arezban felállítva a fegyvereket előtte gúlákba rakva, arra tarisznyáját és egyéb holmiját felakasztva, s mindegyik felöltözve a puskája mellett feküdt le a földre úgy, hogy a mint a riadó megtörtént a honvéd fekhelyéről feláll va, már rendes helyén glédában állott egyszerre s csak holmiját kellett magára venni, fegyverét kézhez s egy perez alatt arczvonalban készen állott a zászlóalj Azért is ezen gyors talpraál lásunk és akezióba léphetésünk folytán hitték sokan s azon vélemény­nek kifejezést is adtak, mintha mi előre készen vár­tuk volna a támadást, holott senkinek eszébe sem jutott, hogy éppen az ellenségtől legtávolabb eső hadtestrészünket, szélső jobb szárnyunkat Hegyes alatt fogja megtámadni. Ezen egyesülésünk által hadtestünk 8000 har- czolót tehetett 43 ágyúval, melyeket én szemeimmel is többször számolgattam. A vezetésem alatt levő zászlóalj létszáma volt akkor 820 ember — az 1300-ból, a mennyi volt a múlt őszkor Aradon, mjg Bánfy ezredes az erdélyi s székely csapatokkal Ó-Becsénél maradt vissza a Tisza átkelést biztosítani. Lovasságunk volt 13 század és pedig a régi hu­szárok közül 7-ik Reusz ezredből két század Kerká- polyi Mór őrnagy alatt — a 3-ik Vürtenberg huszá­= Papszentelés. Püspökünk Ő Excellence's ja ma délelőtt fogja Petróczy József szerpapot áldo- zárrá felszentelni. = ISorzasztó szerencsét lenség történt hét­főn, f. hó 10 reggeli 8 órakor Honusz gyári tele­pén. Tamborszky Ferencz a szerencsétlen gyári munkásnak a neve, ki saját vigyázatlanságának esett a jelzett napon, áldozatává. — Tamborszky a gyár­ban jól alkalmazható egyénnek bizonyult s azért minden felügyelet nélkül majd a fürészlő gépnél, majd a gőzmalomban és a gőzfürdő körül foglalatos­kodott. — A jelzett napon éppen a gőzmalomban talált magának dolgot és útbaigazításokat osztoga­tott az uj molnárnak, ki iránt olyan előzékeny volt, hogy a gőzmalom szerkezetét is közelebbről magya­rázta meg neki. Ebbe belemerülve az éppen működés­ben volt hajtószíjak egyikére lépett, mely magával ragadta a jól megtermett embert, ki vesztére egy másik működő szíjba is belekapaszkodott s oly erő­vel vágta a boltozathoz, hogy darabokra zúzott ko­ponyával és végtagokkal esett a földre. — Az elő­hívott Kremer Gyula, gyári orvos rögtön a városi kórházba szállitatta a hullát s jelentést tett ez eset­ről a városi hatóságnak, melynek kiküldöttei még a délelőtt folyamán megjelentek a szerencsétlenség színhelyén s felvették a tényállási jegyzőkönyvet. A hullát felbonczolták s másnap délután örök nyu­galomra helyezték. Tamborszkyban neje és 2 kis­korú gyermeke kenyérkeresőjét vesztette el. = Görgöly Márton ügye. Pestmegyének folyó évi október hó 10-én tartott évnegyedes köz­gyűlésén szőnyegre került G ö r g ö 1 y Márton Korona vendéglősnek az ügye is. A közgyűlés az alispánnak ez ügyben hozott s olvasóinkkal már közölt határo­zatát egész terjedelmében helybenhagyta. A pénzügyi bizottság ezen határozat ellen újabb felebbezést je­lentett be, minek folytán az ügy a m. kir. belügy- ministerium, mint legfelsőbb fórum elé kerül. = Püspökünk jótékonyságit. A „Fél­egyházi Hirlap“-ban a következőket olvassuk : A váczi püspök leiratot intézett az ó-templomi plébá­noshoz egy helyben felállítandó felsőbb leányiskola ügyében; ennek folytán neve­zett plébános átirt a tanácshoz, hogy hajlandó volna-e a város a Maliár Pál-féle házat, vagy a felállítandó intézetnek megfelelő helyiséget átengedni. A tanács örvendetes tudomásul vette a megyés püspök leiratát s megbízta a polgármestert, hogy a legközelebb megtartandó megyei gyűlésre felmenet alkalmával Váczra is menjen át s bővebben tudakozódjék ő ke- gyelmessége szándékáról s a tanács nevében ajánlja fel a Mallár-féle házat. — Úgy hisszük, hogy ő Excellencziájának eme hazafias tettét további kom­mentárral megtoldanunk teljesen fölösleges! = A kegyes! csata. Városunk és vidékének hazafias közönségét bizonyára érdekelni fogja azon mozgalom, mely hazánkban az 1848/49 ik évi szabad- ságharcz emlékeinek az utókor számára leendő ke. gyeletes megörökítése iránt országszerte megindult- A szabadságharcz történetében jelentékeny szerepet játszik „a hegyesi csata“ is. Sokáig folyt a versen­gés a fölött, hogy ezen csata, mely Feketehegy, Szeghegy és Hegyes nevű bácsmegyei községek hatá­rában 1849. julius 14 én vivatott, mely község után neveztessék el? Végre több oldalróli felszólítás uíán az egész csatában részt vett K o v á c h Ernő hely­beli fegyintézeti igazgató úrnak „A hegyesi csata“ czim alatt „Bácska“ czimű lapban megjelent közle­ménye eloszlatta a nézetkülönbségeket s alapot adott a történelmi kútfőknek. K o v á c h Ernő úr szívességéből lapunk mai számában mi is megkezdjük rok közül 2 század Irinyi Berti őrnagy, — a 8-ik Kóburg huszárokból 1 század Hertelendy kapitány, 11. sz. Vilmos huszárokból 1 század Kozma Ferencz kapitány, jelenleg miniszteri tanácsos a m. kir. ipar­és kereskedelmi minisztériumban. A 13 ik Lehel hu­szárokból 1 század Deézsy kapitány, a 13. sz. Hu- Hunyady huszárokból 2 század Móricz Károly őrnagy, alatt végre a 15. sz. Mátyás és 17. sz. Bocskay hu­szárokból két-két század. 12. júliusban gerendákat és deszkákat hoztak a táborba, miután el lett határozva, egynéhány nap múlva a támadást megkezdeni Jellacsics ellen s azo­kat a Ferencz csatorna áthidalásához használni fel. Julius 13. Vetter altábornagy megjelent táborban s akkor bővebben lett megállapítva Jellasics megtá­madása a legközelebbi napokban. Ezen a napon kel­lett volna két Mátyás huszár altisztnek kivégeztett- niök az osztályparancsnok ellen elkövetett függelmi sértésért, a melynek végrehajtására a zászlóaljam volt kirendelve, de Vetter által, ki ekkor érkezett a táborunkba megkegyel meztettek. Azonban az ellenség megelőzött bennünket és pedig azon okból, a mit már fogságom alatt Jella­csics táborában tudtam meg. E napokban a feketehegyi dandárból egy volt osztrák fogoly s most nálunk huszárkáplár, átszökött az ellenséghez és az Feketehegyen nem tudván, hogy Szeghegy és Hegyes alatt mennyi seregünk is van, ő azt hitte, hogy az egész az, a mi Feketehegy kö­rül van: azt referálta Jellacsicsnak. Ez erre elhatározta/ hogy ezen kis dandárt éj­jel körül keríti és elfogja. Azért is tette meg éjjel a nagy kerülőt, hogy Hegyesnek ment, azon dandárt hátul egészen körül keríteni, a mikor azután mi reánk bukkant ott, mely­nek eseményét én a következőképen éltem át. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom