Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-03 / 40. szám
HELYI ES YIDEKI ÉRDEKŰ HETILAP. VIII. évfolyam. 40. szám. Vácz, október Előfizetési Ära: évnegyedre............................I frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Az aradi vértanuk lelki nyugalmáért, szerdán, azaz folyó évi október hó 6-án, reggeli 8 órakor, a felső plébánia egyházában ünnepélyes gyászistentisztelet tartatik ; miről a tekintetes hatóságok, testületek, egyletek és a t. ez. közönség tisztelettel értesit- tetnek. A városi költségvetés 1887-re. Előttünk fekszik városunk költségvetési előirányzata az 1887. évre. Előttünk fekszik végre valakára abban az időben, melyet a törvény előir: az előző év városi őszi közgyűlése előtt; s igy eléretik az, a mi már évek hosszú során nem történt, hogy a megye őszi közgyűlésén jóváhagyható lesz jövő évi költségvetésünk. Lehetetlen, hogy ez alkalommal futólagos visszapillantást ne vessünk közügyeink állapotára a múltban, hogy közügyeink terén a haladást konstatálhassuk. Mindnyájan emlékezhetünk az 1882-ik év viharos közgyűléseire, mikor a fölületesen készült s későn beterjesztett költségvetést a közgyűlés visszavetette s részletes tárgyalás alapjául el nem fogadva, egy bizottságra bizta annak újból való összeállitását, s csak is ugyanazon év deczemberében volt tárgyalható a költségvetés. Tudjuk, hogy ez ügyből kifolyólag a városi tisztikar fegyelmi vizsgálat alá került s ez volt egyik forduló pontja városi viszonyaink jobbu- lásának. A városi képviselet egyes vezértagjai felfogták hivatásukat s oly irányba terelték képviselőtestületünk működését, hogy az a városi tisztikar működésére is emelőleg hatott s évről évre jobbult helyzetünk. 1884. deczemberben tette meg képviselő testületünk a legfontosabb lépést önkormányzatunk helyesebb útra való terelésére azzal, hogy a régi tisztikart uj elemekkel fejelte meg. Az uj tisztikar Augiasz istállóját örökölve, a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett a mulasztásokat helyre hozni, s a szabályrendeletek értelmében a város javára minél hasznosabban működni. Hogy nem sikerült mindenben elérnie a kívánt eredményt, azt csupán a másfél évi idő rövidségének tudhatjuk be. A kik behatóan ismerik városi viszonyainkat, tudják, hogy mindenben mily óriási haladást értünk el e rövid idő alatt, mi csupán a városi tisztikar megfeszített munkálkodásának, karöltve a képviselet egyes buzgó tagjainak fáradozásaival volt elérhető. A folyó évi költségvetés az igaz, hogy szintén elkésve, április hóban tárgyaltatott, de senki sem vádolta e miatt mulasztással a városi tisztikart, mert annak elkészültét a 60000 frtos kölcsön ügy lebonyolitása hátráltatta s képviselőtestületünk a könnyebben áttekinthető s rendszeresen elkészített költségvetéssel meg volt elégedve. Ma már tapasztalhatjuk, hogy bejöttünk a rendes kerékvágásba, mert a jövő évi költség- vetést a törvényszabta időben tárgyalhatjuk, s nem jövünk többé azon kényszerhelyzetbe, hogy a költségvetés jóváhagyásáig iudemnytit kell kérnünk s a múlt évi költségvetést kell irányadóul tekintenünk. Az előttünk fekvő jövő évi költségvetést összehasonlítva a múlt évivel a javulás szembetűnő. 1886-ban ugyanis bevétel volt előirányozva ................. 70096 frt 56 kr. Kiadás ..................................... 100427 „ 42 „ s igy fedezetlen kiadás volt . 30330 „ 86 „ a mi 5272 °/o városi pótadónak felelt meg. Ezen összegeket a közgyűlés a következő- kép módosította: bevételre ........................ 71319 frt 42 kr. kiadásra ............................... 94406 „ 52 „ fedezetlen hiány ................. 23087 „ 10 „ mely összeget a megye jóváhagyván, 40 % lett a városi pótadó. Ezzel szemben az 1887. évi költségvetés feltüntet bevételként ........................ 70090 frt 40 kr. kiadásként ............................ 94517 „ 48 „ s igy fedezetlen hiányként 24427 „ 08 „ a mi 427a °/0 városi pótadónak felelne meg. Tekintetbe véve tehát azt, hogy az előirányzott bevétel a múlt évihez képest nem változott, A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Nem vagyok én . . . Nem vagyok én az a csalta Az a lenge délibáb, Melyet tüudérujj teremtett. S melyet játszva bajt a szellet, Opálködben, Fényözönben, Föl és le, odább-idább ! Nem vagyok én langyos szellő Súgó, búgó csapodár, Mely illatát a virágtól Veszi kölcsön, És a földön Csókot osztva, lopva jár! Kagyló vagyok, szürke kagyló Mely kavicsok közt pihen ; Letapossák sárba, földbe S csak az, a ki összetörte Veszi észre, Csakhogy késve, Hogy gyöngy rejlik mélyiben CatulliiN. Róka amelyiknek két bőre van. — Humoreszk. — Cservenka Szaniszló valamikor a 40-es évek végén az ukándi toronyban levő haranglábba belevéste a nevét és tekintélyes állásának a czimét is. Ez a tekintélyes állás pedig abból állott, miszerint azonkívül, hogy Cservenka járt házról-házra beszedni a papi angáriát, ő volt a falu hivatalos harangozója. Mert akkori időben az volt a szokás, hogy az iskola- mester volt a parocbia portása, a harangozó és az egyház adóvégrehajtója. Szóval Cservenka Szaniszló iskolamester, harangozó és párbér-végrehajtó volt egy személyben. A Bach korszak alatt, abban a politikai zivataros időben a jó iskolamester urat annyira megijesztették conspirátor felebarátai, hogy ő ott hagyta a gyerekeket, az iskolát, a harangokat még a papot és a diplomával a zsebében a bánátba vándorolt, ahol egy sváb községben szerencséjére hivatalt talált, még aztán nemsokára feleséget is. Több mint húsz éven ; át a legnagyobb kitartással ülte meg a katedrát, ; mignem a kultuszminiszter elrendelte, hogy a tanítónak nemcsak az abc-ét, hanem mást is kell tudni és tanítani. A község ekkor a házmester urat nyugalomba küldte, — a jó Isten pedig Cservenkának hű élete párját küldte örök nyugalomba. Tíz hold földet, egy házat és hat láncz szőlőt öröklött Cservenka a felesége után, és — egy gyermeket sem. Pénzzé tett mindent s mint jó módú tőkepénzes visszavándorolt hazájába. Otthon az öregek alig ismertek már reá. Különösen most olyan úrias, bár ősz pofa-szakállal és ujdonat uj hosszú kabátban tért vissza. Hát még mikor a községháza mellett levő házat magára telek- könyvvezte, akkor meg már igazán alig akarták hinni, hogy ő legyen az a ki 1 — mert akkor meg már ő kezdett egyik más ismerősére csak nagyon homályosan visszaemlékezni. Cservenka János egy napon fellátogatott a toronyba abból a czélból, hogy a község rég nem látott határain végig tekinthessen. A rozoga harang- ! lábon azonnal szembeötlött neki a jól kivehető régi véset mély betűi: „Cservenka Szaniszló tanító és községi harangozó.“ Cservenka szégyenében majd ledöntötte a tornyot és feltette magában, hogy tekintélye megóvása végett azokat a betűket akár hogy is, eltörülteti. A községi képviselők választása alkalmával az a kitüntetés érte Cservenkát, hogy kellő számú voksot kapott. Az első közgyűlésen azzal az indit- ványnyal állott elő, hogy a harang lábait újakkal i kell kicserélni, mert a régiek alatt leszakadhat a torony. A közgyám nemcsak megtakarítás szempont- j jából, de azért is ellenezte az indítványt, mert a régi haranglábak nevezetes időkre emlékeztetik a községet, többek között arra is, hogy Cservenka volt
