Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
Színház, művészet. Szombaton február 6-án Jókai Mór koszorús költőnk 5 felvonásos színmüve a „Eeketegyé m á n- tok“ került színre felelemeit helyárakkal és teljesen zsúfolt ház előtt. Maga a darab olyan, hogy annál sokkal jobbakat láttunk Jókaitól és másoktól is s különösen kis színpadon, a hol nem lehet oly fényesen és szemkápráztató látványossággal kiállítani, mint nagyobb színpadokon, nagy hatást nem érhet el. De csak is azért, mert a szereplők mindenike meg játszotta szerepét úgy, hogy az előadás bár mely nagyobb vidéki színpadon is meg állja a kritikát. A főbb szereplők közül első sorban és érdem szerint Raizné Amália asszonyt említjük meg, ki Dirmák Éva szerepében annyi művészettel játszott, hogy feledtetni tudta a közönséggel, miszerint olyan alakok és olyan jellemek mint Dirmák Éva az életben — nem léteznek. A nagy számú közönség több Ízben meg tapsolta játékáért. A n d ráss y Berend Iván szerepében szép, férfias alakjával s különösen az 5-ik felvonás végén, midőn a Salista herczeg által halottnak kiresztelt Dirmák Évát viszont látja, hévteljes szavalatával és játékával nagyobb hatást ért el, mint a minőt szerepétől várni lehetett volna. Salista her- czeget Szentes igen jó maszkban, előkelő modorral és kitűnő hanghordozással, sikerültén játszotta. A ranyossy (Szatírán Péter) megint egy szereppel szaporította kitűnő alakításainak számát. Ha orgánuma más lenne, t. i. ha hangjában nagyobb skála és több érez volna, e szerepével is bár melyik első rendű színpadra fel léphetne. Calamidest Abafy, Kaullmann Félixet Boross játszta s mindketten csináltak szerepükből annyit, a mennyit lehetett. Boross né kedves Angéla volt s a közönség sajnálta, hogy miért nem inkább Bondaváry grófnő halt meg helyette — mindjárt az első felvonásban. D o- bocsányi Claude kis szerepében valódi typikus alakja volt a jó orrú, mindent kiszagláló komornyikoknak. R é t h y n é kedves kis szoba-cziczus volt. Említés érdemelnek még a szép Szepesi Paula, ki el hagyta csúfittatni magát Kuntyorka szerepéért és Makay Zoltán, ki Taraczot a bánya munkások felügyelőjét értelmesen és jól játszotta. A közönség azzal a megelégedéssel távozott a színházból, hogy volt szerencséje tehát ezt a darabot is látni. Vasárnap február 7-én „Csókon szerzett v ő 1 e g é n yw énekes bohpzac 3 felvonásban, irta Szi- gethy József. Az előadá. ti lt ház előtt és sikerültén folyt le. Nagy Linda j.ssz-my mint színésznő, mint szamóczás leány, tót fiú. zsidó fiú és czigány leány, pajzán jókedvvel er dgo c Kv lansággal játszott és szépen énekelt. Játékává: es dalaival nem egyszer ragadta tapsra a köDmségvt. Aranyoss y (Csontai Lőrincz) Szentes (B-da) ndrássy (Barnyai) B oi ös é (Bari ii >ss (Trauer) D o b of-y (kóbor színészek) egyaránt iparkodtak az előadás sikeréhez járulni. A közönség mindvégig jól mulatott az előadáson s különösen az ügyesen előadott „ 'óik-vak“ szerecsen táncz rendkívül tetszett. Az afrikai nyelven „vik-vak czi- met viselő „kókusz dió“ tánezot négy átutazó valódi szerecsen (tökéletes schwarz) lejtette és járta, de mind a négy megjárta, mert a nemzeti és táji külső jelleg surrogatuma előadás alatt annyirarászáradt a képükre, hogy a legfinomabb és legfényesebb honi subicz- kot előadás után alig tudták egymás képéről lekaparni. Trebla Yfaba főfőtánezmester ur és a vendégtáncz- művészek főigazgatója pedig máig is szopogatja a körmeit, annyira összeverte tánczközben valódi kókuszdióval — a többi schwarz. Kedden február 9-én L o r á n d y Tivadar ujonan szerződtetett tag első felléptéül, „K ornevil 1 i harangok“ került színre, rövid idő alatt másodszor és épen ezért nem nagy számú közönség előtt. Lorándy Henri márki szerepében mutatta be magát igen előnyösen. Nem nagy terjedelmű, de jól iskolázott és szépen csengő tenor-bariton hanggal rendelkezik ; hangvételei biztosak, nüanszirozni tud és könnyedén énekel. Hangjával nem harsog, nem kiabál, hanem szavallja a szenét. — Játékáról is csak elismeréssel nyilatkozhatunk. A közönség több ének számát igazán megérdemelt tapssal jutalmazta. — A társulat Lorándy urban egy szükséges és kiváló énekes taggal szaporodott. —Nagy Linda Serpolettet ragyogó jókedvvel, élénken, tűzzel játszta és mint minden szerepében szépen, erős zenei érzékre^ és jo iskolára valló művészettel énekelt. Énekét és játékát egyaránt és gyakran tapsolták. A többi szereplő is a régi jó volt, de különösen Aranyossy (Gáspár apó) az őrülési jelenetben oly művészettel játszott, hogy az idegeket megrázkódtatta. — A karszemélyzet is elismerést érdemel. Szerdán február 10-én Raizné A mália asszony jutalomjátékául Csiky G-ergely nagy hatású színműve „B ózó ti Márta“ adatott. Tisztelettel és elismeréssel adózunk Raizné Amália asszonynak. Tiszteletre és elismerésre kötelez művészetén felül az is, hogy a társulatnál egyedül ő az, kinek köszönhetjük, hogy Csiky Gergely bűbájos költészettel írott darabjainak egész sorozatát láthattuk, a mi valódi élvezetet nyújtott annak a közönségnek, mely többre becsüli a sziveket és erkölcsöket nemesi tő darabok előadását, az operetteket jellemző szellemi lumpolásnál. Raizné asszony (a Czeczil, Lydia stb. személyesitője) Bozóti Mártában is megmutatta, hogy valódi hivatással am- biczióval és értelemmel rendelkezik arra nézve, hogy minden szerepét művészi magaslatra emelje. Bár szavalatában néha több páthosz van, mint kellene s néha az egyszerű társalgásba is páthoszt vegyit, de mindig tud a mélyen érző szívnek olyan igaz hangján beszélni, hogy a közönséget egészen magával ragadja s a közönség együtt érez, együtt sir vele. Ez az igazi művészi hatás, a mit csak a művészetre valójában hivatottak érhetnek el s a mit csinálni, erőltetni nem lehet. A szép számmal megjelent előkelő közönség többszöri tapssal s egy szép virágcsokorral fejezte ki művészete iránti elismerését. — A ranyossy Villányi Adolf szerepében egy gyönge nő neve alá rejtőző szívtelen számitó uzsorást, ki a világ előtt a közbecsülés glóriáját hordja fején, jól találó karakterisztikus vonásokkal alakította és játszotta. A b a fy (Dávidházi Andor) drámai szerepekre jó orgánummal bir s ha igyekszik játékában, mozdulataiban simább és fesztelenebb lenni, könnyebb lianghordozást elsajátítani, akkor első rendű szerepekben is sikert arathat. Andrássy (Édes Lőrincz) a becsületére féltékeny, nemes szivü nyugalmazott katona tisztet, ki egész életében egy nő iránti szerelmet hordoz szivében — kitünően személyesítette s azon jelenete, midőn a hírhedt uzsorásban szerelmének ideálját ismeri meg, de a valót meg tudván, meg bocsát ne lei — kiválóan sikerült. Diámai hév és dráma i ere tfc oi: nd ws«.v.á valójában. Pagonyi Kálmánt Szentes, Eleket, a könnyelmű fiút Kon ez játszották. Ez utóbbi sokat tanulhatna kedves barátjától, hogy miként kell egy előkelő, gavallér fiatal embernek öltözködni, állani és társalogni. Különben Szentes játékáért is dicséretet érdemel. Fiatal színész még, de a mint látszik határozott tehetség. Borossné olyan kedvesen, bájosan és természetesen játszotta Vilma szerepét, hogy a közönségnek az ötlött eszébe, hátha csak mostoha testvére Eleknek. Boross Erszényi Miskája pompásan sikerült alakítás. Egészen meglepett vele. A „Borsszem Jankó“ S anya r u V e n d e 1 j e elevenedett meg benne, telve a legpatentebb galgen-humorral. — A közönségnek rendkívül derült pillanatokat. magának pedig elismerő tapsokat szerzett alakításával és játékával. M a k a i Dereglyéi ügyvéd kis szerepében szintén jól játszott. A közönség pedig élvezettel emlékezik az előadásra vissza és várja, hogy „Rhea grófnőnek“ is tapsolhasson. Csütörtökön február 11-én ismét a „F e k e t e gyémántok“ kerültek színre, jó előadásban, de kis számú közönség előtt. A szereplők játéka minden esetre nagyobb közönséget érdemelt volna. S.—S. A jelmez estély. Fényes csillagos ég ragyogott tegnap este, az egész föld fölött, de nemcsak a fold fölött, hanem a siketnémák intézetének falain belül a vizsga terem sik-porral kifényezett parkettje fölött is. Több csillag volt ott és ragyogott, mint fenn az égen. Több, ragyogóbb, és melegebb mint az ég csillagai, mert azok hidegen, távolról ragyognak felénk, mig ezek itt közelben oly melegitőleg és ész bóditólag ragyogtak felénk, hogy egyik tüzes tánezosunk alig ölelte karjai közé a „csillagos eget“ s alig érezte maga felé sugározni az ég két szép csillagának bűvös bájos melegét ele reszté karjai közül a „csillagos eget“ s akaratlanul ugyan de letérdelt előtte, imádni a természet gyönyörűségében az úristen leg- remekebb alkotását. * * Az a sok csillag ragyogott még akkor is. mikor a nap szétboritá sugár sátorát a föld felett s ragyog soknak még most is, s lehet, hogy lesz olyan is a kinek egész életén keresztül ezekből a csillagokból fog ragyogni egynek a fénye örökké. * * De térjünk a csillagok közül vissza a prózai életbe s referáljunk a tegnapi estélyről hitelesen. Tehát a jelmez estély sikerült, s azon tapasztalatot merítettük, hogy hölgyeink nagy érdeklődést tanúsítottak ezen az újdonság ingerével biró jelmez estély iránt. A férfiak nagy része báli öltönyben jelent meg. minek oka valószínűleg az idő rövidsége volt; de hiszszük, hogy ha a hosszú farsang alatt még egy hasonló és jobban szervezett estély rendeztetnék, úgy a hölgyek; mint a férfiak részéről a legnagyobb érdeklődés ós siker koronázná a siker létrejöttén fá- - radozók működését. x * A siketnémák intézetének vizsga és rajz terme, szőnyegekkel tropeumokkal s emelvényekkel díszítve oly meglepő hatást tett a belépőkre, hogy méltán megérdemlik a rendezők elismerésünket. A hölgyek batyuja pedig ugyancsak fényes vacsorát nyújtott szünórakor a tánezban kifáradtaknak. * * * Az estélyen résztvevők közt voltak: Pencz Laura (csillagos ég), Inczédy Irma (vizi nimfa), Vadkerty Katicza (nefelejts), Kiss Velzer Anna (regatta), Adám Miczike (hangjegy), Serédy Ilona (szultána), Vasko- vics Erzsi (galambposta), Kovács Elvira (ámor), Kovács Margit (tél), Dászkái Emma (sicztliai rő). Dász- kál Henriette (postás), Kilián Lujza (magyar'lány),. Lázár Ilona (magyar hölgy), Niiidorfsi iiermm (rokokó), Pauer Bella (báli jelmez), Rákóczy Jífnka („Lidiké“), Rákóezy Mariska (Rothküppchen), Kiss Ella (pillangó), Pertik Paulin (paraszt lány). Schwoy Ma- tild, Palkovics alezredesné (honvéd huszár marko- tányosné), Dr. Pauerné, Dr. Kissné, ÁdámRezsőné. Özv. Penczné, Inczédy né, Pertik Gyuláné, Kilián Arminné, Krenedics Ferenczné, Kovács Ernőné, Dedéné, Spreng- né, Dászkálné, Vadkerty Mihályné, Krenedic Matild, Krakker Kálmánná, Özv. Laukóné. stb.— A jelmezbe öltözött férfiak közt voltak Pécs Ferencz (diplomata), Krenedics Ödön (Bokácsió), Tragor János (Don Juán), Scherer István (spanyol), Rákosy Géza (orosz tábornok), Bakk Domonkos (Napoleon), Ruby (pubi), Dobó Laczi (spanyol lovag) Gajáry Géza (nápolyi halász), Káán János (török), Berinza (szerb), Gerzselyi Artúr (német szabó), Tragor Ernő (rokoko), Partos Béla (rokoko), Izák Lajos (spanyol), Ursziny Arnold (NVI. századbeli lovag) stben jelmez nélkül diskrét frakkban és egyenruhában. * x X „Ugy-e Tündeffy ur!“ Ezt a szomszédjának mondá. a ki nem csak arról nevezetes, hogy a színházban a 3-ik számú zártszék által szomszédja volt a 4-ik számot bérlő Irénnek, hanem arról is. hogy okos szellemdus és a nőkre nagyon veszedelmes férfiú hírében állott. A férj hallotta neje fölhívását, és — hagyta a veszedelmes urat felelni. „Gyémántos nagysád, kegyednek mindig igaza van !“ „Még a színházban is ! . . .“ Ezt a férj mondá, a ki ismerte gyakorlati értékét a fogadatlan prókátorok fizetésének és nem szívesen árult zsákban macskát. Egy Berend Iván Szafrán Péter — nyerseségével 1 — „Ne hallgasson rá. Már az én férjem olyan, hogy ha valamely vállalkozó szellemű színigazgató nem kétszer, de tízszer adná ezt az unalmas darabot, mindannyiszor képes lenne haricska-puliczkát enni egy fazékból fakanállal avval a . . . , — „Gyémántos Évával, a kinek én vagyok az Ad ám ja.“ Ez világosan volt mondva, de a mérges asszony nehéz felfogású. — „Hjah 1 látja, Tündeffy barátom! Egy gyönyörűséges férj, a ki olyan ideálokat teremt magának!“ — „Ha, maga szép feleség, azt ott érti, akkor csalódik . . . Az a gyémánt ott nem az én ideálom, hanem azé a nagynevű Íróé, a ki gyémántjait egy téves ötlet folytán mutogatni kezdi. Hogy e gyémán tok foglalatja, igy mozaik- alakban (mert ez a színmű csak tökéletlen vásári kiiukata a regényben szereplő t ö k é 1 e t e s s é gok kristály-darabjainak) sokaknak lelkét hidegen hagyják, az is csak a mester nagysága mellett tanúskodik. Ö egy varázs-csillagász, a ki tömérdek csillagait egy dióhéjba úgy szorítja bele, hogy azok kápráztassanak s elmúljanak, mint a meteor fény. Ezért érthetlenek előttünk : mert alig tudjuk, mikor keletkeztek s hogyan tűntek el . . . Vagy ha jobban tetszik egy közelebb fekvő hasonlat feleségemben a nőnek: Jókay egy kertész, kinek művészetét és alkotásai pompáját csak a kertben vagyunk képesek csodálni, hol a csillogó színgazdagság ősz- hangjától szemünk lelkünk ittasul. Tegyetek ki e virágokat sorban pl. Linné reudsorában egymás mellé, a nagy tarkaság és illatvegyülék csak kápráztat, és kábít, de a szomju lélek akaratlanul kutat a kerti gyöp és zöld virány után . . . Szép a szép virágcsokor, de kicsiny ahoz, hogy a csalogány dala elférjen benne . . .“ Irén urhölgy eleinte bizonyos csodálattal nézett férjére, de megröstelve szellemi fölénye iránt önkénytelen tanúsított hódolatát, váll votva széli oda szomszédjához. „Lássa, minő ravasz ! Az ember azt hinné, hogy ez unalmas darab kimentése végett tart véd beszédet, pedig . . . no találja el . . .“ „Legújabb tárc.za-tölteléken jár az esze!“ . . • Szegény Irén! Szegény, mert nem más akadt útjába — a lejtőn. Csalódottan fordult a színpad felé: — „Hogy lehet egy férfi-koponya igy be desz- kázva!“ Hanem csak vesztére fordult oda. A szép Evelin Luoretia jelmezben állt ottan. Szemében gyémántokkal és kezében tőrrel. Ez nem illett be az ő hangulata keretébe. Férjére nézett, a ki elragadtatását zajosan ki fejezni épen nem röstelli7 s a mellett jó izüen ropogtat valami czukor félét . . . A nő egy örök talány ! Ha nem láttam volna, én sem hinném. — De láttam. —■■ Szédület lógta el . . . „Az a taps, az a czukorka!“ El ájult, ügy vitték haza fél holtan . . . A rossz világ úgy vélekedett, hogy a szomszédja kedvéért túlságosan találta magát — betűzni . - . Ez a magyarázata a mai perpatvarnak. Hiába erősködik a férj, hogy ő csak a művészetért lelkesült, s a bonbonokkal csak szóraját esil- lapitá, s az Éva szemeit nem is látta . . . mind hiába ! „Oh csak tettesd magad ! Mint ha át nem látnék rajtad! . . . Mindig bolondja voltál a fekete...“ „Kávénak, édesem, s ha te itten alaptalan féltékeny ségi könyzáporoddal akarsz engem fehérre mosni, úgy én menekülök — tető alá, a klubba. Pá. Ha majd elvonul a förgeteg, s családi egünkön derűt sejtek, repülök vissza jó reggelt, mondani.“ És e borzasztó példánya a hidegvérű férjeknek csakugyan elment. Irénnek elálltak könnyei, óh a bosszú vágy si- roccója hamar szárit. Sértett hiúsága egyenesen a tükorhű* kergett s a mint szemeinek gyöngyöt harmatozó végetleu kékjét raegpillantá, olyat dobbantott kis lábacskájával, hogy a megingott tükörből egyszerre legalább száz kékszem hunyorgott feléje. A haragvó galamb bizony beüti csapkodó szár nyával a ezudar kristályt, ha e perezben nem kopog valaki. E valaki TündefFy volt. Még sem volt olyan ostoba, mint a minőnek látszott. A tér szabad, s e J
