Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-10 / 2. szám
rétnek tüntetni, hogy az itt előadott színdarabokat megelőzőleg mar a fővarosban látták és ott j o b- ban adták. Jobban ám! Hanem ha az adott körülmények figyelembevételével az igazság és méltányosság mértékével mérjük az egesz társulatot a 1- tatában jónak mondhatjuk. Első helyen — tartozunk ezzel az udvariasságnak — a primadonnákat említjük meg és pedig a nélkül, hogy egyiket a másikkal comparatióba hozni akarnánk. Raizné Amália mint drámai színésznő, azonkívül, hogy nagy routinnal bir, — szavalatban és játékban egyaránt jeles. Hangja tiszta, érzelmes, telve a szív bensőségével, játéka minden túlzástól menten, a megtisztult ízlés iránt való érzékek birására vall, előadásában a drámai erő és a szenvedélyesség, a mély érzelem igaz hangjai csillognak. Nagy Linda terjedelmes és iskolázott hangjával és operettekben elegáns játékával, mint operette és népszínmű énekesnő aratja a közönség tapsait. B o- r o a s n é Anna a legkedvesebb színpadi alak. Azon naiv színésznők közé tartozik, kiknek játékában a természetesség és közvetlenség oly magas fokon áll és oly mérvben nyilvánul, hogy kifejező szemeinek egy pár tekintete, megjelenésének, mozdulatainak kedvessége elégségesek a közönség osztatlan tetszésének megnyerésére. — Mák ain é Paula, ki minden szerepét jó kedvvel játsza, otthonos a színpadon, s mint komikának, neki jut ki a nők közül legtöbb a zajos tetszésekből. Különben Dobón é Matild is versenyez vele és néha nem sikertelenül. Pe rezei Mari kis hangjával csinosan énekel és szép alak. Arányiné anya szerepekben értelmes színésznőnek mutatta be magát; kár, hogy hangjában nincs modulatio. — A társulat jobb tagjai még Ligethy Hilda, Szepesi Paula, Réthyné Erzsébet és Earkas Teréz. — A férfiak közt első helyen említjük Dobó Sándort. Kitűnő maszk, pompás humor, az operettek sikamlós kifejezéseiben diseretio és minden szerepének tudása jellemzik e fiatal színészt, kit a közönség mindig szívesen lát a színpadon s a ki bár bőven meg van áldva tehetséggel, a mellett mindig lelkiismeretesen igyekszik feladatának megfelelni. Nagyon megérdemelné, hogy mihamarább olyan színház tagja legyen, a hol tehetségét teljesen kiművelhetné. — Aranyossy Gryu 1 a, mint társalgási és jellemszinész megérdemli az elismerést. Értelmes, nyugodt játékával mindig biztosítja a szerep sikerét. Szigethy Jenő és Andrássy Mihály a két baritonista, népszínmű és operette- énekes, mindketten derék férfias alakok, jó igyekezettel játszanak és énekelnek. Kontz Ernő operette tenor úgy látszik kezdő színész valamint B o- ros Endre is. Elevenen, fürgén és sok kedélylyel játszanak s Kontz Ernő még iskolázatlan hangjával elég csinosan énekel. — Réthy László az elő- leges színi jelentésben úgy van jelezve mint salon- komikus. Azt hisszük, hogy az sajtó hiba. Igen jóra- való, derék színész, látszik, hogy ambitiója van, de nem salon színész. Inkább burleszk, inkább genre. Egy salon szerepet mutatott be (a „Sötét pontban“ Albi Vinczét) és e szerepben úgy mutatta be magát, hogy a salontársalgást, salon modort s mindazon kellékeket, a mik salonképessé tesznek valakit, nem a salonokban, hanem az előszobákban tanulmányozta. — Jobb lesz, ha más szerepkört választ és nem erőlteti a természetet. — Szép J ó z s e f a régi jó időkből is ismert, most már apaszinész és M a k a y Zoltán segédszinész epizód szerepeikkel is emelni tudják az ensemblék hatását. Említést érdemel még Virányi Jenő a társulat karmestere, kinek művészi zongorajátékában gyönyörködhetik a közönség és Hazay József a súgó, kinek a társulatnál legjobb hangja van ; mindig hallatszik. tek quartélyt csinálni ; itt stácziót tartunk, ü ez alatt a monolog alatt bundája ujjából rázogatta a havat. Egy darabig szabadkozott, de a mint meglátta a szánkó siralmas helyzetét, hát belenyugodott ő is a végzet ilyetén határozatába. Mig a felett tűnődtünk, hogyan mentsük majd ki a csikók vakmerőségét, ki jött a házigazda, egy barátságos képű öreg ur, jó magyar szokásként meghitt bennünket vendégszerető házához, a minek én any- nyival is inkább örültem, mert megpillantottam, hogy az ablakon át két, vagy tán több is, gyönyörű hölgy mosolyog szánandó sorsunk felett. — No bátya gondolám magamban, pokolra kívánod még ma mind a négy csikódat 1 Sziklay. az Öreg urat igy hitták, bemutatott családjának ; két szép nő, leányai, teljes díszben vártak, aligha reánk, hanem más vendégekre. Meg is tudtuk nagyhamar, hogy az öregeknek nevenapja van, és vendégeket várnak a névestélyhez. Gyuri bátyám annyi, de annyi ügyetlenséget követett el, hogy elég lett volna egy ujoncs legátusnak. A marnának a ezuppanós kézcsók helyet, úgy meg szoron- gatá a kacséit, hogy sziszegett bele. A hölgyekeket meg per „szép szentem“ titulázta. A leányok közül egyik ifjú özvegy, Havassiné, a másik, még serdülő leányka, mondhatom, gyönyörű szép teremtés mindkettő, a milyet az Isten csak néha- néha jókedvéből teremt. Szegény Gyuri bátyám ! többet szenvedsz te ma még a csapos hordónál is 1 gon do lám. Én csahharnar otthon találtam a kedélyes családnál magamat, de ő mindig feszengett, mindig az ajtót kereste szemeivel, valószínűleg a menekülés eszméjével foglalkozott; hiába, nem azért fogott meg bennünket az öreg, hogy könnyen elbocsásson; el (Ingatta a hámfákat meg a gyeplőszárakat s igy ott kellett maradnunk vacsorára is. Havassiné híréből ismerte bátyámat, nem is késett vele diskursusi kezdeni. Én mindig attól félAz első előadás uj év első napján Almásy Tihamér „Sári néni“ czimü népszínműve volt. Bár a társulat csak akkor tett meg egy hosszú és fára- dalmas utat Újvidékről Vaczra s az igazgató pod- gyászát ért napirenden levő vasúti malheur miatt próbát sem tarthattak, mindazáltal az előadás sikerültén folyt le. Dobó S. (Somfa elcsapott tanító) szakadatlan derültségben tartotta a közönséget. Mint színpadon szokás mondani — vitte az egész darabot. Nagy Linda (özv. Szalai Sári) Borossné (Mariska) A ranyossy (Nagy Ádám) Szigethy (Tóth Pali) B o r o s s Endre (Dini) és M a k a i n é (Brigitta) szerepében egyaránt osztoztak a közönség tetszésében. Vasárnap január 3 án „Vadgalamb“ népszínmű, irta Gerő Károly. Sikerült előadás. Közönség szép számmal volt jelen. Kedden január hó 5-én „Gáspár on ne“ operette, igen előkelő és disztingvált közönség előtt adatott, oly sikerrel, hogy a közönség addig bé- kületlen kissebbségét is teljesen meghódította. N agy Lind a, ki a népszinműnek bokor ugró szoknyája helyett, mint Santa Croce grófné szebbnél-szebb toil- lettekben jelent meg, úgy látszott egész más légkörben érezte magát ; játékával és énekével nem egyszer ragadta zajos tapsra a közönséget. P e r c z e 1 Mari k. a. a korcsmárosné szerepében kedvesen játszott és egyik ének számát a háladatos közönség ujráztatta is. Kontz (Benozzó) játékában bikavérű., énekében birkatejü volt. Több bátorságot és iskolát a hangnak 1 A n d r á s s y Erminio gróf szerepében csinosan öltözött. Dobó Sándor a podesta és M a- k a i n é a grófné duennája szerepében határtalan jó kedvvel játsztak. A közönség folyton tartó derültségét és a gyakori tapsot teljesen kiérdemelték. Hanem van egy megjegyzésünk. Dobó ur jól teszi, ha, mint a szin- lap írja „hatásos couplettet“ fog énekelni, de hogy kormányon levő és a politikai közéletpályán nyilvánosan szereplő férfiakat nevezzen meg: az nem a vidéki és egyáltalában nem a színészek hivatása, az kizárólag az élczlapok szabadalma. — Ezúttal ennyit. Szerdán január 6-án „Az árendás zsidó“ népszínmű, irta Kláriié. — A nagyobb szerepeket Aranyossy, Kaizné, Nagy Linda, Boross Endre, Andrássy, Szigethy Jenő, Makainé, Dobó, Dobóné játsz ták s a mennyire a gyönge darabban gyöngén megirt, összevisszatákolt szerepekkel hatást értek el, az jeles játékuknak és igyekezetüknek tulajdonítható.Dobó úr ebben a darabban is „igen hatásos“ couplettet énekelt, ez egyszer azonban — hatás nélkül. Csütörtökön január 7-én Csiky Gergely drámája „A sötét pont“ került színre. A szereplőkön meglátszott, hogy igyekeztek a Csiky által Magyarországon ma páratlan drámai erővel és költői nyelvezettel megirt szerepeket érvényre emelni s ha a szereplők nem mindenike tehette azt, az bizonyára nem az akaraton, hanem az erőn múlt. Olyan szerepeket játszani, minőket Csiky ir, olyan alakokat személye- teni, minőket Csiky alkot, nem csak művészet, de az előadóknak is élvezet. Kaizné Amália, Lydia nagy és nehéz szerepét sok erővel, mély érzéssel játszotta s a haldoklási jelenetben, bár ereje már kimerült, valódi művészetet produkált. Minden felvonásban, sőt még előadás után is a közönség szűnni nem akaró tapsa hívta a lámpák elé. Makary ügyvéd szerepét A ranyossy kifogástalanul, a kiváncsi, a titkokért élő-haló Iigyvédné szerepét pedig B o- rossné utolérhetlen kedvességgel és finomsággal játszották. Kézdi Béla szerepe Andrássy Mihály kezében jó helyen volt. Dobó (Prókay) M a- k a y (Hrabóczy) Makainé (Hrabóczyné) nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. Fáma Gáspár tem a mint egyet, egyet kaczagott a szép asszonyka, hogy elszalad. Esteledett már, jöttek a szánkók, ifjak és öregek, ismerősök és nem ismerősök tölték be a szobákat. Az ismerősök faggatták bátyámat, hogy került ide, hát a szép asszony kedvéért még a medve is kimozdul barlangjából ? 1 A rajkók is megérkeztek és stimmelni kezdte, Gyuri bátyám a hegedű hangra felugrott, s minden áron menni akart, s csak akkor csendesedett, mikor meg mondtam neki, hogy se gyeplő se hámfa, én pedig gyalog a herkopáternak se megyek el. A hölgyek pedig ennek utánna elhatározták, hogy megszeliditik ezt a vad ráczot; — és azt hiszik nem sikerült? dehogy nem. Ugyan de mi is ne sikerülne egy szép asszonynak ? Leültünk a vacsorához még pedig váltakozva; Gyuri bátyám Havassyné mellé jutott; igyekezett is megfelelni az udvarlás kötelmeinek, de hogyan V jó hogy vis-á-vis-ja voltam, s feltolhattam magamat garde des dames-jának. Azt mondá egyszer a szép asszonynak : ugyan szép szentem, ne nézzen rám oly csodálatosan, mert Isten engem haza szaladok ; majd meg a theás ibriket dönté fel, a mint nagy sebtén kínálkozni akart, valóságos thea Balaton támadt az asztalon, melyben a szép özvegynek kellett megfü- rödnie, t. i. a lefolyásában. Egyszer meg már any- nyira vitte szeretetreméltó vakmerősége, hogy ajkon csipi mosolygó hölgyét ha irgalmatlanul rá nem lépek alattomban a lábára. Majd meg neki bicsakolta magát, oly állhatatosan bámult a szép asszony szeme közé, mintha delejezni akarna, pedig szegény már akkor alighanem delejezés alatt állt! Vacsora után hullámzani kezdett a vendégko- szoru, a szép és nem szép nem, oly jókedvű volt, azonnal tánezba keveredett. Magam sem voltam rest, a szép özvegytől Gyuri bátyámat, vagy magam sem tudom melyiket a másikától megszabadítottam, s ugyancsak raktuk a kállai kettőst; hanem ő nem tán- ezolt. Eleget biztattuk, nógattuk, hiába, nem enge, szerepét, a jószívű fecsegő öreget Pesti Ihász Lajos az igazgató játszta, az értelmes és már nem mai színész routinejával és nyugodtságával. Szívesen látjuk a színpadon máskor is. Az előadást szép számú és disze3 közönség nézte végig- s. — s. CSARNOK. A sötét pont. Szinügyi tárcza-töltelélc. Jó Csiky Gergely bizony aligha gondolta jól meg, hogy egy egyszerű czim sok szerű föltevések, következtetések, ^találgatások, félreértések szülő anyjává lehet. — O ir, mert írnia keli. A genius parancsol. — Emelkedett szelleme nem is veszi észre az alantjáró mindennapiságot. — Az ő lelke a társadalom fölött jár, hogy lássa a működő erők különféle^ irányú^ szereplését. — S a százkaru gépet, mely pénzzel táplálkozik, s bűnnel olajoz: magas távlatából sötét pontnak nézte, mint látja a csillagász a napfoltokat . _............Napfolt az a hely, a hol a fény hiányzik. A társadalomnak is vannak ilyen sötétlő foltjai, a honnan hiányzik a becsül e t, az egyedüli fény ez á r n y é k v i'l á g- ban, a mi nem rozsdásodik, — legalább igy érti ezt Fáma bácsi, a kinek az ezüst színig kellett érlelni a fejét, hogy az aranyban megismerje a talmit. Szegény Gáspár bácsi! Az a nagy szerencsétlensége néki, hogy nem ismerte a nőt; meg sem házasodott. Pedig, bizony, bizony, a családi élet kicsinyített képe a társadalomnak,'hanem ebben a kis világban szenvedett fájdalmaink annál n a- g y o b b a k, mert az arány hűtlen a viszonyhoz; a bánat és szégyen érzete i 11 is úgy Öl, mint ottan. Az a sötét pont úgy tűnik föl nékem, mint egy tölcsér, melynek felső kerülete távolról nézve egy sötét foltot képez, a mely lefelé — beljebb hatolva a küzdő emberiség beléletébe — a társadalom mé- lyén, az egyesek életében finom, meghatározhatlan csúcsban, szúró hegyecskében, szilánk vagy tüalak- ban vész el; s az az elvesző tüszúrás épen annyi szenvedést okoz, mint a mennyitől sötétté lett a tölcsér nyílása .... Nem igy értelmezte ezt Billengheő Balambér, 80 krajezáros napidijas a ..............hol is no ? 1 — — a fogyasztási hivatalnál. (Kérem, ezt ne tessék egészen komolyan venni, nem a hivatal teszi az embert!) Azzal, hogy elárultam gázsiját, nem akartam sötét pont lenni önbecsülése zavartalan egén. A világért sem. — Az ő ege olyan, mint a falusi lakás. Azt is maga meszeli a ház asszonya. — Persze, persze 1 A fehér meszelésnek a legnagyobb ellensége egy szemtelen állat. Se nem madár, se nem bogár 1 Egy bogár, a mely röpül, s egy madár, a melyiknek tolla nincs. — Hanem, van egy ismertető jele, az aláírása! Ez pedig egy fekete pon t, egy sötét pont. Balambér barátunk szellemes és önérzetes ember volt. — Kérem tudomásúl venni, hogy sokszor olyanoknak mondjuk, hogy a barátom, a kiről tudjuk és akarjuk is, hogy soha barátunk ne legyen. Tehát ezen barátunknak önérzete nem akarta tűrni, hogy szellemessége egy előbb említett aláírás áldozata legyen. Nagyon félt a sötét ponttól. Annyira vitte ezen ellenszenvét a sötét pontok iránt, hogy valóságos dühbe jött, sőt kétségbeesett, midőn a városban megszállott színész-igazgató feketével nyomatta veresre : dett abból a székből egy szikrát sem, úgy ült benne mint a Sión hegye. Azonban a hölgyek nem nézhették, hogy ez az egy fiatal ember kivételt képezett . . . összeesküdtek szegény Gyuri bátyám ellen, hogy ha törik, ha szakad, megtánczoltatják. — A szép Havassiné volt az első, a ki meginvitálta egy kis „lassú“-ra, most már nem adhatott kosarat, menni kellett, tánezoit is, de oly kriminális módon, hogy mint a vihar sepert bennünket utjából. És csudák csudája a táncz után nem is ment ki a teremből, ott maradt velünk, és már nem is készült haza, nem törlődött még a sárgákkal sem, hanem mulatott velüuk kivilágos ki- virradtig. — Hja szép asszony volt a háznál, s Gyuri bátyám alighanem mélyen talált a szeme közé pillantani. Ott maradtunk másnap délig, akkorra valahonnan a harmadik szomszédból előkerültek hámfa és gyeplőszár. Kértünk egy rudat a szánkóba, és kaptunk. Felültünk nagy nehezen ; nehezen, mert olyan szívesen ott maradtam volna, akár örökre, a szives és barátságos családnál'. Haza menni abba az üres, rideg garqon lakásba, ó az olyan kellemetlen. Rám nem illik az a példabeszéd : „mindenütt jó, legjobb otthon,“ én azt tartom ; mindenütt jó, csak otthon rossz ; — el is indultunk magunkat hosszasan ajánlván. Gyuri bátyám olyan különös arezot vágott a szép özvegy előtt, mint a ki szivéből elhagy egy darabot. Szemei ezt a kérdést látszottak mondani : megengedi-e, hogy máskor is eljöjjek ? A bájos özvogy, mikor elpattant a kocsis ostora, utánnunk kiáltott: „szerencsés utat, aztán máskor is | eljöjjenek, ne a fatalitas hozza ám, hanem önként jöj jenek !“ Gyuri bátya erre a hívásra úgy felvidult, de | csak egy pillanatra. A négy csikó vitt, nem, többet í mondok, ragadott bennünket hazafelé, és a mi hal- 1 latlan Gyuri bátya még csak rá sem gyújtott, hanem
