Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-10-11 / 41. szám

hajdani görögök csókját behozni, a kik, mint valami fazekat függőjénél, vagy mint a régi iskolamesterek nebulóikkal tevék, egymás fülét fogva, azt kölcsönö­nösen rángatták ; igy adták gyengéd figyelmüknek csalhatlan s kézzel fogható jelét. A déli tenger szigetek lakói, továbbá lappok, eszkimók stb. orrhegyük érintése által adnak szere tetüknek kifejezést. — Nem volna-e helyesebb, ha mi is ilyen módon o r r o 1 n á n k egymást ? Csak Í hogy persze, különféle orr van ám ; tnbákos orr, réz­orr, uborka orr stb. ; hát a kinek épenséggel nincs is orraV vagy nem is lát orránál tovább? . . . (Vagy a kinek egy jókora mérges pattanás van az orra hegyén, mint jelenleg nekem. — Szedő.) Egy csók megfigyelő ál 1 i tása szerint : tisztelet : csókolja a k e z e t, barátság az arczot, a t y a i önelégültség a h o m 1 o k o t, szerele m az a j a- k a t, udvariasság a ka r t, sze r e 1 m i vágy a szemet, irigység az állat és szóig a i- a s s á g a ruhaszegélyt. Kétségkívül mi a csókot a szerető, a csókolódzó i kis galamboktól tanultuk el ; legyen tehát a csók egyedül a szerelemnek hagyva. Minden egyébb csók, mely nem szerelemből ered, csak utánzat s hamisítás; csak szerelmi csókról mondhatta Csokonai: Ajkid virági szebbek, Mint rózsa bíbora ; És csokid édesebbe k, Mint tokaj bora. Es valóban a szerelem csókja, különösen az első csók az, melyre édesen emlékezünk vissza mindannyian. Az első csók hajnalpirja a szerelemnek s alkonya az ártatlanságnak ; az első csók nyitánya azon nagy dalműnek: „A szerelem mindent pótol;“ az első csókot követi a második, a másodikat egy harmadik, negyedik s igy tovább-tovább a szerelem sok fokú hágcsóján följebb följebb, fokról-fokra, csók- ról-csókra, egész a legfelsőbb fokig. Egy csók kevés, s még is sok ; a csók két lélek egybeolvasztása, két szerető szív néma tolmácsa és egyetlen lehelletben többet fejez ki, mint a világ összes lekszikonja együttvéve; — titokteljes varázs­szó, melyre a szerelem édenkertje önként feltárul : balzsam, mely a zajgó szív minden sebét behegeszti ; Létbe csepje, mely el feledteti a lét minden fájdal­mát, a múltat, a jelent a jövőt ... az ilyen csók, az már a csók. Úgy ám, de midőn valaki szerelmes akkor min- ► dent, de mindent csókolhatna, pedig .... „Óh ! mily igéző kis papucs, Hej be’ megcsókolnám !“ — Megállj öcsém ! házasodj meg, ifi akkor, muszáj lesz ám ! . . . Csalán. Városi és vidéki hírek. == Felség' aíSoBíssásíy. 0 felsége a magyar ki­rály Kelemen János helyben tartózkodó agg tanító­nak saját pénztárából 15 forintnyi legmagasabb se­gélyt adományozott. = Tíifl. Eolyó október hó 4-én reggel virradóra helyben az alvárosban a Hattyú-utczában a Rusó- féle házban tilz ütött ki, mely szélcsend mellett az egész házat elhamvasztotta. Még szerencse bogy szél­csend volt, mert különben egy fél városrész is a tiiz martalékává lehetett volna — tűzoltóink miatt, a kik csak akkor jöttek a vész színhelyére, mikor már a tüzet isten jóvolta eloltotta. Egyéb iránt ezen themára még visszatérünk legközelebb. Most csak registrálni kívántuk a tűzesetet. szögletességeit, darabosságát faragja le. A társaságot azon időben keresse fel; a mikor az művelődésére haszonul kínálkozik. Az akkor szerzett tapasztalatai lesznek valóban útmutatói modorának kifejtés e —és érvényesítésében; s mondhatjuk: ekkor tanul az élet­ben az életnek. Az illem, a jó modor tulajdonképen tapasztalat által érhető el; mindenesetre azonban, hogy gyer­mek korunktól szoktattassunk arra : annak első he­lyéül a családot jelöljük ki. Melyek volnának e tu­laj dóság fejlesztésében követelt s hasznosan alkal­mazható szabályok, egy könnyen meg se jelölhetnék. Annyi bizonyos, hogy a család, különösen a szülők példája, szeretete, elvitázhatatlan eszköze az illem fejlesztésének, — azok hiányában az alkalmazhatni vélt szabályok meddő kísérletnek bizonyulnának be. A családi illem fejlesztés voltaképen nem is egyéb mint az egyén szabad mozgásaira rárótt figye­lem, az emberi önzés megszorítása, a természetes mo­hóság fékezője s igy már zsenge korban bele ojtatva az embeijogtudásba, egész életünkön kisér át a finom szokás; s mellettünk, velünk és bennünk van a ki­fejlődőit polgári élet minden viszonyaiban s mindazon kötelességeinkben, melyeket a társadalom elő szab. Az állati nyerseség korán szoktattasék meg a magasabb természet alá rendiiléseiil. A gyermek mi­helyt víidjogából kiemelkedett, természeti Ösztönénél fogva tudni fogja : mi illik: mi nem illik. A példa nyomán meg fogja külombüztetni jogait a másokétól. Tiszteletben tartja mások egyéniségét azon mérték­ben, amint kívánja, hogy mások tiszteljék az övét. „Társnságban csendes, könnyed s nem terhel senkit; nem teszi magát feltűnővé; nem czéloz arra, hogy magát jobbnak, belesebbnek vagy gazdagabbnak tartsa mint mások körülié. Sohase hozza fel vívmá­nyait., vagy horgász bókok után azáltal például, hogy = Ibisí ullá<-/.ió. A helybeli kir. orsz. fegyin- j tézeti újonnan kinevezett igazgató, Kovách Ernő f. hó 3-án foglalta el uj állását. Következő nap, va­sárnap 11 órakor az egész tisztikart, Peru dl lg- 1 nácz ellenőr s volt helyettes igazgató bemutatta, ki j is meghatottan üdvözölte az uj főnököt s örömét fejezte ki a fölött, hogy most már másod ízben van alkalma alatta működhetni, mire Kovách lel­kes szavakban köszönte meg uj tisztikara e tisz­telgését; igazán szívhez szóló beszédéből álljon itt e nehány szó: Nekünk — úgy mond — felad a- | tank, nem csak a kulcsot kezünkben tartani, mely- ! lyel az elítélteket börtöneikben őrizhetjük, de ama ; kulcsot, melylyel minden egyes fegyen ez szivéhez j férhessünk; kétszeresen nehéz e feladat mindnyá- ; junfcra, ha önök bizalmát s ragaszkodását nem bírom, de könnyű, hogy ha azt megnyerőm; adják meg nekem önök az alkalmat erre, s akkor hivatal­ban főnökük felelős vezetőjük, azon kívül pedig ba­rátjuk, testvégjük atyjuk leendek stb. Mi is őszintén üdvözöljük városunk ez uj polgárát, ki most már má­sod Ízben müküdend hasonló állásában, s reméljük, hogy a. város is benne egy tevékeny hasznos pol­gárát, nyeré visssza, kinek őszintén kívánjuk, hogy sokáig éljen ! = Ifigy víclóuli nióps/.óitolf. F. 4-én a felső­városi plébániai templomban sz. olvasó ünnepén búcsú tartatott, midőn ngs. s főt. K a n d a István prépost­kanonok teljes segédlettel pontifikáit; ugyan ez alka­lommal, mint vendég, főt. Dr. Pruzsin szky József fegyin tézeti lelkész oly hévvel oly valódi el­ragadtatással hirdette az Isten sz. igéjét, hogy iga­zán őszinte vágyat keltett sziveinkbe, vajha alkal­munk volna őt többször, s nem oda b e n t, hanem ide kint, közöttünk hallani. Ad multos annos! = A f>sKÍiir«áclí*s e héten már befejeztetik he­gyeinken. Általában a szüret az idén igen kedvező eredményt nyújtott, azon helyeken, melyeket a fillok- szera még el nem pusztított. A szellő a kedvező idő­járás alatt jól megérett s a bor igen jó minőségű, s menyiség tekintetében sem lehet panaszra oka gaz­dáinknak. Az árak eddigelé 10—11 írton állanak egy hektoliterért. = A ss i v ás sár ma és a következő napokon tartatik meg városunkban s ha a tegnap kezdődő esőzés meg nem rontja, az előjelekből ítélve látoga­tott lesz. = A vasBBái incBictB’eBBsíben azon változás állott be október hó 1-től, hogy az úgynevezett zsol­nai vonat mely Váczról reggel 6-kor s Budapestről este fél kilenczkor indult beszüntettetett. = MajÓKsls. Az első cs. kir. szab. duna-gőz- hajózási társaság közhírré teszi, hogy a Budapest és Becs közötti póstahajó-járatokat október hó 10-én a folyó évre megszünteti. Az utolsó postahajó Buda­pestről Becsbe október hó 8-án Bécsből Budapestre október hó 10,én indul. A Dunán, Tiszán és Száván közlekedő többi posta és személy-hajó menetrendje október hő végig nem változik! = IIoü szíbícígíí ? Egy esztergomi nő utazott a napokban Budapestre. A hajón Vácz alatt hirtelen rosszul lett s egy segédkező ezredorvos Dr. Palko- vics tanácsára azonnal külön kabinba vitték, melyet a hajó kapitánya előzékenységgel engedett át. Az asszonynak itt egy erőteljes hangon bemutatkozó kis utitársa született, a kit nyomban esztergomi, váczi és budapesti születésűnek (ledarálták az utazó prókátorok. A hajó udvarias ellenőre a hajon szüle­tett kis tourista iránt oly előzékeny volt, hogy re- videálás végett elő sem kérte a jegyét. Rendes cse­csemőknél ez úgy sem szokásos, de ilyen rendkívüli utitársnál még a szabályok is kivételt képeztek volna, Az erőteljes kis tourista mamája különben teljes egészségnek örvend. s. kicsinylését szénvelgi az iránt, a mit tett. Jobban sze­ret lenni, mint látszani; — szívesebben cselekszik, mint beszél; — mindeneknek felett nevezetes mély belá­tásáról és rokonszenvéről, valamint azon gyors lá­tásról és kész figyelemről, melylyel észrevesz minden legcsekélyebb tárgyat, a mi másoknak örömet vagy fájdalmat okozna. Midőn véleményét adja, nem dog- matizál; türelmesen és tisztelettel hallgat meg, és ha kénytelen véleményével eltérni, elismeri tévedé­sének lehetőségét; s nézeteinek oly modorban ad kife­jezést, mely tiszteletet parancsol. Társaival való érintkezésében őszinte nyíltsága és szívélyességének kinyomatát leled fel; bár legyen magasállású, a leg­alázatosabb ember is mindjárt könnyen érzi magát jelenlétében.“ Igaz, hogy kinek-kinek kisebb nagyobb mérték­ben erőlködésébe kerül udvariasnak lenni. De némán nyelni az élet különféle boszúságait és mások iránti tiszteletteljes viseletűt tanúsítani még keserűségek és kitartások között is, nemcsak keresztényi köteles­ség, de világi eszélyesség is. A társaság melyben mozgolódunk, szivesen veszi azon modort, mely képes felvidítani. Szívesebb veszi azon apró figyelmet, mely üres perez ének kedélyesen eltöltésére irányoztatott, mint a kiművelt értelem ne­hézkes termékeit. Azon ember ki hivatásában előre megy, gyarapodik, nem éppen mindig a legszorgalma­sabb és eszesebb ; de majdnem változatlanul az a ki legkészebb volt valamiben gyönyörködni és gyönyör­ködtetni ; ki mások előzékenységének megfelelt, nem bébe hóba, szándékosan : hanem szívélyesen, termé­szetesen, szokásból. Ezen egyéni kelletnek teszik gazdaggá; jóllehet más előnyöktől oly távol áll mint a fold a naptól. Hogy a család illemes és jó nevelésű gyermeke­ket adjon, kell, hogy annak minden egyes tagja át: legyen hatva a szeretet melegétől ; melynek minden = „Djpest és Yi«léUe,s czimmel Újpesten társadalmi szépirodalmi s közgazdasági hetilap indult meg Feledi Márton szerkesztése alatt. Előfizetési ára negyedévre 1 írt. — A íü/károsiifiak rés/éro iijabban adakoztak. Az eddigi kimutatás szerint 1009 frt 71 kr. — Vadkerty Mihály ivén: Taritzky Ferencz 1 frt, Pertik Gyula 1 frt, Vadkerty Mihály 3 frt. — Sípos István ivén: Neuzer Ferencz 2 frt, főt. Gyur- csánszky József 1 Irt, Sípos István 10 frt. Összesen 1087 frt 71 krt. — Ak oilosíörzés« szomlék a városi és a járási közös hadsereg kötelékébe tartozó katonák ré­szére e hó 9, 10 és 11-én tartattak meg városunkban. A szemlén lovag Cruss Miksa 32-ik gyalogezred­beli százados volt jelen. Az ellenőrzési szemléről el­maradtak* november 6-ikára tartoznak Budapesten az utószemlén megjelenni. = A három aGtgol egyike, kiket a mint la­punkban annak idejében említve volt — a váczi re- gattísták a múlt hóban ünnepélyesen fogadtak, la­punk szerkesztőjéhez egy igen szép s meleg hangú levelet intézett, melynek közlését érdekesnek talál­tuk azon okból, hogy lássa közönségünk, miszerint azok a hideg angolok mily meleg visszaemlékezéssel vannak városunkra s az őket fogadó és elkísérő re- gattistáinkra, A levél magyarul igy hangzik : „Tisz­telt Szerkesztő Ur! Utazásunk egész folyama alatt, valamint most is midőn otthonunkba és rendes fog­lalkozásunkhoz visszatértünk — mint az egész ki­rándulás fénypontja örökre feledhetlen marad azon est, melyet önöknél a magyar regattisták társaságá­ban eltöIfőttünk, ßiztositom önt, hogy nem üres be­széd az, ha itt Önnek kinyilatkoztatom, miszerint e meleg fogadtatás úgy rám, mint a más két angol társamra kitörülhetlen benyomást tett. Két napig utazni a Pozsony és Vácz között elterülő vidéken a nélkül, hogy emberrel találkoztunk volna és Vá- ezon váratlanul a verseny-társak által oly melegség­gel fogadtatni ez csak oly egyénektől telhetett ki, kik egy forróbb napsugár által lesznek felmelegitve ! Még egyszer fogadják magam és társaim legforróbb köszönetét. — De most már egy kérésem van Önhöz. Minthogy Pestre érkezve azon sejtelemmel bírtunk, miszerint Ön becses lapjában Váczon való tartózko­dásunkról annak idejében emlitést tett, meghagytuk a Hotel — portásának küldene el nekünk az érde­kelt lapból egy pár példányt. Minthogy pedig ő, eb­béli kérésünket mindeddig nem teljesítette — kény­szerítve vagyok tehát Szerkesztő ur újabb szívessé­gét igénybe venni : méltóztassék becses lapja kiadó- hivatalát utasítani, miszerint a fentemlitett lapból három példányt nekem az alább irt czimemre elküld- j jön. — Még egyszer kérve Önt, fejezze ki regattista- társainak a legmelegebb köszönetünket Vagyok — 1885. szept. 25. lekötelezettje A. du Bois Reymond stud, techn. 15 Neue Wilhelmstr. Berlin. = Megyéattk évnegyede» köxgj ülését f. hó 12-én és a következő naprokon fog megtartatni. ■= üíitóber í»-!iisén az aradi vértanuk halála évfordulóján gyász isteni tiszteletet tartott Kan da István felső-városi plébános kanonok. A ravatalt szá­mos nemzeti szalagos koszorú borította. Az illetékes körök igen gyér számmal voltak képviselve a gyász istentiszteleten. A régi honvédek közül Krenedics Ferencz siketnéma intézeti tanár s Kovách Ernő fegyházi igazgató voltak jelen. — AskócIojb f. hó 5-ikén temették Sramko Mihályt Aszód egyik köztiszteletü polgárát és az ev. egyház évek során át volt presbiteri tagját s városi képviselőt. Koporsója felett Endreffy János ev. lel­kész mondott megható gyászbeszédet Ny. B ! egyes tagja oltalmazni és megvédeni tartozik vala- mennyiök nevét és becsületét, mint köteles védel­mezni a polgár és katona a hazát s megmenteni a zászló becsületét. „A család a haza kicsinyben ; a haza a család nagyított képe. Az oly család, mely­nek tagjait nem a hagyomány s solidaritás egyesíti, el van veszve. Az olyan ország, a melyben a jó ne­velés hanyatlik, az engedelmesség és alázatosság, a tisztelet és megkülömböztetés szabályai lazulnak : az oly országnak egyszerre fogy biztossága, erkölcse s következőleg hatalma és fénye. Az olyan ország, a melyben a szüléket a gyermek nem szereti teljes leikéből ; a hol a testvérek egy talpalatnyi föld miatt összeverekednek; hol a bátya hadat üzen húgának néhány fillér végett: együvé tartozóság főkezesei, egy anyának neveltjei, egy apának magzatai keresik egy­más vesztét.“ A jó gyermekre nézve nincs édesebb mint az elaggott anyát, az elszegényedett apát a szeretet melegével környezni; megteremteni számukra a ké­nyelmet, örömet. Hiszen adósa nekik ; boldog, hogy részben is 1 eróvhatja nagy tartozását. A szülők részé­ről tanúsított bánásmód, — kik szintén érezték a szülői szeretet melegét, de nem gyakorolják, persze a gyermekre is hat s később fogják tapasztalhatni a visszatorlás káros és szomorú következményeit. A nyers, durva magaviselet a gyermekben illendő ma­gaviseletét nem kelt föl. Ha a házastársak perleked­nek, szemérmet sértő szavakkal becsmérlik egymást s alkalmilag tettlegességre is vetemednek : ne cso­dálkozzunk; ha modortalan gyermekekkel áld vagy ver meg a sors bennünket. A példa, a szoktatás le­gyen a nap, hogy a belőle kitörő sugarak ép s egész­séges elemeket fejleszszenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom