Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-25 / 4. szám
gyárak csakis kellő támogatás mellett képesek a kezdet nehézségeivel megküzdeni s hasonló külföldi gyárak versenyét kiállani. Egy ily uj és támogatásra érdemes gyár az „Első magyar pamutfonó és szövőgyár részvénytársaság.“ A gyár készítményei, lámpa és kenőcsbélek, bélpamntok (vasúti és bányászati czélokra) mindennemű pamut-szövetek, fehérnemüek sebkötők, tisztitó és törlőrongyok. Miután e gyár hazánkban ezen a téren első, és nagy szabású készítményei más hasonló gyárak készítményeivel a versenyt minden tekintetben kiállják, felhívom a törvényhatóságot, miszerint saját hatáskörében hasson oda, hogy az illető hatóságok és intézetek ebbeli szükségleteiket a nevezett gyárból szerezzék be. Tudomására juttatom egyúttal a törvényhatóságnak, hogy a megrendelésekkel a nevezett részvénytársaság irodájához (Budapest V. Zrinyi utcza 6. sz.) kell fordulni. Budapesten. 1884. deczember 20-án. Tisza s. k. Áz ipariskola köréből. Városunk ipariskolai bizottsága e hó 17-én tartotta a folyó évben első havi rendes ülését. Elnök Csávolszky József az ülést megnyitván olvastatott, dr. Miltényi Gyula ipariskolai igazgató nak a m. évi deczember hó 5-én megnyílt városi ipariskolának egy havi szorgalmi idejére vonatkozó kimerítő jelentése. A jelentésből örömmel győződtünk meg, hogy iparos tanonczaink nem csak tömegesen és szép számmal iratkoztak be az iskolába, számuk már 225 lévén, han«m a beiratkozottak oly szorgalommal látogatják a tanórákat, s ezen egy havi idő alatt is oly annyira versenyeznek a tanulásban, hogy az ipariskolai igazgató ezen jelentése alapos reményt nyújt arra nézve, hogy városunk egy évtized alatt nem csak szakavatott, öntudatos és szorgalmas, de a haladó korral értelmiség tekintetében is versenyképes iparos osztályt fog nyerni. Adja Isten ! Ezen igazgatói jelentést a bizottság örvendetes tudomásul vette s áttért az ipariskolai igazgató által felvetett azon kérdés tárgyalására, hogy vájjon azon iparos tanonezok, a kik elébb más mesterséget tanulva felszabadultak, s igy segédekké lettek később más mesterségre adván magukat ismét t.anonczokká váltak: kényszerithetők-e az ipariskolába való já rásra vagy sem ? S ezen kérdést akként oldotta meg a bizottság, hogy ezen renegát tanonezok csak akkor kényszeríthetők az ipariskolába való járásra ha az iskolába önként beiratkoznának, egyébként a kötelezettség meg nem állapítható. Az intézeti gondnok jelentése, mely szerint az intézet eddigi kiadásai 263 frt 72 krt tettek, tudomásai vétetett, s miután ezen kiadásokat az ipariskola részére a gondnok lnczédy Soma előlegezte, részére ezen kamattalan kölcsönért a bizottság jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Egy indítvány is tétetett az ipariskolai tanóra pen. Csak tovább adta jogásza! fenn kell tartani a fakultás régi hírét — nevét. Berta kisasszony nem szereti a jogászokat. Ah. olyan szelesek azok az urak és olyan bizalmasak, mintha bizony mindnyája legalább is angyal lenne. Berta kisasszony az orvosoknak ad előnyt. Azok komoly emberek. Meg aztán nem is nézik le az embert, a miért csak tizenöt éves, - mint ő. És a miért nem tud oly merészen szállani ezen a sikamlós talajon, mint például a nénje, Gizella. Neki még segítségre van szüksége. Olyan segítségre, a ki komoly ember, udvarias ember, és a mellett ... (Csinos gyerek is, hm ...!) Édes Pimpinem, maga nagyon szellemes ; hanem azért ne bízza el magát. Örökös ellenséget szerez magának, ha valaki megtalálja hallani a megjegyzéseit. Jöjjön velem. Kerüljük meg a jégpályát. .... Aztán ábrándozzunk: nyitott szemmel. Ezen a sok kedves, hol piruló, hol mosolygó arezon, halvány árnya sincs a gondnak. Nem bántja őket az- élet; terhét sohasem érezé egy sem. Azok a kicsi bajok, a mik néha keseríteni járnak a szivekbe, olyan könnyen mulók, veszők, olyan hamar tova tűnők ; csupa öröm, csupa játék.-------Aztán becsukom a szemem. Nyoma sincsen vidám arcznak, mosolygó ajk; elhalaványult, nyílt homlokra: sötét felhőt von az élet, a szenvedés nehéz terhe uralja a kebel mélyét ; örök bajok, örök gondok .... el, el ! .... (Kérem ne nézzen a jövőbe ; hanem a lába alá: elbotlik.) Igaza van kis tündér. Jöjjön, udvaroljunk. (Kinek ?) Ah, kinek? Vak maga édesem, ha ezt sem képes kitalálni. Nézzen előre, kit lát? Látja azt a szomorú szőke lánykát amott a tó szélén. (Látom, kasztor kalapja van.) Az, igen ..... ugy-e de kedves? (Igen; kissé félénk; sokat nézeget körül.) Na hát az nem csoda, hallja; még noviczius szegényke a jégen, és fél, hogy el talál csuszamlani. Jöjjön, siessünk hozzá; ajánljuk fel szolgálatunkat, talán el leszünk fogadva. Tetszik magának, kicsi ? rend megváltoztatása iránt. Ezen indítvány azonban az uj ipartörvény 64. s 83. §§-ai alapján elvéttetett. Szerencsésebb volt ennél Krenedits Eerencz rajztanár indítványa, melyben felhiván a bizottság figyelmét azon körülményre, hogy az ipariskolának rajztanterme nincs: mert a mi van a mai kor igényeinek semmi tekintetben sem felel meg, egyszersmind indítványozza, hogy egy az igényeknek megfelelő rajztanterem felállítása tekintetéből egy bizottság küldetnék ki, mely az ügyet behatóan tanulmányoz ván — e részben a további lépések megtétele végett az ipartanodái bizottságnak kimerítő javaslatot ten ne. — Az indítvány közhelyesléssel elfogadtatott s a tárgyban egy hármas bizottság kiküldetett. Egy szersmind, hogy a rajztan-helyiség felállítása a vá rosnak — minél — kevesebb költséget okozzon : az ügy felkarolása és pénzzeli segélyezése iránt: a város lakosságához különösen a helyi pénzintézetekhez felhívás intéztetni határoztatott. —- Ezzel az ülés még egy nehány csekélyebb jelentőségű tárgy elintézése után véget ért. Városi és vidéki hírek. = A vAczi fiatalok {»Alju f. évi február hó 1-én fog megtartatni a Jőház dísztermében, melyre a meghívók holnap fognak kibocsáttatni. Az élőké szülétek után ítélve a bál igen fényes lesz. Már maga a meghívó oly csínnal van kiállítva, hogy iga zán díszére válik nyomdánknak. A rendezőség egy átalában mindent elkövet, hogy a bál fényesen sike rüljön. A női tánezrendek, melyek Seefelner bu dapesti jónevű kereskedő czégnél készültek, kellemesen fogják meglepni hölgyeinket. A bálon a fővárosi zenebandák legjobbjainak egyike Pátikárus Eerkó zenekara fog közreműködni. = A Hálálok bAlJAnak rendezősége követ kezőleg alakult meg: Elnök: Pécs Eerencz, alelnö kök Dr. Ereysinger Lajos és iíj. Varázséji Gusztáv, jegyző: Je Isik Gyula, pénztárnok: Tra gór János, ellenőr: Sélley László. Rendezőség: Aczél Béla, iíj. Alberty Eerencz, Angyal József, ifj. Bar tos Ferencz, Brenner Márton, Bunyata Eerencz, Des tek Andor, Dorner Lajos, Dobrovics Viktor, Eisner Lőrincz, Fiiser Gyula, Franyó István, Gasko Andor. Goldberg Ignácz, Haidfeld Lajos, Haidfeld Gyula. Harlikovics Benő, Hőnig László, Hans Ernő, Ikotics Sándor. Illofszky Antal, Imrey István, Kiima József. Kemény Kálmán, Kollár Dani, Krancz Ferencz, Ke glovich Dezső, Kökény Ferencz, Lauko Sándor, Dr. Lengyel Soma, Dr. Madarassy Pál, Marossy Sándor, Molcsányi Béla, Paull István, Perl Dávid, Pencz Sándor, Pollák Géza, Réty Ferencz, Ringauf Otto, Rosenberg Mór, Scherer István, Seligmann Gyula, Steiner Mór, Spissák Gyula, Strasser Béla, Szarka Mihály, Szarnék Manó, itj. Szőke József, Tragor Ernő, Tragor Károly, Ursziny Arnold, Véver Sándor, Vörösmarty János, ifj. Windisch Ferencz. Weiner Soma, Zsubriczky Ferencz. = A z első Által A nos iparos társulat febr. 1-én d. u. két órakor tartja saját helyiségében évi Engem egészen elbűvölt, az arczát oly végtelen ked vessé varázsló púdor ! (Púder? az, az ....) Goromba ! rögtön itt hagyom, ha meg nem job bitja magát. Most pedig csitt ! .... kezdjük el. Egyet köhintek, aztán megemelem a kalapom. — „Ha nem vagyok terhére, kérem engedje meg, hogy társaságát élvezhessem.“ (Pianóbban: nagyon fiatal.) (Csitt! ez hódit! ... — „Szívesen uram ; ha ugyan társaságom az ön magas röptű szellemét kielégíti,“ felelt komolyan a leány. (Gúnyolódik az angyal; mosolyogjon, hamar, hamar ....) Úgy teszek, mosolygok, aztán burokkolok tovább, halkan, mint a gerle. (Bagoly maga !) Pimpin ! csitt ... utoljára mondom. — „Igaza van kérem, a földi emberek társasága magas röptű“ szellememet sohasem elégiti ki: épen ez okból vagyok bátor önhöz csatlakozni. Tehát elfogad ? — „Szívesen; kérem mulattasson. Megindulunk. Bizalmas közelségben, mert a kis asszony még nem tud mozogni a sikamlós pályán. (M a j d megtanul!) Két pereznyi hallgatás. Végre is nekem kell a társalgást elkezdenem, hát csak fogjunk hozzá. De- hogyan ? Ki tudhatja mi érdekli a kezemet tartó angyalt ? .... bál, pletyka, sétatér, költészet vagy mi? .... Lépjünk neutrális területre, az a. legbiztosabb. — „Boldog vagyok; Ön nem az? — „Végbetlenül .... keblemet törik az indulatok : az önét nem törik; nem ? ah, prózai ember ! .... — „A—az, bérem ....“ Tessék ! a leány gúnyolódik .... én nem menekülhetek ; ő csipked — én mosolygok ; átkozott dolog ! hogy nem ismertem fel mindjárt ... láthattam volna. — „De hát mulattasson kérem! HevüljÖn, lángoljon, az ember megfagy ön mellett ... brrrr .... — «Igen, igaza van, brrrr .... ón he-hevülök ön mellett, az ön közelében — nagyobb bógeneket kérem a bal lábbal — igen én hevülök — önért! .... rendes közgyűlését. Tárgy: Az elnök évi jelentése, a számvizsgálók által előterjesztett évi számadások. A kisorsolt választmányi tagok és elnök választás. = A kaszinó mai estélyén ifj. V ará- zséji Gusztáv városi tanácsos fog felolvasást tartani a „Szerelem nyelvei“ czimmel, s tombola is lesz értékes nyeremény tárgyakkal. Ezen estélyre valamint a többi még rendezendőkre is, szívesen lát nem tagokat is a rendezőség. = A jai’AsbfrósAghoz Dr, Madarassy Pál joggyakornokká neveztetett ki. = itlnlatsAg ltádon. Hogy a farsangi estéket nem csak a városban de a vidéken is igyekeznek minél szebben és élvezetesebben eltölteni, bizonyítja a Rádról hozzánk beérkezett tudósítás, melyből kitűnik, hogy Rádon f. hó 16-án özv. Szilády Gé- záné vendégszerető házánál, mely már annyi jó és kedélyes estéknek volt szinhelye, kedélyes mulatság rendeztetett, melyen jelen voltak a szeretetre méltó háziasszonyon kívül özv. Kozelka Józsefné, (Rád) özv. Zalánfjyné (Yácz), özv. Nagy Antal né ( Kösd), Hufnagel Józsefné (Rád) továbbá Plauka Vilma, Lujza és Margit (Rád), Szalay Irma (Vácz), urhölgyek. A táncz jókedvvel s kitartással folyt kivilágos kivir- radtig. =■= J>r. SzivAU Imre a váczi püspöki uradalom jogtanácsosa f. hó 14-én Csongrádon szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselővé választatott. = Nem lesz Iioldtölfc. A jövő február hóban nem lesz hold tölte. Ez eset csak minden 19-ik évben egyszer szokott előfordulni. A kai Is. legényegylet folyó hó 18-án múlt vasárnap szépen sikerült dalestélyt rendezett; melyen nem voltak ugyan annyian, mint a múlt évben a lőházban tartott műkedvelői előadáson, de a kik megjelentek egy élvezetes estét töltöttek. Volt szavadat, magándal, karének és bohózat. A kik szavall- I tak, természetesen, megfelelő hanglejtéssel és átérezve szavalltak; nem is késett a hallgatóságokét tapsokkal jutalmazni. Az énnekkar által előadott több darab, -- daczára annak, hogy igen nehéz darabok voltak — sikeresen adattak elő. Itt valóban bámulnunk kell azon óriási fáradságot, melyet az ily ne héz és oly jól előadott négyes darabok betanulása igényel; de az egyleti tagok szorgalma és a karnagy, Sebes tény István ur fáradsága és buzgalma legyőz minden akadályt, mikor arról van szó, hogy a névtelen hősök szobránál énekelni, vagy nemes czélra dalestélyt rendezni kell. A magándalt „Adelaide“ Bethovéntől maga a karnagy éneklé szép sikerrel harmonium kiséret mellett; melyért szűnni nem akaró tapsokat nyert. Az estély magasan kiemelkedő pontja az egyleti tagok által előadott bohózat volt, melyet jogosan el lehetne nevezni a „Három kabát“-nak, mert e körül fordul meg a legtöbb élez, mulattató jelenet. A ki Cox-Box-ot, vagy Tricoche és Cacolette-et ismeri, fogalmat alkothat magának a darabról; melyet Lőbl Ignácz egyleti tag ez alkalomra irt és a főszerepet is nagy ügyességei maga játszta el. Méltán illeti őt a dicséret! A kinek a legnagyobb érdeme van ez estély létrehozása körül, s a kit első sorban kellett volna megemlíteni ez Bal ás Lajos egyleti elnök ki sem időt, sem fáradságot nem kiméivé ily fényes estélyt rendezett; mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg megtermé gyümölcsét. — A bohózat — „Ne mondja kérem, ön és — „Ne folytassa kisasszony ! esküszöm önnek, hogy szivem miden igaz érzelme és lángoló tüze ... (Fiatal még, nem hallja!) .... egyedül csak ön miatt lett lényembe oltva. Nem hiszi ? — „Eltalálta. Nem jön el holnap ? — „Nem. — „Miért? talán haragszik rám, a miért olyan hitetlen vagyok ? Ne csüggedjen ; majd később ... — „Igaza van ; három év múlva folytatom. (Okosan : akkor lesz tizennyolez éves.) Na hát várjunk addig. — „Olga! ... — „A mama hív ; kisérjen hozzá kérem. „Szívesen ; jerünk ! igy — szépen ;— nagy kört a lábbal — lassan — kecsesen — emelt fővel — miért szorítja a kezemet — merészebb tartással — bátorításnak veszem — igy, csendesen — helyt vagyunk ------“ Mélyen meghajtom magamat. Aztán lehető gyorsan elvitorlázok a jég túlsó felére. (Nem fázik?) Dühös vagyok! takarodjék a közelemből, maga az oka hogy lefőztek ; kis ostoba! ... Sssssss ! a jég tündére kaczagva röppent tova a szürke levegő tengerben. Jó utat! én is haza megyek ; három óra. A szerkesztő megesz, ha készen nem leszek. Jerünk. Hanem vissza jövök még Olga kisasszony ... vissza jövök, mint Othelló, tele lánggal és megölöm önt nem gyilokkal, hanem a — tekintetemmel ! .... Hrrr! dühös vagyok. ... * — „Mi kell ? ! — „A szerkesztő ur küldött a tárczáért. — „Nesze ! — hó, Makszi! megállj ! ... Hogyan rohan a semmire kellő, azt hiszi megverem, megállj !,... Szaladj csak ! hanem ha még egyszer a kezembe kerülsz! ...*) *) De nem kerülök ám! S/.edögyerek.
